A teljeskörű orosz invázió kezdetének harmadik évfordulója, majd az új amerikai elnök beiktatását követő felfordulás után megpróbálunk „visszaállni alapra”. Azonban annyi minden történt, hogy ebben az írásban a Donald Trump beiktatása óta eltelt, most már kicsit több mint száz napos időszakot tekintjük át. Ebben a száz napban talán minden korábbinál több szó esett a békéről, volt szó 24 óráról, száz napról, az amerikaiak most már arról beszélnek, hogy hátat fordítanak az egész rendezési kérdésnek. A célunk az, hogy a front eseményeit vizsgálva megpróbáljunk a politikai zaj mögé nézni és megérteni a valódi folyamatokat, mi és hogyan történik a gyakorlatban, a politikai üzengetésekkel párhuzamosan.

Orosz győzelem Kurszkban – nagy sokára

Január utolsó heteiben a kurszki régióban lévő ukrán kiszögellés (a továbbiakban szudzsai kiszögellés) még stabilan tartotta magát, sőt az ukránok február elején még egy korlátozott ellentámadást is indítottak a kiszögellés délkeleti oldalán. Ezzel ugyan a ukrán védelem szempontjából kedvezőbb terepszakaszra tudták kitolni a peremvonalat, viszont az oroszok nyomasztó számbeli fölénye lassan, de biztosan érvényesülni kezdett. Egybehangzó becslések szerint 50-60 000 orosz katona nézett szembe a kiszögellésben lévő 8-10 000 ukránnal.

Az már novemberre nyilvánvalóvá vált, hogy az oroszok a kiszögellést nem tudják hagyományos támadásokkal felszámolni, így taktikát váltottak. A szudzsai kiszögellés fő ellátási útvonala az N07-es főút volt, ehhez igyekeztek minél közelebb kerülni az orosz erők. Erre február végén került sor, amikor is északnyugatról támadva 10 kilométeren belülre kerültek a főúthoz. Ez lett végül a kulcsfontosságú változás, hiszen innentől kezdve az optikai kábel vezérlésű FPV drónjaikkal folyamatosan támadhatták a kiszögellésbe és -ből érkező ukrán járműveket, a helyzet tarthatatlanná vált.

Az oroszok azonban hiába próbálkoztak újabb és újabb támadásokkal, alkalmanként 30-50 százalékos veszteségeket elszenvedve is csak egy-egy fasort vagy háztömböt elfoglalva tudtak előre törni. Február utolsó napjaiban pedig egy újszerű módszerhez nyúltak, a január 1. óta üres „Testvériség” földgázvezetéket műszakilag előkészítették (szellőzőket és pihenőkamrákat építettek ki) és egy önkéntesekből álló századot küldtek le a csőbe. Március 8-án szoros összhangban a felszínen indított támadásokkal, az orosz rohamcsoport kimászott a gázvezetékből Szudzsa városától 5 kilométerre északnyugatra. A hetek óta meglévő nyomasztó orosz drónfölény, a nagy erejű támadások a felszínen és a védelem mélységében megjelenő, támadókat megkerülő osztag együttesen a vártnál sokkal gyorsabb sikert eredményezett.

Azonban az orosz és oroszpárti sajtóban megjelenő hírekkel ellentétben az ukrán védelem bizonyíthatóan nem omlott össze. A kiszögellés északi csücskeiben védekező gépesített lövész alegységek a harcérintkezést megszakítva tudtak visszavonulni Szudzsa északi peremébe, ahol sikeresen verték vissza az őket üldözni próbáló oroszokat, de az orosz túlerő így is hatalmas volt és március 11-én estére Szudzsát is kiürítették az ukránok. Az ukránok súlyos haditechnikai veszteséget szenvedtek, de az orosz forrásokra alapozva is csupán pár tucat főt veszítettek a visszavonulás során. Az ukrán hadászati szintű vezetés nagyon „benézte” a gázvezetéket, mivel annak a jelenléte előttük is ismert tény volt, mint ahogy az is, hogy az oroszok előszeretettel használják a föld alatti infrastruktúrát a manőverezéshez. Azonban harcászati szinten az itt harcoló ukrán alakulatok ismét kiemelkedőt nyújtottak és kihúzták a fejüket a hurokból.

A harcok az azóta eltelt bő másfél hónap alatt némileg veszítettek intenzitásukból, de az oroszok továbbra is jelentős VDV (légideszant) és tengerészgyalogos erőket tartanak a körzetben. Az egyenesen Putyintól kapott feladatuk, hogy egy „biztonsági zónát” hozzanak létre a kurszkival határos Szumi régióban.Azonban a műveletek tempójából kiindulva erre aligha van erejük, hacsak az erő-eszköz viszonyt nem módosítják jelentősen, vagy úgy, hogy további orosz erőket vezényelnek oda, vagy úgy, hogy az ukránokat kényszerítik ugyanerre.

Le kell szögezni, hogy nem az amerikai hírszerzési támogatás ideiglenes felfüggesztése volt az orosz siker kulcsa. Egy ilyen komplex művelethez alapos és hosszantartó előkészületek szükségesek. Orosz források és a katonai műveletek törvényszerűségei szerint a támadást már bőven tervezték az oroszok, amikor Trumpot beiktatták.

Belgorod – erre meg mi szükség volt?