Nyílt levelet írt Magyar Péternek Pop Mert, az egyik bicskei áldozat. Ő is egyike azoknak, akiket gyerekkorában molesztált az igazgató és akit megpróbált befolyásolni K. Endre. Pop most a Tisza hétfői gyermekvédelmi konferenciája kapcsán fordult a sajtóhoz.

„Gyermekvédelmi gondozottként nőttem fel Magyarországon. Tizennyolc éven át éltem az állami gondoskodás rendszerében, amelynek súlyos és rendszerszintű visszaéléseit személyesen tapasztaltam meg. Túlélője vagyok annak a bicskei gyermekotthonban történt bántalmazási ügynek, amelyben a nevelőotthon igazgatója éveken át abuzálta a rá bízott fiúkat. Az ügy kirobbanásában kulcsszerepem volt: 2016-ban büntetőfeljelentést tettem az igazgató ellen, ezzel segítve másoknak is, hogy megszólaljanak” – írja, majd hozzá teszi:

„Az igazságszolgáltatás hosszú éveken át húzódott, és a magyar állam – sokadik megaláztatásként – még a kártérítési folyamat során is kihasználta a kiszolgáltatottságunkat, de nem csak a Magyar Állam.”

Pop elfogadhatatlannak tartja, hogy a Tisza gyermekvédelmi konferenciáján szerepet vállalt Gál András, aki korábban sértetti jogi képviselőjük volt, ám aztán a fiatal szerint „súlyosan visszaélt a kiszolgáltatottságukkal” és „a saját helyezkedésére használja a bicskei ügyet”.

Pop még áprilisban állt elő azzal, hogy Gál András, aki ismert jogvédő ügyvéd, a szintén ügyvédként tevékenykedő sógorával együtt jogtalanul szerezte meg a fiataloknak kifizetett állami kártérítés egy részét. Gál ezekre a vádakra azóta sem reagált.

Pop Mert most azt írja Magyar Péternek címezve: „Gál András régóta a saját helyezkedésére használja a bicskei ügyet. Nem ez az első alkalom, hogy egyéni ambícióihoz díszletként használja fel a mi történeteinket – úgy, hogy közben a valódi áldozatokat teljesen kirekeszti. Az sem titok, hogy a kegyelmi botrány kirobbanása után engem is „felkínált” volna Önnek – amit élből visszautasítottam. Bár, András mindezt úgy tálalta, hogy az Ön megkeresését tolmácsolja csak. Ki tudja, mi az igazság?”

„És most mit látunk? Gál András az Önök gyermekvédelmi konferenciájának első sorában ül, ismét úgy tetszelegve, mintha bármi köze lenne a jelenhez, vagy hozzánk. Ez a viselkedés újabb pofon nekünk, túlélőknek. Ön és pártja nyilvánosan zászlóra tűzték a bicskei ügyet – úgy, hogy az érintetteket egyszer sem kérdezték meg. Politikai narratívát építettek egy olyan történetből, amely nem az Önöké. Az enyém. A miénk. A túlélőké.”

A fiatal ezzel zárja nyílt levelét: „Nem vagyunk statiszták egy politikai díszletben. Amit mi túléltünk, abból mások kampányt építettek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan. Nem az igazság oldalán áll az, aki elhallgatja az áldozatok hangját. Nem a változást képviseli az, aki ugyanúgy kihasználja a kiszolgáltatottakat, mint az, akit leváltani kíván.”