„Ha maga Putyin soha nem is reagálna pozitívan az amerikai vagy európai javaslatokra, távozása után a nyugati kezdeményezések puszta megléte alkalmas lehet arra, hogy megbillentsék az oroszországi rezsimet.”

Ezt állítja elemzésében Alekszandr Gabujev. A Berlini Carnegie Központ Oroszországban külföldi ügynökként számon tartott, utóbb körözés alá vont igazgatójának cikke előbb a Foreign Affairsen jelent meg angolul, majd a napokban egy orosz nyelvű változatot is közzétett intézete honlapján. A tanulmány első ránézésre időszerűtlennek tűnhet – egy olyan pillanatban, amikor a Wall Street Journal cikke szerint már Donald Trump amerikai elnök is érti, hogy Vlagyimir Putyin az orosz–ukrán háború győztesének tekinti magát, ezért elzárkózik a tűzszünettől és a békekötéstől –, ám a jövőre nézve van megfontolható tartalmuk a felvetéseinek.

A 2022 februárja óta eltelt bő három évben a Nyugat-ellenesség vált az oroszországi létezés alapjává – írja Gabujev. Oroszok tízmilliói tekintik ellenségnek a Nyugatot, amellyel kizárt a megbékélés. Ezért elsősorban a putyini propaganda a felelős. De a szerző szerint el kell ismerni, hogy a Kreml narratívája az ellenséges környezetről és az elkerülhetetlen konfrontációról gyakran kap megerősítést a nyugati vezetőktől. Gabujev Kaja Kallasnak, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének az egyik megszólalását említi itt – sok hasonló közül –, aki többek közt azt mondta: senkinek sem kell félnie attól, ha a háborút elveszítő Oroszország széthullik. A Kremlben minden ilyen nyilakozatot ajándéknak tekintenek, mivel a propaganda arra hivatkozhat, lám, a Nyugat végső célja mégiscsak Oroszország feldarabolása.

Mindez természetesen semmi olyat nem jelent, hogy a Nyugatnak óvakodnia kellene a putyini Oroszország elrettentésétől. „A jelenlegi helyzetben a leghatározottabb katonai és gazdasági elrettentés politikája garantálja, hogy Moszkva ne próbálkozzon még veszélyesebb katonai kalandorkodással Európában” – fogalmaz Gabujev. De hozzáteszi: az elrettentés önmagában kevés.

Putyin nélkül az élet

Előbb-utóbb Putyin nélkül megy tovább az élet – az elkerülhetetlen fejlemény lehetséges következményeiről az ismert politikai elemző, Tatyjana Sztanovaja is beszélt a 444-nek adott interjújában –, miáltal az ország irányítóinak manőverezési képességei akkor is jelentősebbé válnak, ha az új vezetés a mostani elnök közvetlen környezetéből kerül ki. Garancia nincs rá, spekulál Gabujev, de minden további nélkül megtörténhet, hogy az új vezetés a külpolitikában nyitni fog a paranoid Nyugat-ellenesség irányából a pragmatizmus felé.

Emiatt Európának ideje újragondolnia az Orosz Föderációhoz való viszonyát, még ha közben le is kell számolnia az illúzióval, hogy az oroszok azonnal teljesen új működési pályára állnának, ahogy a legyőzött Németország tette a második világháború után. A békés egymás mellett élés konkrét, realisztikus kontúrjait célszerű felvázolni inkább, a fegyverzetek ellenőrzésének kérdéskörétől kezdve az új típusú gazdasági kapcsolatokig.

A legfontosabb az elemzés szerzője szerint, hogy a lehetőségek kapui maradjanak nyitva. Putyin környezetében sincs mindenki megfertőzve a Nyugat-ellenes paranoiával. Magánbeszélgetésekben sokan elismerik, hogy Ukrajna lerohanása nem csupán morálisan elfogadhatatlan bűncselekmény, hanem súlyos stratégiai hiba is volt. Minél egyértelműbb jelzéseket küld a Nyugat arról, hogy megfelelő feltételek esetén van mód a kapcsolatok újratervezésére, annál több esély lesz arra, hogy Putyin után a pragmatikusok nyerik csatákat a hatalomért.

Az orosz külpolitika most