• Csütörtök délután a Nyugat-Balkán szakértője, Németh Ferenc tartott előadást Oroszország balkáni kavarásairól és dezinformációs narratíváiról a Független Médiaközpontban.
• A téma különösen aktuális volt, hiszen Orbán Viktor éppen a Boszniai Szerb Köztársaság hazájában elítélt elnökét, a szintén putyinista Milorad Dodikot látta vendégül a budai várban.

A Nyugat-Balkán bajai

A Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Észak-Macedónia, Koszovó és Albánia alkotta régió nagyon közel van Magyarországhoz, mégis keveset tudunk róla. Bár az 1990-es évek jugoszláviai dezintegrációja és a délszláv háború továbbra is meghatározó szerepet játszik az országok életében, vannak olyan problémák, amiket már nem igazán lehet az akkor történtekkel megmagyarázni.

De egyáltalán mi az a Nyugat-Balkán, ha nincs olyan, hogy Kelet-Balkán? A Nyugat-Balkán elsősorban politikai fogalom, „az egykori Jugoszlávia országai” helyett a térség nyugati integrációját elősegítve találták ki a britek.

A térség vallásilag és etnikailag is színes, és bár vannak országspecifikus gondjaik, amiknek a többsége visszavezethető az 1990-es évekig, általános problémákkal is küzdenek. Ezek az országok, bár sokat fejlődtek az 1990-es évek óta, nem szuperálnak annyira jól a nemzetközi demokráciaindexeken (jogállamiság, médiaszabadság, szervezett bűnözés elterjedtsége stb. tekintetében). Németh szerint sok országban, mint például Szerbiában, nem beszélhetünk arról, hogy demokratikus keretek között zajlik a kormányzás.

Mindegyik országban erős az elvándorlás, különösen Németország és Ausztria emelkedik ki az agyelszívásban, mert a kivándorlók oda integrálódnak a legkönnyebben. Ez azzal jár, hogy lassan kiürülnek a Nyugat-Balkán országai, egy (viszonylag optimista) ENSZ-felmérés szerint 2050-re a Nyugat-Balkán lakossága a felére fog csökkenni – mondja Németh.

A Nyugat-Balkánon az infrastrukturális hálózatok nem megfelelők, egyelőre fejletlenek a közúti és vasúti hálózatok, és nem érkezik elég külföldi működőtőke sem ide – ez pedig egy ördögi kört létrehozva fokozza a lemaradást. A Nyugat-Balkán ráadásul nagyon bürokratikus, a rugalmatlanság sem segít a tőkebeáramlásnak. A relatíve alacsony bérek miatt egyre nő az az érzés, hogy az emberek a saját országukban nem fognak tudni boldogulni.

1. Albánia

Ez az ország kívülről nézve politikailag túl stabil: Edi Rama negyedszer nyert választást, és bár papíron van ellenzéki párt, a gyakorlatban nem nagyon. Az EU-integráció szempontjából jó, hogy van egy biztos, kiszámítható partnere az EU-nak, de a kormányzat tevékenysége nem valami fényes.

2. Montenegró

Sokáig a kis, 615 ezer fős Montenegró volt a térség éllovasa az EU-s integrációban, de mostanra Albánia leelőzte, legalábbis ami az uniós joganyag kötelező átvételét illeti. Az ország politikailag túl fragmentált, nagyon sok a törésvonal, stabil kormányról pár éve nem lehet beszélni itt.

3. Észak-Macedónia

Észak-Macedónia az EU-s egyhangúság legnagyobb veszte, az EU-s integrációját mindig blokkolja egy uniós tagállam: 2019-ig Görögország tette ezt a névvita miatt, de mióta Macedóniából Észak-Macedónia lett, nem vétóznak, 2020-tól viszont Bulgária vétózik, szintén identitási, történelmi és nyelvi okokra hivatkozva. Jelenleg sem Észak-Macedónia, sem Bulgária kormánya nem mutatja jelét a kompromisszumra való hajlandóságnak.

4. Koszovó

Itt sem jobb a helyzet: a státusza nemzetközi jogi szempontból megkérdőjelezhető, mert az ENSZ egyik fele elismeri a függetlenségét, a másik nem, Szerbia pedig továbbra is sajátjának tekinti az egyoldalúan kilépett területet. Öt EU-s tagállam (Szlovákia, Románia, Ciprus, Görögország, Spanyolország) attól tart, hogy Koszovó a saját kisebbségeiket is motiválhat a szeparatizmusban. Az EU is megosztott azzal kapcsolatban, hogyan lehetne integrálni Koszovót a nyugati keretrendszerbe.

