Andrew Norfolk brit újságíró éppen vidékre autózott 2010 augusztusában, hogy kipihenje magát a szabadságán, amikor az autórádióban hírek jöttek. Egy manchesteri bíróságon elítéltek kilenc férfit, akik egy 14 éves lányt molesztáltak.
Norfolk végighallgatta a hírt, majd arra gondolt, hogy bár semmit sem tud az elkövetőkről, van egy tippje, hogy kik lehettek. Amikor hazaért, utánajárt, és a tipp jónak bizonyult: a tettesek mind pakisztáni származásúak voltak.
Az újságíróból nem a rasszizmus beszélt, évek óta foglalkoztatta a téma. A The Times munkatársaként már hét évvel azelőtt, 2003-ban tudósított arról, hogy egy helyi politikus szóvá tette, hogy férfiak csoportba verődve szólítanak le fiatal lányokat iskolák előtt. Aztán újságíróként többször is szembejöttek vele történetek, melyek szerint délkelet-ázsiai, muszlim nevű férfiak fiatal, gyakorlatilag gyereklányokkal találkozgatnak köztereken. De soha nem járt utána a témának.
Akkor, 2010 nyarán viszont elkezdett dolgozni a sztorin. Beszélt rendőrökkel, helyi hatóságokkal, civilszervezetekkel. Eleinte senkit sem tudott szóra bírni, mindenki hallgatott a témáról. Végül azonban sikerrel járt. Az első cikke 2011. januárban jött ki a The Timesban, ebben arról írt, hogy 13 városban összesen 17 olyan ügyet azonosított, amelyben férfiak utcán szedtek fel, majd csoportosan erőszakoltak meg 11-16 éves fehér lányokat, és mindegyik ügyben legalább két tettes volt. Összesen 56 elítéltről volt szó, közülük három volt fehér, a többiek nagy többségben pakisztáni származásúak voltak.
Az áldozatok általában nehéz helyzetben lévő, sokszor állami gondozásban lévő fiatalok voltak. A férfiak különböző módszerekkel hálózták be őket, szerelmet hazudtak nekik, édességet, alkoholt, drogot, ételt ajánlottak nekik, aztán kegyetlenül elbántak velük.
A cikkben megszólalt egy nyomozó, aki arról beszélt, hogy ki kéne végre mondani, hogy van egy ilyen jelenség, de „romboló tabu" veszi körül a témát, mindenki fél attól, hogy rasszistának bélyegzik.
Aztán Norfolk folytatta a tényfeltárást, és kiderítette, hogy minderről, mármint az ilyen bandák ténykedéséről, a problémákról, az erőszakról a rendőrség és a gyermekvédelem is régóta tudott, de lényegében nem tettek semmit, vagy legalábbis jóval kevesebbet, mint tehettek volna.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Kommentel a főkommentelő.
A sunderlandi tömegben többen is iszlamofób jelszavakat skandáltak, és Stephen Yaxley-Lennon szélsőjobboldali influenszert éltették. Ő az, aki a merénylet után azt az álhírt kezdte terjeszteni, hogy a southporti támadó menedékkérő volt.
A milliárdos korábban sem értette, miért nevezik szélsőjobbosnak a pártot.
Az amerikai milliárdos a legnagyobb lapban kampányolt a szélsőjobb mellett, szerinte ők a remény utolsó szikrája Németországnak.
De szabadon elmondhatja a véleményét, „hiszen a véleményszabadság a legnagyobb ostobaságokra is kiterjed” – közölte a szóvivő.
De a nevét nem ejtette ki.
Musk korábban beállt a szélsőjobboldali AfD mellé, bolondnak nevezte Scholz kancellárt és antidemokratikus zsarnoknak a német elnököt.
Csatlakozott a norvég, a brit miniszterelnökhöz és a német kancellárhoz, akik aggályosnak tartják, hogy Elon Musk egyre gyakrabban szólal meg más országok belpolitikáját illetően.
Így az X ismét elérhető lesz az országban, ahol azután tiltották be, hogy nem szüntettek meg több száz, a 2022-es elnökválasztás eredményét megkérdőjelező fiókot.
Musk a hét elején diktátornak nevezte és választási csalással vádolta Venezuela újraválasztott elnökét.
Döntését azután hozta meg, hogy hosszasan beszélgetett a családjával.