A megállapodások mestere Iránra is rápróbál

• Április 12-én ománi közvetítéssel hosszú idő után újra tárgyaltak egymással az irániak és az amerikaiak.
• A hét végén valószínűleg újra Ománban (vagy Rómában) jön a következő forduló, ahol lehet, hogy már egy szobába ülnek a felek. Az irániak egyelőre nem túl lelkesek.
• Trump előző elnöksége alatt az Egyesült Államok kilépett az atomalkuból, és szankciókat vetett ki Iránra, de most Trump, az alkuk mestere – nomen est omen – jó alkut akar kötni Iránnal, mégpedig nagyjából azonnal.
• Egyelőre arról tárgyalnak, hogy miről és hogyan tárgyaljanak, a két fő csapásirány a szankciók enyhítése és az urándúsítás.
• Bár a nyilatkozatok szintjén mindkét fél gyors megállapodásra törekszik, a keményvonalas politikusoknak lehet még egy-két szavuk ehhez.

Április 12-én ománi közvetítéssel találkozott Steve Witkoff közel-keleti különmegbízott és Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter. A találkozón az Egyesült Államokat és Iránt is pragmatikus hozzáállás és korlátozott célok jellemezék, ami növeli az esélyét a sikeres megállapodásnak. Beszéltek, folytatják tovább, mindenki udvariasan nyilatkozik, egyelőre itt tartunk.De a képlet nem ilyen egyszerű, egy tényleges megállapodás előtt rengeteg technikai részletet kell megtárgyalni, és ennek a folyamatnak a keményvonalasok mindkét oldalon – meg Izraelben is – biztosan megpróbálnak ellentartani.

Beiktatás után levelezés és üzengetés

Az elmúlt hetekben Trump levelet küldött Ali Khamenei ajatollahnak, Irán legfelsőbb vezetőjének, amelyben felszólította, hogy találjon módot a megállapodásra, különben az USA katonai eszközökkel fog reagálni. Ha az elkövetkezendő hetekben nem sikerülne egy ilyen megállapodást tető alá hozni, Irán katonai csapásokra számíthat a létesítményei ellen. Még mielőtt az első találkozó megszervezésének előkészületei megkezdődtek volna, az Egyesült Államok további hadihajókat és lopakodó bombázókat helyezett a térségbe, és újabb szankciókat vezetett be Irán ellen. Cserébe az irániak sokatmondóan figyelmezették Trumpot, hogy bármilyen támadás egy szélesebb közel-keleti konfliktusba löki az Egyesült Államokat.

Körülbelül két hónappal ezelőtt az iráni legfelsőbb vezető még azt mondta, bármilyen tárgyalás az Egyesült Államokkal „se nem racionális, se nem okos, se nem tisztességes”. Ez összhangban lévőnek tűnt a Trump első elnöksége alatt tanúsított álláspontjával: 2018-ban azt mondta, Irán „soha” nem fog tárgyalni a Trump-kormányzattal. A hősies rugalmasság kifejezést megalkotó ajatollah végül mégis engedélyezte a részvételt a tárgyalásokról szóló előtárgyalásokon. Attól egyelőre nem kell tartani, hogy a 86 éves Khamenei most adja fel a látszólag élethosszig tartó Amerika-ellenességét, Irán azonban súlyos gazdasági nehézségekkel küzd, a belpolitikai nyomás pedig nő, az állam sokkal gyengébb és törékenyebb, mint akár két éve, így belpolitikai szempontból is van sportértéke a részvételnek. Az iráni regionális erőkivetítési képességeket nemcsak a Hezbollah és a Hamász elleni izraeli csapások, hanem a szíriai Aszad-rezsim összeomlása is rontotta.

Találkoztak is, meg nem is, beszéltek is, meg nem is