Magyar Péter posztjait olvasva, fellépéseit hallgatva, az ember már-már 1988-89-ben érezheti magát, olyan sokszor követeli a rendszerváltást.

• „Új rendszerváltás. Új kiegyezés. És a valódi nemzeti egység.”
• „Mi a kormányváltásért, a valódi rendszerváltásért és egy élhető Magyarország megteremtéséért dolgozunk.”
• „Köszönöm, hogy beálltatok a Tisza Párt mögé, hogy mi lehessünk az új, a valódi rendszerváltók közössége.”
• „Egy rendszerváltást készítünk elő, a tehetségek felkutatása és a Tisza árterének felduzzasztása kulcsfontosságú lesz.”
• „Ez az új fejezet egy rendszerváltás előkészítéséről szól.”
• „Mától ezen az úton együtt megy a magyar rendszerváltók közössége. (...) Ti vagytok azok a rendszerváltók, akik hangosan kimondják, hogy változás kell Magyarországon, ti vagytok a rendszerváltók, akik felkelnek a fotelből, ti vagytok a rendszerváltók, akik elhatározták, hogy új hazát fognak építeni a Kárpát-medencében.”

A Tisza a tagjainak rendszerváltó tagságot ajánl. „Legyél az 50 000 rendszerváltó egyike! Írjunk együtt történelmet! – írják. – Fizess elő a rendszerváltásra, és töltsd le a személyre szabott kártyádat, vagy küldj egyéni támogatást!”

Magyar a választási kampány után már eleve egy Rendszerváltás feliratú pulpitus mögül beszélt a hívei előtt tartott nagygyűlésen.

A magyar történelem legutóbbi rendszerváltása 1989-90-ben volt, csúcspontján az elsöprő ellenzéki győzelemmel záruló országgyűlési választással. Nem sok olyan dokumentum született ebben az időszakban, amit a szétforgácsolt és besúgókkal teli ellenzék valamennyi pártja aláírt. Az egyik ilyen volt az Ellenzéki Kerekasztal megalapítása előtt egy héttel megalkotott 12 pont. Az aláírók között egy sor mára elfeledett szervezet mellett ott voltak a rendszerváltó pártok, azok is, amelyek később ki nem állhatták egymást: az SZDSZ, az MDF, a Fidesz vagy a Független Kisgazdapárt.

Ezt a 12 pontot olvasta fel Cserhalmi György az MTV Szabadság téri székházának főbejárati lépcsőjén 1989. március 15-én. Az állampárt ekkorra már annyira megroggyant, hogy a köztévé, másmilyen nem volt még akkoriban, élőben közvetítette az eseményt. (Mára a köztévé által élőben közvetített ellenzéki tüntetés elképzelhetetlen, a szocialista Magyarország utolsó évében nem volt az. Mondjuk, ez nemcsak a mai Fideszről mond sokat, hanem arról is, hogy mekkora szarban volt a korabeli MSZMP, és mennyire ment a helyezkedés, a jó pontok szerzése.)

Hogy milyen lenne egy Magyar Péter-féle rendszerváltás, arról fogalmunk sincs. Lennének-e a régi hatalmasokon kívüli kárvallottjai? Lennének-e régi hatalmasok, akik átmentik hatalmukat, akár a politikai, akár a gazdasági életbe? Nagy lenne-e csalódás, ha nem lehetne elvenni az utolsó fillért is Mészáros Lőrinctől, ha senkit nem ítélnének börtönbüntetésre a Fideszből? Lennének-e tömeges hívei a régi rendnek, akik négy év múlva az utódpártot juttatják hatalomra?

Ha ezekre a kérdésekre nem is tudjuk a választ, azt meg tudjuk nézni, hogy az 1990-es, tényleg szabad országgyűlési választások előtt egy-két évvel miket követeltek a rendszerváltók. És hogy ezek a követeléseket mai is hasonló üdvrivalgás fogadná-e egy ellenzéki érzelmű polgárokkal teli téren, mint Cserhalmiét 1989-ben? Spoiler: a legtöbb pont a mai viszonyokra is értelmezhető, sokat nem kéne rajtuk csiszolni.

1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.