„Ez már arról szól, hogy védtelen kiskorúakat próbálnak bevonni egy politikai játszmába. Anyaként és emberként ezt nem tudom és nem is akarom szó nélkül hagyni” – közölte Orbán Ráhel, miután a 444 megírta, hogy milyen New York-i iskolába fog járni az egyik gyermeke. Ami kiváló alkalom arra, hogy kilenc év után ismét megírjuk, kinek a hibájából és pontosan mit kell végigszenvednie az Orbán családban a gyerekeknek.

A Magyarországot most már 15 éve uraló és gyakorlatilag birtokló család magánélete akkor került be ismét a hírekbe, amikor július 8-án Orbán Ráhel arról írt az Instagramján, hogy New Yorkban fog egyetemre járni, ahova férje, Tiborcz István, és gyermekei is vele tartanak majd. Hamar kiderült, hogy a miniszterelnök lányának közleménye kommunikációs megelőző csapás volt azok után, hogy a Válasz Online újságírója egy készülő cikkhez tett fel kérdéseket Tiborcz Istvánnak, többek közt az amerikai költözésről is.

Időközben a Válasz cikke megjelent, így már tudjuk, hogy ez alapvetően nem külföldi utakról szól, hanem egy akkora lopás előkészítéséről, amihez képest a 600 milliárdos irodaház-biznisz is aprópénz. Röviden arról van szó, hogy a magyar állam valakinek el szeretné adni a fél budapesti belvárost, köztük olyan, a magyar kultúra és civilizáció emblematikus épületeivel, mint Lechner Ödön Hold utcai Postatakarékpénztára, ami után már tényleg csak a Parlament épületének és a komplett felújított Várnegyednek haverokhoz-rokonokhoz kijátszása következhet.

Miután maga Orbán Ráhel közölte, hogy a gyerekei mit is fognak csinálni Amerikában, a 444 utánanézett az ügynek, és megírtuk, hogy egy olyan iskolába járhatnak majd az Orbán-unokák, ahol 14,5 millió forint az éves tandíj, német és angol nyelven oktatnak, és kifejezetten hangsúlyozzák, hogy milyen multikulturálisak. Ezt a cikket követte Orbán Ráhel cikkünk elején már idézett újabb közleménye, amiben arról írt, hogy ő ugyan tiszteli a sajtószabadságot, de egyébként egy anyatigris.

Orbán Ráhelről és a magánélet szentségének orbáni értelmezéséről legutóbb 2016 februárjában írtunk. Orbán Ráhel pozíciószerzése nagyon rossz hír Magyarországnak, de Orbán Viktornak is az lesz című cikkünk akkor született, amikor a miniszterelnök lánya, aki addig inkább csak a háttérből mozgatott ilyen és olyan szálakat, részt vett egy zártkörű háttérbeszélgetésen, ahol Rogán Antal, a miniszterelnök akkori kabinetfőnöke „a fontos piaci szereplőket” tájékoztatta a kormány turizmussal kapcsolatos elképzeléseiről.

Ahogy akkor írtuk, ez volt az első alkalom a rendszerváltás óta, amikor valaki azért kapott meg egy darabot a hatalomból, mert apukája a miniszterelnök. Ez nyilvánvalóan nem jó az országnak, de nem jó az ilyesmi a helyzetbe hozott rokonnak sem, aki érdemtelen pozíciószerzésének köszönhetően közutálat tárgyává, szemét, de jogos viccek célpontjává válik – írtuk akkor. Annak fényében, hogy azóta a magyar nép jelentős része mit gondol Orbán Ráhelről és Tiborcz Istvánról, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy igazunk lett.

Orbán Ráhel akkor már felnőtt nő volt, így természetesen neki is van felelőssége abban, ami vele és szűk családjával történt. Az elérhető források szerint ő édesapjától az eszét nem, csak az erkölcs teljes hiányát örökölte, ami magyarázatot adhat arra is, hogy a miniszterelnök kommunikációs csapata miért csinálhatott már a Tiborcz Istvánnal közös esküvőjéből is ízléstelen bulváreseményt.

