Egy autógumiszerviz kicsi irodája Vác határában. A szerviztérből behallatszik a Sláger rádió. Ezen a napon is nagy volt a hajtás, gumicsereszezon van. A falon raliautók képei, egy üvegszekrényben serlegek. Velem szemben Aradi Gergely, aki a 12 éves lányát és a gyermekei édesanyját vesztette el a tavalyi Esztergom–Nyerges ralin. Az akkor 17 éves fia túlélte a balesetet.

A tragédia óta több mint egy év telt el. A szövetség kitartóan ragaszkodik álláspontjához: a tragédia nézőktől elzárt területen történt, az elzárás a szokásoknak megfelelően jelölve volt.

A nyomozás ugyanakkor folyik, két gyanúsított már van, számos kérdés tisztázatlan, ezekről több cikket írtunk már. A pilóta úgy kapott az igazán erős autókra érvényes A licencet, hogy senki sem tud eredményekről, amik erre jogosították volna. Az autósport-szövetség akkori raliszakág-vezetője, aki rendőr alezredes is, kétszer is végigment a tragédia előtt a kérdéses szakaszon, mindkétszer látnia kellett a veszélyes helyen álló tömeget. Ha észlelték, hogy a tömeg rossz helyen áll, miért nem függesztették fel a versenyt? Április elején közöltük a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) vizsgálatának eredményét, ami szerint a nézők rossz helyen álltak, de számos szabálytalanságra is fény derült. És nincs válasz a legfontosabb kérdésre: ha a nézők csakugyan rossz helyen álltak, miért nem intették le a futamot?

Utóbbi cikk megjelenése után kaptam a levelet: „Aradi Gergely vagyok, egy apuka, akinek a gyerekei kimentek az anyukájukkal a versenyre, én előfutóként indultam. A lányom és az anyukájuk nem jöttek haza. Úgy érzem, vannak tények és kérdések, amikre válaszok kellenének.”

A rali és a Duna volt a két nagy szerelem

Aradi Gergely 1995-től indult amatőrszlalomban és kisebb sprintversenyeken egy Trabanttal, majd az utánpótlást jelentő Rali Túrára váltott. Faipari végzettsége van, de az autó gyerekkori szenvedélye. Egy idő után a tavalyi balesetben elhunyt akkori párjával együtt versenyeztek, a Trabant után már Suzukival. „Szerencsések voltunk, mert azért a család és a rali két különböző dolog.” Nem elég, hogy a rali csak viszi a pénzt, időigényes hobbi is. Jellemző, hogy ha egy versenyző támogatóra tesz szert, annál több saját pénzt tol bele a versenyzésbe.

A Suzukival szerzett két bajnoki cím után 2003-ban szálltak ki a raliból. Budapestről a Dunakanyarba költöztek, a versenyzésnek egy másik szerelem adta át a helyét, a Duna és a vízisportok. Azt akarták, hogy a gyerekeik ilyen közegbe szülessenek.

„Szinte minden szabadidőnket a Dunán töltöttük, versenyekre egyáltalán nem jártunk – mesélte. – Bendi odahaza elkezdte kirakosgatni a színes kocsis borítós VHS- és CD-kazettákat, ezekre aludt el. Ha van ilyen, akkor ez a vérében lehet, én nem tukmáltam. Kiskorában versenyúszó volt szép eredményekkel. Amikor épp nem úszott, elmentünk egy-két versenyre, ezzel kezdődött a visszaszivárgás.”

A fiú ötödikes korában már a gumisműhelyben segített, kapta a jattot, a lánya is segédkezett. A szülők 2017-ben külön költöztek, de az apa kapcsolata a gyerekekkel megmaradt. Miát minden reggel ő vitte iskolába, nem akart kéthetes apuka lenni. Rengeteg időt töltöttek együtt, sátoroztak a Dunán, nézték a csillagokat, hajnalig beszélgettek.

A kocsiból látta őket utoljára

A szerencsétlenség előtti évben a gyerekek unszolására vett egy Citroën C2-es raliautót, egy „kis méregzsákot”. Mia 2023-as karácsonyi ajándéka az apjának egy vers volt, ami az új autóról szólt. Két-három sprintversenyen indult, majd jött az Esztergom–Nyerges rali. Versenyzőkorából ez a klasszikus pálya volt a kedvencük, örült, hogy ott lehet a régi közegben, a többi versenyző is örült neki.

„Miának tornaversenye volt azon a hétvégén, oda mindig az anyja vitte – mondja. – Sminket és kontyot kellett csinálni, nekem az nem ment. Úgy volt, hogy nem is tudnak kijönni a versenyre, de megváltozott a program, mégis jöttek. Az anyukájuknak is mondtam, hogy milyen jó, hogy látnak a gyerekek az egyik kedvenc pályánkon, amiről annyit meséltünk nekik korábban. Emiatt jöttek ki.”