5. Szerbia

A térség legnagyobb népességű és gazdaságú országában sem áll jól a helyzet, sem az EU-s integrációt, sem a belpolitikát illetően. Az állam foglyul ejtése (state capture) tapasztalható Aleksandar Vučić elnöksége óta, 10-15 éve nem igazán említhetjük egymás mellett a Szerbia és a demokrácia szót, ami kihat az EU-s integrációra is – mondja Németh Ferenc.

2022 óta nemcsak a tagállamoknak, de a tagjelölteknek is EU-s direktívával egyező irányvonalakat kell képviselniük, aminek Szerbia nem tesz eleget, például Szerbia – ahonnan közvetlenül lehet repülni Moszkvába, Szentpétervárra és Kazanyba – nem hozott szankciókat Oroszországgal szemben, és bár az ENSZ-ben elítélték a katonai agressziót, politikailag nem léptek fel jelentősebben Oroszországgal szemben. Ez leginkább Lengyelországot és a Baltikumot zavara. Az újvidéki tragédia óta belpolitikai válság is van: alulról szerveződő tüntetések söpörtek végig az országon, de a kormány nem enged a legfontosabb, demokratizáló követeléseknek. (Németh Ferenccel március készítettünk interjút a szerbiai helyzetről.)

6. Bosznia-Hercegovina

A szakértők is óvatosan beszélnek erről az országról, mert komplex és bonyolult rendszerben működik az 1995-ös daytoni békemegállapodás óta. Az ország most éli fennállása eddigi legnagyobb krízisét, mióta Milorad Dodikot 1 év letöltendő börtönre ítélték, és 6 évre eltiltották a közügyekről. Az érvényes elfogatóparancs ellenére Dodik továbbra is szabadlábon van, a letartóztatásáért felelős intézmények pedig tetszhalott állapotban vannak: a következményektől tartva nem merik letartóztatni (magyarul senki nem szeretné az életét adni ezért). Dodik pár hete Izraelben volt, most pedig Budapesten vendégeskedik, vagyis szabadon mászkál ki-be az országban. Ez a helyzet eléggé megnehezíti az uniós integrációt.

EU-s bővítés

Bár az uniós bővítéspolitika technikai szinten egyre dinamikusabb, de a nyugat-balkáni országok elitjének körében egyre kevesebb az akarat a tényleges reformok végrehajtására. Ukrajna 2022 óta technikailag jelentős előrelépéseket ért el, az EU-nak ilyen sok országgal rég nem kellett tárgyalni a tagságról: a hat nyugat-balkáni ország mellett ott van Ukrajna, Grúzia, Moldova és – papíron még mindig – Törökország.

Az Európai Bizottságban a szlovén bővítési biztos, Marta Kos erőlteti, hogy legalább technikai szinten, a gazdasági integráció területén érjenek el előrelépést, hiszen jó pár tagállam van, amelyeknek a politikai elitjében nem hangzik jól az EU-s integráció, ezért aztán az ún. fokozatos integráció zajlik: gazdaságilag kell készen állni arra, hogy egy nap majd bővülés legyen. De az EU-csatlakozásnak sehol sincs céldátuma, legfeljebb néhányan dobnak be ilyesmit választások előtt, vagy mielőtt visszavonulnának.

Orosz befolyás a Nyugat-Balkánon

A Nyugat-Balkán mindig is a geopolitikai átrendeződés központja volt Európában, most is számos regionális és nagyhatalom jelen van itt: az USA, az EU, Törökország, Oroszország, Kína, de az utóbbi években az Öböl menti országok is dinamikusan megjelentek.

Oroszország nem új szereplő itt, a térség szláv társadalmainak körében. A XIX. századi orosz birodalom geostratégiai szempontból lelkesen támogatta a szerb nemzetállami törekvéseket. A szerb és a montenegrói nacionalisták ma is emlegetik, hogy amikor mindenki ellenük volt, az oroszok támogatták őket. A kulturális és nyelvi kapcsolatokra is építkeznek, az orosz/szláv kultúra nem áll annyira messze a délszlávtól. A legmeghatározóbb ebben a szerb ortodox egyház mint politikaformáló erő, ami előszeretettel merít az orosz politikai és egyházi vezetéstől.

Oroszország szerepe az elmúlt 25 évben jelentősen megváltozott a térséghez való viszonyulásban.