A Nyugat-Balkán nemcsak elakadt az EU felé vezető úton, de a régió országai egyre inkább úgy érzik: miközben egyes posztszovjet államok gyorsítósávot kaptak, ők úgy tűnik, örökre az EU előszobájában rekedtek. Ebben gyakorlatilag minden megszólaló egyetértett a GLOBSEC biztonságpolitikai fórumon, ahol jelenlegi és korábbi államfők, politikusok és szakértők egyaránt megszólaltak a témában, különböző panelbeszélgetésekben, és abban is konszenzus volt köztük, hogy a bővítés mindig is politikai döntés volt, nem pedig technikai folyamat.

Szerbia áldozatszerepben

A legnagyobb érdeklődés a konferencia egyetlen aktív vezetőjét, Aleksandar Vučićot kísérte: a szerb elnök Prágában is a politikájára jellemző folyamatos egyensúlyozást mutatta be. Egyfelől elkötelezettnek mutatta magát az Európai Unióhoz való csatlakozás ügyében, hangsúlyozta az ukránbarát gesztusait (így például azt, hogy már többször is találkozott Zelenszkijjel, legutóbb épp a héten Odesszában az ukrán–délkelet-európai csúcstalálkozón), sőt, egy alkalommal még burkoltan önkritikát is gyakorolt:

Talán az én hibám is, hogy az Európai Unió már nem olyan népszerű nálunk, mint korábban. Lehet, hogy jobban kellene népszerűsítenem

– mondta egy ponton.

Ugyanakkor Vučić az ukrajnai háború kapcsán feltette a kérdést: ha számít Ukrajna területi integritása, akkor Szerbiáé miért nem? Felhozta példaként, hogy öt EU-tagállam sem ismeri el Koszovót, mely konfliktus szerinte továbbra is a legnagyobb akadály országa csatlakozása előtt. Többször is arra utalt, hogy országát igazságtalanul akadályozzák a csatlakozásban.

Vučić kitért arra is, hogy országa továbbra is Oroszországtól függ a földgázellátásban, és ez a helyzet legalább hat-hét évig fennmarad. (Ezt egy másik panelben a szerb EU-integrációért felelős miniszter is mondta, mire a közönségből valaki emlékeztette, hogy egy hasonlóan tenger nélküli ország, Csehország nemrég teljes egészében levált az orosz gázról.)

Ugyanakkor a szerb elnök hangsúlyozta: Szerbia sem Oroszországnak, sem Ukrajnának nem szállít fegyvert, viszont pénzügyi támogatást nyújtott Ukrajnának háború utáni újjáépítési célokra. Elutasította, hogy országa valaha is oroszellenes politikát folytasson, ezt a hagyományos szerb-orosz barátság nem tenné lehetővé. Amikor azonban arról kérdezték, elképzelhető-e, hogy Szerbia Putyin-ellenes politikát kövessen, más témára terelte a beszélgetést.

Több kérdést is kapott a hónapok óta tartó tüntetésekről, de ezekre mind ugyanazt mondta: a hatóságok normálisan kezelik azokat, de szerinte más, demokratikus országokban sokkal keményebben lépnének fel a tiltakozókkal szemben. (Itt egy kellemetlen közjáték is történt, mert a moderátor félrehallotta Vučić válaszát, és úgy értette, Vučić muszlim országoknak nevezte a nyugat-európai államokat, holott nem mondott ilyet.) A szerb elnök kifejezetten konfrontatív üzemmódra kapcsolt a tüntetésekről kapott kérdések hallatán, és hatékonyan váltogatta a pozícióit: hol áldozatszerepbe menekült, hol européer vezetőt alakított, megint máskor félreértett hazafit.

Abban viszont egybecsengett Vučić véleménye a régió többi megszólalójával, hogy nehezményezte, amiért az orosz-ukrán háború hatására az Európai Unió gyorsított eljárásban nyitott perspektívát más térség országai előtt, miközben a Nyugat-Balkán országai évtizedek óta várakoznak a csatlakozásra, konkrét előrelépés nélkül, ráadásul a kritériumok sem világosak. A volt osztrák külügyminiszter, Alexander Schallenberg meg is jegyezte, hogy korábban is mindig politikai döntés volt a bővítés, ezért most sem számokon kellene rugózni.

Addig hezitált az EU, amíg benyomultak az oroszok

Abban is nagyjából egyetértés volt a megszólalók között, hogy az EU hezitálását Oroszország, Kína és Törökország egyaránt kihasználja a térségben, miközben az Egyesült Államokra még kevésbé lehet számítani a régióban, mint eddig. Az egyik fő visszatérő téma az orosz befolyás megerősödése volt a térségben: Milo Đukanović – aki elnök és miniszterelnök egyaránt volt korábban Montenegróban – írta le a helyzetet a legérzékletesebben a prágai konferencián. „Ha az EU nincs jelen, akkor jön más” – mondta Montenegró volt elnöke. „Így aztán jött Oroszország, és most is jelen van. Aktiválta történelmi örökségét a Nyugat-Balkánon – mindenekelőtt az erős oroszbarát érzelmeket. Oroszország megerősítette képviselőit a térségben, a saját céljai szolgálatába állította őket, és elkezdte aláásni a nyugat-balkáni társadalmak értékeit” – tette hozzá, majd így folytatta:

Az orosz narratíva – amelyet ezek a képviselők, elsősorban az ortodox egyház közvetít – azt állítja, hogy Európa egy rothadó civilizáció, a NATO pedig a ’negyedik Birodalom’. Ez az üzenet. Ennek hatására a nyugat-balkáni közvélemény egyre komolyabban kezd kételkedni abban, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás egyáltalán lehetséges-e.