Az Orbánok azóta is rendszeresen teregetik ki magánéletük legintimebb részleteit a nyilvánosságban. Az Orbán-unokák még meg sem születtek, amikor a baráti bulvárlapok már írtak róluk, és azóta is rendszeres kellékei, mert hát sajnos ezekben az esetekben tényleg a kellék a jó szó, a családfő politikájának. Orbán Ráhel gyerekei rendszeresen arccal-névvel szerepelnek nagyapjuk Facebookján és egyéb általa irányított médiafelületeken. Az ehhez a cikkhez címlapképnek választott fotó is egy ilyen esetet ábrázol.

Természetesen mi nem mutatjuk meg a képen szereplő Orbán-unoka arcát, hiszen kiskorúak esetében különösen fontos, hogy a média tiszteletben tartsa a személyiségi jogaikat. Még akkor is, ha felelőtlen szüleik, nagyszüleik ezt nem tartják fontosnak. Hiába beszél annyit Orbán Viktor mostanában a gyermekek jogairól, és használja azokat bunkósbotként mások jogainak tiprásához, valójában magasan tesz az ilyesmire, még akkor is, ha saját rokonairól van szó. 0,000001 százalékot dobhat a népszerűségén a fotó, amin unokájával gyertyát gyújt? Hát persze, hogy gondolkodás és az unoka jogainak tiszteletben tartása nélkül azonnal mehet mindenhova a kép.

Orbán Ráhel gyermekeiből az ő személyes asszisztálásával saját nagyapjuk csinált közszereplőt, így eleve különös, hogy „politikai játszmába” bevont „védtelen kiskorúakról” ír felháborodottan. A felelős sajtó, aminek szabadságát ezek szerint ő is tiszteli, a legkisebb Orbánokat lényegesen jobban védi a nyilvánosság káros hatásaitól, mint saját nagykorú rokonaik. Ezért kerüljük el az arcuk mutatását, ha ez elkerülhető, és ezért még csak nem is linkeljük a leendő iskolájuk honlapját a cikkbe, amiben annak tandíjáról és multikulturális légköréről írunk.

Azt viszont nem tudjuk, és nem is akarjuk elkerülni, hogy magáról az iskolaválasztás tényéről és körülményeiről írjunk, ha már maga Orbán Ráhel dobja ezt a nyilvánosság elé. A Magyarországot 15 éve uraló, a közt és a magánt a pénztárca szintjén is összemosó család élete és anyagi körülményei olyan, teljes joggal közérdeklődésre számot tartó ügyek, amilyenekkel a 444 mindig is foglalkozott, és foglalkozni is fog.

Természetesen Orbán Viktor unokái nem úgy közszereplők, ahogy Magyarország miniszterelnöke az, de még csak nem is úgy, ahogy a közpénzből milliárdossá hízlalt Orbán Ráhel és Tiborcz István. Az azonban igenis közügy, hogy dúsgazdag szüleik mennyit és hol fizetnek az iskoláztatásukért, erről pedig lehetetlen úgy írni, hogy ne említsük a létezésüket. De amikor a 444 így tesz, fokozottan figyel arra, hogy a gyerekek magánélethez való joga semmiképpen se sérüljön.

Ha valaki nem akarja, hogy a gyerekei újságokban a minimálisnál többet szerepeljenek, viszonylag könnyen el tudja ezt érni. Orbánék közvetlen környezetében is vannak erre jó példák, például az a Vlagyimir Putyin, aki szintén játszhatná a jó családapát az orosz nyilvánosságban, de inkább mindent elkövet, hogy a lányai a körülményekhez képest nyugodt magánéletet éljenek. A magyar kormányban is többen vannak, akik szemben Orbánnal vagy a fiát legutóbb a Pride kapcsán megalázó helyzetbe hozó Lázár Jánossal, úgy óvják gyerekeiket a nyilvánosságtól, ahogy az egy felelős szülőtől 2025-ben elvárható.

Az, hogy az Orbánok most már generációk óta nem ezt az utat választják, semmiképpen sem az a sajtó hibája, aminek semmiféle szerepe nincs abban, hogy az Orbán-gyerekek élete úgy alakult, ahogy. Az unokák sorsának alakulása sem a mi kezünkben van, hanem szüleikében, nagyszüleikében. Talán még nem késő kivonni őket a politikai játszmákból.