Némileg meglepő módon a magyar miniszterelnök a hosszú hétvégén is fontosnak érezte megjelenni a Kossuth rádió stúdiójában egy újabb reggeli interjúra. Ennek ellenére a megszólalás célja mégis sejthető: néhány nappal ezelőtt közölte a KSH a magyar gazdaság első negyedéves teljesítményét, ami egyszerűen szólva pocsék lett. A remélt minimális, stagnálás közeli növekedés helyett előző negyedévhez képest 0,2, előző év azonos időszakához mérten pedig 0,4 százalékkal csökkent a magyar GDP. Ez azt is jelenti, hogy a legutóbbi országgyűlési választás óta eltelt 11 negyedévből 7-ben zsugorodott a gazdaság negyedéves bázison,

éves bázison pedig a 11-ből 5 negyedév volt mínuszos.

Orbán Viktor ezt a gazdasági csúcsminiszteréhez, Nagy Mártonhoz hasonlóan az európai gazdaságra fogná, ha egyáltalán érdekelnék az okok. „Az adatokat mi ismertük már korábban, az okok is világosak: az egész európai gazdaság stagnál, és mi az európai tagságunk miatt ennek a gazdaságnak vagyunk a része”, mondta, majd hozzátette:

„Okok vannak, de megmondom őszintén, ezek olyan nagyon nem érdekelnek”.

Ezzel pedig lényegében egy újabb elemmel gyarapodott azon témák listája, amivel Orbán Viktor nem foglalkozik (mint például a nőügyek). Most ugyanis nem akarják azt magyarázni, amiről ők nem tehetnek, hiszen „ez rajtunk kívül eső okok miatt történt”.

Ehelyett a kormányfő már a héten is tárgyalt a minisztereivel, hogy kinek, mit kellene tennie annak érdekében, hogy teljesüljenek a 2025-re kitűzött célok. Orbáni megfogalmazással élve itt a „fantasztikus 2025-re” gondolhatott a miniszterelnök, aminek saját bevallása szerint feltétele az év eleji repülőrajt. A repülőrajt helyett azonban nem egyszerűen lekéste a repülőt a magyar gazdaság, hanem egyenesen földbe állt. Néhány hónap után módosítani is kellett a főbb makrogazdasági várakozásokat, Nagy Márton nemrég közölte, hogy a várt 3,4 százalékos növekedés helyett 2,5 százalék lehet idén, az infláció pedig 3,2 százalék helyett 4,5 százalék lehet. Az összeomlás szélén álló költségvetéshez, amelyben három hónap alatt az egész évre tervezett hiány 62 százaléka összejött, még nem nyúltak.

Visszatérve Orbán interjújához, az okokkal és a célokkal kapcsolatban azt mondta:

„legfeljebb intellektuálisan segít annak a megértése, hogy amíg az európai gazdaság nem lendül neki, addig nekünk kétszer-háromszor nehezebb lesz a saját gazdaságunkat lendületbe hozni. De én nem akarok feladni egyetlen célt sem, amit 2025-re kitűztünk”.

Orbán tehát gyakorlatilag azt mondja, azért rossz nekünk, mert az európai gazdaság, az Unió része vagyunk, pedig az adatok nagyon mást mutatnak. És elviekben a zászlóra tűzött gazdasági semlegesség azt szolgálná, hogy itt minden szép és jó legyen, jólét és gyarapodás.

Ráadásul bármit az európai gazdaságra kenni elég nehéz lenne, ha őszintén akarunk beszélni. Hiszen a „háború elviselhetetlen pénzügyi terhei” (via Nagy Márton) a jelek szerint egyedül a magyar gazdaságot sújtják elviselhetetlen mértékben. Nem volt ugyanis még egy olyan tagállam, amely három hónap alatt ne tudott volna valamilyen mértékű növekedést felmutatni.

Éves bázison nézve sem sokkal jobb a helyzet, a második legrosszabb a magyar adat. A hazai 0,4 százalékos csökkenésnél az osztrák gazdaság esett nagyobbat, 0,7 százalékot, amit Orbán nem is volt rest felemlegetni az interjúban. Ausztria még nálunk is gyengébben teljesített, ami „egy gazdag országtól egészen meglepő”, de a németek is velünk egy szinten vannak. Ez az egy szint a valóságban azt jelenti, hogy előző negyedévhez képest már 0,2 százalékkal nőtt a német gazdaság, éves bázison pedig 0,2 százalékos volt a zsugorodás mértéke, feleakkora, mint a magyar visszaesés.