Elmedin Konaković, Bosznia-Hercegovina külügyminisztere külön kiemelte Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság elnökének szerepét ebben, mint aki teljes egészében Moszkva irányítása alatt áll:

Dodik az elmúlt 14 hónapban ötször találkozott Vlagyimir Putyinnal. Erre természetesen büszke is. Ez azt bizonyítja, hogy Oroszország destruktívan áll a bővítés kérdéséhez, és hogy egyes embereken keresztül kártékonyan befolyásolják a folyamatot

– mondta az Orbán Viktorral rendkívül jó viszonyt ápoló Dodikról Konaković, aki szerint azonban most már vannak olyan ellenzéki pártok a Boszniai Szerb Köztársaságban, amelyek már megértették, hogy az EU-csatlakozás kulcsfontosságú lenne az ország számára.

Christian Schmidt, a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője is megerősítette, hogy az oroszok helyi szövetségeseinek a célja a zavarkeltés, de azt is hangsúlyozta, hogy a boszniai szerbek többsége nem akar csatlakozni Szerbiához (egy friss felmérésre hivatkozott, mely szerint mindössze 4 százalékuk támogatná ezt). Észak-Macedónia korábbi elnöke, Sztevo Pendarovszki pedig egy másik felmérésre hívta fel a figyelmet: az országában a felére esett vissza az EU-csatlakozás támogatottsága, köszönhetően elsősorban annak, hogy az unió geopolitikai okokból láthatóan előbbre sorolja Ukrajna, Moldova, Grúzia vagy akár Albánia csatlakozását. Egyébként erre az adatra hivatkozott később Vučić is, mondván, ebből is látszik, hogy nem az oroszok miatt veszít népszerűségéből az EU a Balkánon.

Többen is hivatkoztak a 2003-as thesszaloniki csúcsra, amikor még arról volt szó, hogy 2014-ig a nyugat-balkáni régió összes jelentkezője teljes jogú uniós tag lesz, de ez Horvátország kivételével nem történt meg. Abban teljes egyetértés volt a nyugat-balkáni politikusok és az uniós országokat vagy az Egyesült Államokat képviselő megszólalók között, hogy a nyugati országok az elmúlt években nem fordítottak kellő figyelmet a térségre.

„Egyszerűen nem látták, mi történik a Nyugat-Balkánon. A Balkán pedig ezt az űrt kihasználva lehetőséget látott – teret a nacionalizmus számára” – mondta Milo Đukanović, aki szerint valahányszor Oroszország felkavarja az állóvizet, és a figyelme Európa felé fordul, a nyugat-balkáni nacionalisták azt gondolják, eljött az ő idejük. A volt montenegrói államfő arra is figyelmeztetett, hogy a helyzet sokkal rosszabb a térségben, mint tíz évvel ezelőtt volt, köszönhetően az EU bővítési fáradtságának”.

Az is elhangzott egykori amerikai diplomaták részéről, hogy az Egyesült Államokra viszont már nem lehet számítani a térségben:

Ezt a kormányzatot nem érdekli Európa, a Balkán pedig különösen nem

– mondta Philip T. Reeker, az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős korábbi helyettes államtitkára. Szerinte Európának el kell döntenie, mit akar tenni a térségben, miközben elismerte, hogy a nyugatiak nem álltak a helyzet magaslatán a Nyugat-Balkánon. Christopher Hill pedig, aki a Biden-kormányzat idején belgrádi nagykövet volt, azt javasolta, hogy nem szabadna ezeket az országokat versenyeztetni egymással a tagságért, hanem egységesen fel kellene venni őket, és a visegrádi együttműködést hozta fel pozitív példaként (már amikor még ténylegesen működött).

Hogy aztán mekkora fogadókészség van erre Brüsszelben és az egyes európai fővárosokban, az megint más kérdés. Ám a helyzet mégsem reménytelen. A volt szlovák külügyminiszter, Miroslav Lajčák, aki jelenleg az EU különmegbízottja a Belgrád-Pristina párbeszédért és más nyugat-balkáni regionális ügyekért, hogy elismerte, az elmúlt években a bővítési folyamat egyre átláthatatlanabbá vált, és a tagállamok könnyen megakaszthatták azt, ami komoly hitelességi problémákhoz vezetett. Most azonban szerinte az Európai Unió ismét lendületet vett, és kedvezőbb, bővítéspárti légkör alakult ki.