Az elmúlt bő egy évtizedben világszerte hatalmas lendülettel terjedtek a különféle arcfelismerő rendszerek, melyek bevetésétől a hatóságok mindenhol a közbiztonságra különösen veszélyes alakok kiszűrését és a közbiztonság erősítését ígérték. Hogy aztán rendre kiderüljön, hogy az autoriterebb államokban a hatóságok előszeretettel alkalmazzák másra is a technológiát, például tüntetők megfigyelésére, elrettentésére és akár elfogására is.

Ez a téma most azért lett különösen aktuális Magyarországon, mert a Pride betiltását célzó, de mellette a gyülekezési jog további korlátozásának lehetőségét is megnyitó törvény elfogadása révén lehetővé vált az arcfelismerő rendszer tüntetőkkel szembeni alkalmazása. Pedig mint azt meg is írtuk, a technológia alkalmazását lehetővé tevő törvényt itthon is a terroristákra és nemzetközi bűnözőkre hivatkozva fogadta el a fideszes többség tíz évvel ezelőtt, hogy aztán a mostani módosítással megnyíljon az út a tüntetők elleni használat felé. Ezért fordulhatott elő, hogy a Pride-ot tiltó törvény miatt tiltakozók között voltak, akik a totális technofasizmus bevezetésének veszélyére figyelmeztettek. A törvényváltozások magyar vonatkozásával külön cikkben fogunk foglalkozni, most azt mutatjuk be, hogy ezek a technológiák hogyan terjedtek el a világban az elmúlt időszakban, és mire használják az elnyomó hatalmak.

Arról, hogy az arcfelismerő technológiák hogyan váltak a világ több országában is a tüntetések elfojtásának eszközévé, tavaly a Rest of World készített nagyobb összeállítást. Mint ők is hangsúlyozták, a hasonló technológiai eszközök nemcsak autoriter, elnyomó államokban terjednek, egy frissebb gyűjtés szerint legalább 78 országban használják már e eszközök valamely formáját. A hívószó mindig a közbiztonság növelése, és a közvélemény egy része támogatja is ezt: felmérésekből lehet tudni, hogy például a brit vagy az amerikai lakosság közel fele helyesli a technológia bevetését.

A problémák akkor kezdődnek, amikor az alapvetően közbiztonsági funkciót betöltő eszközöket elkezdik más célokból is használni. Hongkongtól Iránon át Moszkváig és Indiáig számos beszámoló született már arról, hogy a kamerarendszerekkel összekötött arcfelismerő szoftverek hogyan vezettek a tüntetők azonosításához és ellehetetlenítéséhez. A technikai fejlesztések teljesen át is írták az addigi dinamikát: ha valaki részt vett egy tüntetésen, sokszor többé nem bízhatott abban, hogy egy névtelen arc marad majd a tömegből. A Rest of World fél éven át tartó nyomozása is arra jutott, hogy világszerte számos helyen vált kockázatosabbá a tüntetéseken való részvétel, ami alapvetően befolyásolta a demokratikus jogok gyakorlásának lehetőségét.

A kínai példa

Az elmúlt években számtalan cikk és riport jelent meg arról, hogy a Kínai Kommunista Párt milyen léptékű megfigyelési rendszert épít éppen több mint egymilliárd állampolgára fölé. Már 2018-ban írtunk arról, hogy az AI-alapú megfigyelőállam komoly kihívója lehet annak a világrendnek, amit 350 éve ismerünk, pedig akkor még csak a költési terveket lehetett igazán ismerni. Azóta a fejlesztésekből sok minden megvalósult, és egy 2022-es becslés szerint akkor a világ mintegy egymilliárd megfigyelőkamerájának mintegy felét az országban alkalmazták.