Még az új pápa megválasztását sem kíséri akkora figyelem a politika részéről, mint a dalai láma utódlását. A tibeti buddhizmus következő vezetőjének kiválasztása kulcskérdés a világ második számú szuperhatalma számára, így pedig megkerülhetetlenné válik Kína globális és regionális riválisai számára is.

A téma július elején kapott újra nemzetközi figyelmet. Tendzin Gjaco, a 14. dalai láma ugyanis pár nappal a 90. születésnapja előtt bejelentette, hogy a dalai láma intézménye halála után is folytatódni fog, utódját pedig a hagyományoknak megfelelően kell majd megkeresni és elismerni. Ez azt jelenti, hogy a reinkarnálódott dalai láma megtalálása a buddhista szerzetesek feladata lesz. A folyamatba pedig senki más sem avatkozhat be.

A dalai láma nyilatkozata azért volt jelentős, mert egyértelműen elutasította a kínai állampárt szerepvállalását az utódlásban. Annak ellenére, hogy Kína évtizedek óta vallja, hogy a következő dalai lámát csak a jóváhagyásával lehet kiválasztani.

A száműzött

Az ellentétek az 1950-es évekig nyúlnak vissza. Az 1935-ben született, két évesen pedig a 13. dalai láma reinkarnációjaként elismert Gjaco 1950-ben, 15 éves korában lett a tibeti buddhizmus politikai és szakrális vezetője. Pont akkor, amikor az 1949-ben alapított Kínai Népköztársaság hadserege megtámadta a de facto független államként működő Tibetet.

Gjaco kivezette a tibetieket a krízisből, és annak ellenére is a népe mellett maradt, hogy a kínai kormány nyomására el kellett fogadnia a Tibet beolvasztását eredményező „felszabadítási egyezményt”. Miután a tibetiek 1959-ben sikertelenül fellázadtak a kínaiak ellen, a letartóztatástól tartó Gjaco követőivel Indiába menekült. Dzsaváharlál Nehru indiai miniszterelnök engedélyezte neki a letelepedést, így az északnyugat-indiai Dharamszala külterületén rendezte be új politikai és vallási központját.

Gjaco száműzetésében sem hagyott fel Tibet képviseletével. Vallási vezetőként utat mutatott a tibeti buddhisták Tibetben (6 millió fő) és diaszpórában (150 ezer fő) élő közösségének, miközben a politikai színtéren is képviselte Tibet ügyét. Az 1989-ben Béke Nobel-díjjal kitüntetett dalai láma egészen 2011-ig vezette a száműzetésben működő tibeti kormányt, vallási vezetői munkáját pedig azóta sem hagyta abba.

Bár Gjaco kezdetben Tibet függetlenségéért harcolt, a kínaiakkal folytatott sokévnyi eredménytelen tárgyalás után változtatott álláspontján. Most már azzal is beérné, ha Kína kulturális autonómiát biztosítana Tibetnek.

Kína azonban továbbra is szeparatistának és „papi ruhába öltözött farkasnak” tartja a dalai lámát. Az ateista kommunista párt az elmúlt évtizedekben mindent megtett, hogy megtörje a dalai láma tibeti befolyását, még az őt ábrázoló képeket is betiltotta. Az erőfeszítések azonban nem vezettek eredményre, a száműzetésben lévő dalai láma továbbra is a Tibetben élő buddhisták első számú vezetője.

Az állampárt