• Az amerikai–orosz tárgyalások nem pusztán Ukrajnáról szólnak, tény, hogy a két fél nagyobb csomagban gondolkodik.
• Már tavaly valószínűsíteni lehetett, hogy Donald Trump ki akarja hozni Vlagyimir Putyint a karanténból.
• A háromlépcsős „béketervre” egyre több jel utal: előbb tűzszünet, utána választások Ukrajnában, aztán békemegállapodás, amelyet a „nagyfiúk” reményei szerint már nem Volodimir Zelenszkijnek kellene aláírnia.
• A személyeskedéstől sem mentes nyilvános vita Zelenszkij és Trump között arra utal, hogy Ukrajna vezetése tovább harcolna, de ez csak a nyugat-európai támogatásra hagyatkozva nem kecsegtet sok sikerrel.
• Jarábik Balázs Ukrajna-szakértővel elemeztük az elmúlt néhány napban kialakult helyzetet.

„Megint Ukrajnáról, megint Ukrajna nélkül” – így kommentálta Volodimir Zelenszkij a Rijádban lebonyolított amerikai–orosz egyeztetést. Az ukrán elnök egyre csalódottabb és egyre keményebb nyilatkozatokat tesz az utóbbi napokban, ami a fejlemények ismeretében akkor is érthető, ha kérdéses, hogy az agresszív hangütés célravezető-e Donald Trumppal szemben. Az első jelek azt mutatják, hogy nem: az újraválasztott amerikai elnök maga sem volt híján az agresszivitásnak soha, és most sem reagált visszafogottan a Zelenszkij-féle kritikára.

„Ma azt hallottam, hogy »ó, hát nem hívtak meg minket a tárgyalásra«. Nos, ti már három éve ott vagytok. Három év után be kellett volna fejeznetek. Soha nem kellett volna elkezdenetek. Megállapodhattatok volna” – mondta Mar-a-Lagóban. Aztán személyeskedett is kicsit, azt állítva, hogy Zelenszkij népszerűségi mutatója „4 százalékon áll”, és „van egy országuk, amit darabokra robbantottak”. Nyilván az ukrán elnök sem maradt adósa, ő azt mondta, Trump dezinformációs buborékban él. Azóta további üzenetváltások sora zajlott le, sőt J. D. Vance amerikai alelnök is beszállt, mondván, „aki ismeri az elnököt, tudja, nagyon rossz módszer az amerikai kormány kezelésére, ha valaki rossz dolgokat mond az elnökről a sajtóban”.

A fejlemények egyfelől annak a több platformon megszellőztetett forgatókönyvnek a valószerűségére utalnak, amely szerint az amerikaiak az oroszokkal karöltve háromlépcsős békemegállapodást látnak reálisnak. Eszerint első körben a tűzszünetig jutnának el (akár húsvét előtt), utána megtartanák Ukrajnában a választásokat (Zelenszkij mandátuma tavaly tavasszal lejárt, a szankciókkal sújtott ellenzéki exelnök, Petro Porosenko már be is mondott egy októberi dátumot, amit persze nem kell komolyan venni), majd az új ukrán vezetéssel tárgyalhatnák le és írhatnák alá a békekötésről szóló egyezményt. Már ha új lenne az a vezetés, annak fényében, hogy a Trump által említett 4 százalék irreális. Az ugyan igaz, hogy Zelenszkij indexei esnek – a különböző felmérések erőteljesen szórnak –, ám korántsem ekkora mértékben, az ukrán nyilvánosságot pedig továbbra is kontrollálja az elnöki adminisztráció. Mondta is Zelenszkij, hogy ha máris le szeretnék őt váltatni, az nemigen fog menni.

Hogy ebből mi sülhet ki, azt az amerikai–orosz közeledés első szakaszában még egyáltalán nem tudni, de a szándékok és a célok az elmúlt napok történései tükrében nagyjából kirajzolódnak. Négy kulcspillanatot láttunk:

• az első a másfél órás Trump–Putyin-telefonbeszélgetés volt,
• a második Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter brüsszeli,
• a harmadik J. D. Vance alelnök müncheni beszéde,
• a negyedik a magas szintű rijádi egyeztetés.

Ha értelmezni igyekszünk a történteket, mindenekelőtt arra lehet érdemes figyelnünk, hogy ezeken eseményeken korántsem kizárólag Ukrajna sorsáról és az orosz–ukrán háborúról volt szó. Valójában az történt, hogy Donald Trump és az emberei lefokozták Ukrajnát, egy csomag részévé tették, és ezáltal lényegében csapdába került.

Egyáltalán nem biztos, hogy amikor a Trump–Putyin-beszélgetés után annak tartalma kapcsán a felek a Közel-Keletet, a nukleáris leszerelést, az űrhajózást emlegették, akkor az csupán terelés volt.