Néhány hete már a hátunk mögött hagytuk a húsvétot, és úgy tűnt, hogy a Fideszben szőnyeg alá söpörték a húsvéti nagytakarítást, amit a miniszterelnök március 15-i ünnepi beszédében rendelt meg. Aztán végül május 13-án 23:38-kor a fideszes Halász János A közélet átláthatóságáról címmel benyújtotta a törvénycsomagját, amit nehéz másként értelmezni, mint úgy, hogy Magyarország nagy léptekkel halad előre a putyini úton. Orbánék nem átláthatóvá akarják tenni a közéletet, hanem végképp leuralni, a kellemetlenkedőket kinyírni.

Öt független szerkesztőség (és több újság munkatársa) rendkívüli élő műsorral reagált a szabad sajtót és a civil szervezeteket fenyegető törvénytervezetre. A műsorfolyamban Jelinek Anna kollégánk Stánicz Péter ügyvéddel, alkotmányjogásszal beszélgetett a nagytakarítás-törvény jogi aspektusairól.

Stánicz Péter úgy látja, hogy a benyújtott törvényjavaslat alapján egyelőre nem látni, hogy kire vonatkozhat. Alkotmányjogi szempontból az a fő probléma, hogy a benyújtott javaslat nem világos, nem tudni kire, milyen magatartásokra vonatkozik, sem magát a folyamatot, sem a szankciókat nem lehet előre látni. A listára kerülés - eddig látható - következménye, hogy nem lehet adó 1%-os felajánlást gyűjteni, az érintettek vezetőinek szigorú vagyonnyilatkozatot kell tenniük, és ami a legfontosabb, hogy a külföldről érkező támogatások jóváhagyáshoz kötöttek lesznek.

És hogy mi lehet a külföldi támogatás? Stánicz szerint a törvényjavaslat a jelenlegi formájában mindenre kiterjed, uniós pályázatokra, kettős állampolgároktól érkező adományokra, sőt, szélsőséges jogértelmezés esetén akár egy újságírónak a Romániában élő, kettős állampolgár nagymamájától érkező ajándék is a hatálya alá tartozhat. Ha egy szerkesztőség vagy civil szervezet elfogadna külföldi támogatást, azt már jóvá kellene hagyatni a pénzmosást ellenőrző szervvel, de azt, hogy ezt milyen feltételek mentén hagynák jóvá, nem lehet tudni. A Halász János által benyújtott törvényjavaslat rendkívül széles jogköröket biztosít a hatóságoknak: bemehetnek szerkesztőségekbe, civil szervezetek irodáiba, lefoglalhatnak eszközöket, megismerhetik a rajta levő információkat (itt a forrásvédelem problémája nagyon szembetűnő). A listára való felkerülést azonban már megelőzi a Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálata, akik legalább ilyen széles jogkörökkel rendelkeznek. Ami viszont kevés, az nem meglepő módon az érintettek jogorvoslati lehetősége. A listára való felkerülés után az érintetteknek mindenre kiterjedő együttműködési kötelezettsége van: be kell a hatóságokat engedni, át kell mindent adni, meg kell mindent mutatni.

Jelinek Anna kérdésére Stánicz Péter elmondta, hogy a járásbíróságokat vagy a törvényszékeket átugorva jogorvoslatért rögtön a Kúriához lehet fordulni. Ez a folyamat rögtön a Kúrián kezdődik - és ér is véget.

A minket támogató olvasókat közvetlenül nem érinti, az a fajta véleménykifejezésük, amivel egy sajtóterméket támogatnak, megmarad, viszont sérülni fog, hiszen az adott médium vagy szervezet az ő támogatásukat sem fogadhatja el, így az ő alapjogaik is sérülnek. A törvényjavaslatban foglaltak abszurditása, hogy szinte mindenre és mindenkire, akár egy helyi kis természetvédelmi egyesületre is alkalmazható lenne.

A törvényjavaslat dermesztő hatását is szem előtt kell tartani: ha az emberek tudják, hogy a hétköznapi magatartásuk is a törvény hatálya alá eshet, de nem tudják pontosan, mit nem szabad, akkor vissza fogják fogni magukat.

Számos demokratikus és alkotmányos normát sért a törvénytervezet, Stánicz elsősorban a jogállamiságot, az abból levezetett jogbiztonságot és a normavilágosságot említette. Ez azt jelenti, hogy az emberek tudják, kire, mire, milyen jogszabályok vonatkoznak, de ebben az esetben ez a követelmény egyáltalán nem teljesül. Stánicz szerint sérelmet szenved a tisztességes eljáráshoz való jog is, sekély a jogorvoslati lehetőség, nincsenek garanciák. Nem lehet például ideiglenes intézkedést kérni, tehát nem lehet azt kérelmezni, hogy amíg a bíróság vizsgálódik, addig is állítsák le az eljárást, hogy bármiféle azonnali jogvédelmet kapjon az érintett.

A bírósághoz fordulás jogát kiüresíti, hogy a törvényjavaslat alapján a Kúria a döntést nem változtathatja meg, csak hatályon kívül helyezheti. Ugye ennek az a következménye, hogy ha a Kúria megsemmisíti, vagy hatályon kívül helyezi a döntést, akkor a pénzmosás elleni szerv újra lefolytatja az eljárását, semmi nem zárja ki, hogy ugyanazt a döntést akár sorozatosan, számtalanszor, vég nélkül meghozza, és örökös körforgás lehet.

Erősen kérdéses, hogy az uniós joggal összhangban áll-e a tervezet. Ha nem, a Kúriától lehet kérni, hogy forduljon az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatali eljárásban, hogy összebékíthető-e ez a törvény, vagy ennek az alkalmazása az uniós joggal. A Kúria döntése után az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, ezt követően pedig a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. A törvényjavaslat elfogadása után is lehet alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulni, ezt követően pedig a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához.

Stánicz úgy látja, hogy mivel nem látjuk pontosan, hogy kire, és milyen magatartásokra lesz alkalmazandó a törvény, így felkészülni is nagyon nehéz rá.