Aradi Gergely és navigátora a harmadosztály mezőnyének előfutója volt reggel fél 9-9 körül. Akkor látta a családját utoljára együtt. Nem ott álltak, ahol a baleset történt, hanem egy hosszú, egyenes szakaszon. A baleset helyszínére akkor sétáltak fel, amikor kora délután ismét jött volna apa a Citroënnel.

Az újabb futamra készült, épp jött ki a szervizből, amikor szóltak: baleset van. „És akkor a semmiből hívott a Bendi sírva” – mondja.

Senki ne veszítse el így a családját

A tragédia évfordulója körül érezte magát először felkészültnek arra, hogy elkezdjen foglalkozni a baleset körülményeivel. Egy-egy cikket elolvasott, videókat nézett, de a történtekről készült felvételt csak odáig tudta megnézni, hogy megcsúszik az autó, és megindul az emberek felé. A fő célja, hogy ne járjon úgy senki, ahogy ő, ne veszítse el a családját csak azért, mert kimennek egy raliversenyre. Tudja, hogy veszélyes sport a rali, ő is vesztette el kategóriatársát, barátját, akit kerék talált el. De azok versenybalesetek voltak. Ez viszont szerinte nem az.

Az áldozatokról. Nem tudja elfogadni, hogy a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség, miközben a nyomozásra hivatkozva minden kérdéstől elzárkózik, az elejétől kezdve azt mondja: a nézők a hibásak, mert rossz helyen álltak. (Miközben a balesetnek már van két gyanúsítottja.) Ha így lett volna, akkor le kellett volna állítani a futamot addig, amíg nem küldik el a kérdéses területről az embereket. „Ha a tömeget nem tudod kezelni, akkor leállítod a versenyt” – mondta. A fia elmondása szerint kétszer ment el előttük egy szervező, aki azt kérte, álljanak kicsit beljebb, a kérésnek eleget is tettek. Életszerűtlennek gondolja, hogy a ralisportban jártas anyuka a két gyerekükkel ne ment volna el máshová, ha – a szövetség állítása szerint – többször szólnak nekik a szervezők.

A csibegyári lassítóról. Az Esztergom–Nyerges rali ikonikus helyszíne, dobálós, rossz minőségű aszfalt, nem tud az ember féktávot venni normálisan. Mindig is zűrös helyszín volt, emiatt több rendezőt kellett volna odaállítani.

A versenyzőpárosról. A balesetet egy A licences pilóta okozta, bár ő annak tudatában megy végig a pályán, hogy akár hibázhat is, a biztonsági előírások miatt ez nem kerül emberéletbe. A versenyzőpáros az áldozatok hozzátartozóit nem kereste meg, a navigátor viszont két héttel a tragédia után egy másik versenyen már rajthoz állt, amit Aradi teljesen abszurdnak tart. Ha egy hivatásos jogosítvánnyal lesz valaki részese egy ilyen tragédiának, őt sem engedik rögtön vissza a forgalomba, pszichológiai vizsgálatra kötelezik. A pilóta értékelhető versenyzői teljesítmény nélkül kapta meg az A licencet, ami nagy teljesítményű autók vezetésére jogosítja. Korábban ehhez egy-két évadot kellett versenyezni gyengébb autóval.

A következmények hiányáról. A szövetség szerint meg kell várni a nyomozás végét, aminek, ismételjük, már két gyanúsítottja van a balesetnek. Vagyis ezek szerint nem csak a nézők lehettek a hibásak, legalábbis a gyanú szerint. Hogy kik azok, azt nem lehet tudni, ezt állítólag a szövetség sem tudja, miközben például a navigátor versenyez, a nyergesi versenyigazgató is aktív, legutóbb a Diósgyőr Rallynak volt a versenyigazgatója.

A szövetségről. A baleset után a szövetség felajánlott 200 ezer forintot a temetés költségeire, amit Aradi többszöri telefonálgatás, számára méltatlan huzavona után kapott meg.

Szeptemberben magánkezdeményezésre tartottak egy jótékonysági gálát autó- és motorkiállítással, zenészekkel, bemutatókkal. A rendezvény bevételét az öt áldozat családja között osztották szét. (Ez volt az egyetlen ilyen jellegű esemény.) A rendezvényen megjelent Szujó Zoltán szövetségi elnök is, aki felajánlotta saját könyvének öt példányát. (Egy korábbi cikkben megkérdeztük Szujót arról, hogy az áldozatok hozzátartozói kapnak-e kártérítést. Azt válaszolta, hogy ezzel megvárják a rendőrségi vizsgálat eredményét, de informális egyeztetés zajlik az ügyben. Aradi Gergelyt senki nem kereste a szövetségtől.)

Addig kell taposnod, amíg megszokod