Kővé dermedve hallgatta Trump, mikor a püspök felszólította, könyörüljön a bevándorlókon és az LMBTQ+ embereken
január 22., 10:49
„Fog-e valaki mondani valamit arról, hogy milyen fordulatot vett az ország?” – ez a kérdés motiválta a Trumptól a bevándorlóknak irgalmat kérő püspököt
Donald Trump elnökségének első pár napjából az egyik legtöbbször hivatkozott jelenet az lett, ahogy Washington püspöke, Mariann E. Budde azzal fordult az új elnökhöz, hogy legyen könyörületes a bevándorlókkal és az LMBT-közösséghez tartozó emberekkel szemben.
link
Forrás
Az első sorban ülő Trump és a püspök a beszéd közben egy darabig egymás szemébe néztek, majd Trump elfordította a fejét. A prédikáció végén a felvételeken látható, ahogy Trump ránéz a kettővel mellette ülő alelnökére, a konzervatív katolikus JD Vance-re, aki rosszallóan csóválja a fejét. Szerdán aztán Trump saját közösségi platformján esett neki a püspöknek, akit "úgynevezett püspöknek" nevezett és radikális baloldali, Trump-gyűlölőnek. A támadásokhoz hamar csatlakozott a trumpista sajtó is:
A washingtoni Episzkopális Egyház vezetője a New York Timesnak mondta el, hogy hónapok óta készült a prédikációjára, és alapvetően a méltóság, őszinteség és az alázat hármas egységéről akart beszélni, de aztán egy nappal korábban nézte a beiktatásról szóló híreket, és ráeszmélt arra, hogy az új elnök már nemcsak kampányol az üzeneteivel, hanem kormányoz is. Ekkor döntött úgy, hogy prédikációját egy negyedik elemmel fogja kiegészíteni: az irgalom kérésével, azok nevében, akik fenyegetve érzik magukat attól, ahogy az új elnök a hatalmával élni kíván.
„Az volt az érzésem, hogy vannak emberek, akik figyelik, ami történik, és azon tűnődnek, vajon fog-e valaki szólni valamit? Vajon fog-e valaki mondani valamit arról, hogy milyen fordulatot vett az ország?” – mondta el erről Budde a New York Timesnak.
Budde beszélt arról is, hogy úgy látja, a prédikációjában egy olyan perspektívát villantott fel, amelyre nem jut elég műsoridő jelenleg. A püspök arról beszélt, hogy azok a bevándorlók, akik jelenleg félnek és aggódnak Trump tervezett intézkedései miatt, sokszor ugyanazok az emberek, akikkel amúgy nap mint nap találkozni az országban, mert éttermekben vagy éjszakánként a kórházakban dolgoznak, vagy mezőgazdasági munkákat végeznek. Budde úgy látja, hogy a kereszténységnek ez a perspektívája eléggé el van némítva a közbeszédben. Azt is tudja a püspök, hogy az ő nem bír túl sok egyházi autoritással Trump szemében, hiszen nem tagja azoknak a vallási vezetőknek, akik befolyásosak a pártban és az elnök környezetében.
Hangsúlyozta azt is, hogy nem követelt semmit Trumptól, hanem kérte, hogy legyen irgalmas, hogy lássa meg az emberséget ezekben az emberekben, és hogy mennyire félnek most. És ha az elnök nem teszi ezt meg, akkor legalább mások jussanak el erre a belátásra.
Mint fogalmazott, nem számított ekkora felháborodásra és ennyi támadásra, mint amit kedd óta kapott. Támadják a személyében, hitében, és volt republikánus politikus, aki arról posztolt, hogy a püspököt is rá kéne rakni a deportációs listára. Budde úgy látja, hogy naiv lehetett eredetileg, amikor azt gondolta, hogy azzal, ha kéréssel fordul az elnökhöz, majd más megítélés alá esik, hiszen prédikációjában gyakorlatilag elismerte Trump hatalmát, amivel most emberek millióinak sorsa fölött rendelkezhet.
Voltak persze támogatói is szép számmal, az Episzkopális Egyház tagjai büszkén osztották szavait, és sok ezren írták alá a petíciót, melyben megköszönték a szavait.
A New York Times cikke megjegyzi, hogy az eset is rávilágított arra, mekkora feszültségek vannak az amerikai kereszténységen belül, ahol egyszerre létezik a mára jóval befolyásosabbá vált konzervatív ág és a humanistább, a bevándorlók és a melegek, illetve az elesettebbek felé nyító irányzatok, és a következő évek vélhetően az egyházakon belüli konfrontációkról is szólhatnak majd.