Itt az igazi JÓ HÍR: végre nem csak eltérő képességekkel rendelkező magyar politikusok, Orbán Viktor, Matolcsy György, vagy épp Kásler Miklós értekezett a magyarság eredetéről, hanem harvardi kutatók publikációja foglalkozott közvetetten a témával.

Ők a Nature magazinban publikált tanulmányukban azt állapították meg, hogy Európa sajátos uráli nyelvcsaládja, amelybe a finn és az észt nyelvek mellett a magyar is tartozik, sokkal keletebbről eredhet, mint ahogy azt korábban gondolták a tudósok.

A kutatás során két fiatal tudós a tudományterület egyik tótumfaktumának számító David Reich felügyelete alatt 180 újonnan vizsgált ősi szibériai ember genetikai mintáit vetette össze több mint 1000 korábban feltárt ősi minta adataival. Ez utóbbiak amellett, hogy több kontinensről származnak, mintegy 11000 év emberi történelmét ölelik fel.

A kutatás azonosította az uráli nyelvcsalád legkorábbi ismert genetikai elődeit.A tanulmány szerint a mai uráli nyelveket beszélő mintegy 25 millió ember ősei kb. 4500 évvel ezelőtt Északkelet-Szibériában, a mai Jakutföld területén éltek. Földrajzilag ez közelebb van Alaszkához, vagy Japánhoz, mint Finnországhoz.A nyelvészek és régészek körében sokáig sok vita volt arról, honnan származhatnak az uráli nyelvek. A legtöbben úgy vélték, hogy az Urál-hegység környékéről, Oroszország középső részéből erednek, a szakértők kisebb része által képviselt, alternatív elmélet viszont azt feltételezte, hogy keletebbről, Szibéria felől jöttek, mivel fellelhetők nyelvi hasonlóságok a török és mongol nyelvekkel. „A mi tanulmányunk azt mutatja, hogy ez az utóbbi – a keleti eredet – a valószínűbb” – mondta az egyik szerző, Tian Chen Zeng.

A felfedezés azért valósulhatott meg, mert az egyik kutató hosszú éveken át gyűjtött ősi DNS-mintákat régen elfeledett vagy kevéssé kutatott szibériai térségekből, és ezek segítségével tudták igazolni, hogysok mai uráli nyelvet beszélő nép (például a finn, a magyar, vagy a hanti) ugyanazt a genetikai „aláírást” hordozza, amely először 4500 évvel ezelőtt jelent meg a mai Jakutföldön talált mintákban. Ez a genetikai nyom tiszta formában csak ezekben a mintákban volt jelen, más mai nyelvi és etnikai csoportokban nem mutatható ki, ami azt jelenti, hogy ez az örökség egyértelműen az uráli nyelvekhez kötődik.

A Jakutföldről származó genetikai kapcsolat megjelenik olyan vándorló vadászó-gyűjtögető csoportoknál is, akik feltehetően az uráli nyelveket vitték el egészen Észak-Skandináviáig, illetve délre is, a mai Magyarország területére, ahol aztán a magyar nyelv „szigetként” maradt fenn az indoeurópai nyelvek (pl. német, szláv) tengerében.

Jamnaják Ukrajnában, uráliak északon

A kutatásban arról is írnak, hogy az uráli nyelvek elődeit, az ún. proto-uráli nyelvet beszélő népek nagyjából ugyanabban az időszakban éltek, mint a jamnaja kultúra népei. A jamnaják lóháton közlekedő pásztorok voltak, akik Eurázsia szerte kulcsszerepet játszottak az indoeurópai nyelvek sztyeppéken való terjesztésében. A Harvard kutatóinak ehhez kapcsolódó másik tanulmányai szerint egyébként a jamnaja kultúra őshazája valószínűleg a mai Ukrajna területén volt, több mint 5000 évvel ezelőtt.

A kutatók szerint ezek az uráli és az indoeurópai nagy nyelvcsaládok egymással párhuzamosan terjedtek, néha egymással kapcsolatba is kerülve, ahogy az uráliak nyugatra tartottak Szibériából, az indoeurópaiak kelet felé terjeszkedtek. Az uráli nyelvek azonban főleg északon maradtak meghatározóak. Ezek tajgás területek, Skandináviától a Bering-szorosig húzódó óriási fenyvesek, ahol nem lehet cska úgy könnyedén lóháton átvágtatni, emlékeztettek a harvardi kutatók.

A technológia és a nyelv együtt terjedt

Az uráli nyelvek terjedése nemcsak népességmozgással, hanem komoly technológiai áttöréssel is összefüggésbe hozható, ebben pedig a kutatók szerint az úgynevezett Seima–Turbino jelenség kulcsszerepet játszott. Ez kb. 4000 évvel ezelőtt történt, és hirtelen, látványos technikai fejlődést jelentett: fejlett bronzöntő eljárások terjedtek el hatalmas területeken, a mai Oroszország északi részétől egészen a nyugat-szibériai síkságig. A bronzhasználat pedig új kereskedelmi útvonalakat, társadalmi hálókat és intézményeket hozott létre, ahhoz ugyanis, hogy egy társadalom áttérjen a bronzra, csak bizonyos helyeken beszerezhető rézre és ónra volt szükség, így kapcsolatokat kellett építeni a távoli térségekkel.

A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Seima–Turbino technikákat használó közösségek genetikailag sokfélék voltak, voltak köztük jakutföldi eredetűek, iráni származásúak, és balti (európai) vadászó-gyűjtögető népek is. De mindannyian ugyanazokon a lelőhelyeken nyugszanak és ugyanolyan bronz eszközöket hagytak maguk után.

Az ebből az időszakból származó tárgyak – főként fegyverek és a hatalmat jelképező eszközök – egy globális éghajlati változással is egybeesnek. Úgy tűnik, ez a korszak kedvezett a kisebb, mozgékony kultúráknak, köztük azoknak, amelyek uráli nyelveket beszéltek, ez segíthette őket abban, hogy fennmaradjanak és nyelvüket elterjesszék a hideg északi erdőségekben.

A kutatók szerint ezek a Seima–Turbino közösségek nem voltak nagy lélekszámúak vagy katonailag erősek, mégis képesek voltak kontinensnyi hatást gyakorolni a nyelvek és kultúrák alakulására. Az újonnan feltárt genetikai minták – amelyeket a Harvard kutatói más régészek segítségével gyűjtöttek – azt mutatják, hogy a jakutföldi örökség fokozatosan egyre nyugatabbra is megjelent a régészeti lelőhelyeken. Ezek a helyek mind gazdag Seima–Turbino leleteket tartalmaznak.

A kutatás kimutatta, hogy a mai uráli nyelveket beszélő népek különböző arányban hordozzák a jakutföldi genetikai örökséget: az észtek kb. 2%-ban, a finnek 10%-ban, az Észak-Szibériában élő nganaszanok közel 100%-ban, viszont a mai magyarok szinte teljesen elveszítették ezt a genetikai örökséget. De a középkori magyar honfoglalók ősi DNS-e alapján tudni lehet hogy azok, akik a nyelvet idehozták, még hordozták ezt a genetikai vonalat.

(via The Harvard Gazette)