„Egyetlen segélykiáltás sem maradhat válasz nélkül” – mondta keddi videójában Vitályos Eszter kormányszóvivő, azután hogy a rendőrség beismerte: hibázott a volt férje által megölt japán nő ügyében, amikor korábban elutasította a feljelentéseit.

A személyi változásokon túl az országos rendőrfőkapitány elrendelte, hogy vizsgálják felül a kapcsolati erőszak miatt az elmúlt egy évben tett feljelentések ügyében az elutasító határozatokat, ahogy a bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában megszüntetett nyomozások megszüntető határozatát is felül kell vizsgálni országos szinten, a folyamatban lévő ügyek pedig fokozott szakirányítói felügyelet alá kerülnek.

Vitályos azt mondta, a kormány nevében üdvözlik a rendőrség „gyors és átfogó intézkedéseit”, a meghozott döntések a kormány teljes támogatását élvezik. „A kormány zéró toleranciát hirdet a nők elleni erőszak minden formájával szemben” – mondta, hozzátéve, hogy így volt ez eddig is, és ezután sem lesz másképp. A kormányszóvivő szerint a családon belüli erőszak megelőzése, a gyengék és a nők védelme közös felelősség.

Ez a tragédia rávilágított a hiányosságokra, mondta Vitályos, de a kormány azon dolgozik, hogy Magyarország minden nő számára biztonságos hely legyen és senki sem maradjon hatékony segítségnyújtás nélkül. „Célunk egy olyan rendőrség kialakítása, ami még nagyobb empátiával és szakértelemmel kezeli a családon belüli erőszak eseteit” – mondta, majd azzal zárta, a kapcsolati erőszak nem magánügy, és hogy senkit sem hagynak magára.

Keddi cikkünkben azt írtuk, ekkora sikert talán még sosem ért el a nőjogi mozgalom, ugyanakkor ez már semennyit sem segít a meggyilkolt japán nőn és a többi áldozaton.

Fájdalmas kimondani, de valójában egyelőre csupán részsikerről lehet beszélni. Kevesebb mint egy hete Gulyás Gergely miniszter a Kormányinfón megdönthetetlen elvágólagossággal beszélt arról, hogy a hazai jogszabályi környezet megfelelő, vagyis „jogi értelemben minden eszköze megvan a rendőrségnek és a hatóságnak” arra, hogy ezeket az ügyeket megfelelően kezelje, és legfeljebb egyéni hibák vezethetnek hasonló tragédiákhoz.

A valóság ennél jóval bonyolultabb, kezdve azzal, hogy a kormány figyelmen kívül hagyja a témában jártas nőjogi szervezetek javaslatait és vészjelzéseit, egészen addig, hogy a kormány pusztán azért nem ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, mert annak álláspontjuk szerint minden eleme megvalósul a magyar jogrendben. A kormány számára elfogadhatatlan az, hogy az egyezményben a születési nemeket biológiai nemekre írnák át, de addig esély sincs arra, hogy valóban átfogó szemlélettel lépjenek fel a nők elleni erőszak ellen. Az Isztambuli Egyezmény ugyanis ezt garantálná: az átfogó szemléletet, ami jelenleg a magyar rendszerben nem található meg.