A Gázában élők a közel két éve tartó háború egész ideje alatt nehezen tudtak élelemhez jutni, idén május óta pedig folyamatosan érkeznek olyan hírek, hogy gázaiak százai haltak meg ételosztás közben. Az ENSZ számítása szerint május vége és július eleje között mintegy 798 palesztin halt meg, miközben élelmiszersegélyre várt.

2025 tavaszán több szövetséges ország, köztük az Egyesült Államok, egyre nagyobb nyomást gyakorolt Izraelre, hogy javítson a humanitárius helyzeten Gázában, különösen azután, hogy 11 héten át blokkolta a segélyszállítmányokat, köztük az ENSZ konvojait. Az izraeli vezetés azt állította, hogy a Hamász a nemzetközi segélyeket saját céljaira használja fel, ezért inkább új segélyezési programot indítanak Gázában. Ezt a programot koordinálja az amerikai-izraeli támogatással létrejött Gázai Humanitárius Alapítvány (GHF), ami két hónappal ezelőtt kezdett élelmiszercsomagokat osztani a területen.

A GHF-t februárban jegyezték be az amerikai Delaware államban, és jelenleg Johnnie Moore vezeti. Moore nemcsak amerikai üzletember, hanem evangéliumi keresztény vezető is, korábban pedig Trump tanácsadója volt. A GHF a működésének biztosítására a Safe Reach Solutions nevű céget bízta meg, amelyet tavaly novemberben alapítottak Wyoming államban.

Nem világos, hogy a program pontosan milyen forrásokból működik, az amerikai külügyminisztérium júniusban jóváhagyott 30 millió dollárt a GHF számára, de ezt az összeget a hivatalos tájékoztatás szerint egyelőre még nem folyósították.

A GHF elsősorban Gáza déli részén működik, és nagyjából egymillió ember ellátását célozza. Az ENSZ nem hajlandó együttműködni a szervezettel, mert szerintük az nem tartja be az alapvető humanitárius szabályokat, és csak halálcsapdaként hivatkozik a GHF-re.

A Wall Street Journal (WSJ) tudósítója a helyszínen próbálta megfejteni, mi a magas halálozás oka:

„Éhes palesztinok ezrei gyűltek össze egyik kedd reggel a Gázai Humanitárius Alapítvány segélyközpontját körülvevő szögesdrót kerítésen kívül. Amint a kapuk résnyire kinyíltak, a tömeg előretört. Az amerikai biztonsági szolgálat próbálta fenntartani a rendet, de férfiak tucatjai áttörték a barikádokat, és elragadták az élelmiszerdobozokat, amelyeket kiosztásra szántak. Mások utánuk rohantak. Gyalogosok mellett száguldó motoros férfiak próbáltak meg kikapni a másik kezéből mindent, amit csak tudtak. Ekkor lövések dördültek, nem tudni honnan. Körülbelül 15 percen belül az összes élelmiszer eltűnt.”

Nemcsak a központoknál fordul át erőszakba az ételosztás, hanem már az oda vezető úton is. Egy hete tucatnyi palesztin vesztette életét vagy sebesült meg, miközben segélyhez próbáltak jutni. Az izraeli hadsereg állítása szerint ők csak figyelmeztető lövéseket adtak le. Csakhogy korábban júniusban is előfordult, hogy harckocsi lőtt a tömegbe 59 ember halálát okozva, egy másik támadásban 26-an haltak meg.

A WSJ szerint az izraeli katonáknak engedélyük van tüzet nyitni, ha úgy érzik, a tömeg túl közel megy hozzájuk.

A hadsereg nem vállal kockázatot

A WSJ újságírója szerint a fő probléma, hogy a GHF a közelben állomásozó izraeli hadseregre támaszkodik a biztonság fenntartása és dolgozói védelme érdekében, ami miatt az időnként kétségbeesett palesztin tömegek közvetlen közelségbe kerülnek az izraeli katonákkal. Az ENSZ élelmiszerosztó pontjain ezzel szemben általában nem tartózkodtak izraeli csapatok a közelben, ami csökkentette a konfrontáció lehetőségét.

A másik nagy probléma, hogy az élelmiszer-szükséglet messze meghaladja a GHF jelenlegi kapacitását. Ezért hatalmas tömegek harcolnak a szűkös élelmiszeradagokért.

Korábban az élelmiszer-adományt az ENSZ és magán jótékonysági szervezetek gyűjtötték össze, és elsősorban az ENSZ osztotta szét a Gáza környéki, mintegy 400 helyszínen található lakott területeken. Ezzel szemben a GHF négy központi helyszínen oszt ételt.

Israel Ziv nyugalmazott izraeli tábornok, aki korábban hadosztályt vezetett Gázában, azt mondta a WSJ-nek, hogy a környék instabil, káosz uralkodik. Az éhínség fenyegetése pedig ilyen körülmények között olyan súlyos, hogy nem lehet stabilizálni a helyzetet.

A WSJ tudósítója beszélt a térségben dolgozó izraeli katonákkal, akik azt mondták, engedélyük van arra, hogy lőfegyvereket, gépkarabélyokat, sőt akár tüzérségi eszközöket is bevessenek, ha a segélyekért igyekvő tömegek letérnek a kijelölt útvonalakról. A katonák azt állították, hogy ilyenkor elsősorban figyelmeztető lövéseket adnak le, de néha előfordul, hogy közvetlenül az emberekre céloznak, ha fenyegetőnek érzik a tömeget.

Egy izraeli tartalékos a WSJ-nek az mesélte, hogy június közepén szemtanúja volt annak, amint izraeli katonák fegyvert fogtak fehér zászlókat vivő gázaiakra, akik eltértek az engedélyezett útvonaltól.

„Van egy íratlan szabályunk: ha aggódsz, hogy túl közel jönnek, és azt látod, hogy ez kockázatot jelenthet rád és a bajtársaidra nézve, akkor nem kell vállalnod ezt a kockázatot” – mondta.

A tartalékos szerint a katonák előbb figyelmeztették a tömeget, hogy ne jöjjenek közelebb, azonban nem engedelmeskedtek a parancsnak. Amikor pedig a tömeg átlépte azt vonalat, amelyet a katonák vörös vonalnak ítéltek meg, egyszerűen tüzet nyitottak. Azt a parancsot kapták, hogy lőjenek a levegőbe vagy az emberek térdére célozzanak, de a katona elmondása szerint „hibák előfordulnak”.

A halálesetekről több nemzetközi lap is beszámolt már, köztük a Guardian. A brit lap szerint Reem Zeidan, egy hán júniszi palesztin nő naponta hat órán át gyalogolt, hogy élelmet szerezzen családjának a GHF élelmiszerosztó pontjain. 20 éves lánya próbálta lebeszélni ezekről az utakról, mivel lehetett tudni, hogy az izraeli katonák már előző nap is belelőttek a tömegbe, de az anya az éhező kisebb gyerekei láttán mindig útnak indult. Másnap hajnalban Reem Zeidan a fejét ért találat miatt holtan esett össze, miután belelőttek a tömegbe. Gyerekei órákon át feküdtek a holtteste mellett, mert a záporozó golyóktól nem tudtak elmenekülni.

Múlt hét szombaton több mint 20 palesztin halt meg a segélyosztó helyszínek felé tartva a helyi egészségügyi hatóságok szerint. Az izraeli hadsereg elismerte, hogy tüzet nyitott körülbelül egy kilométerre egy segélyhelytől, de a halottak számát vitatja. A WSJ-nek interjút adó katonák azt mesélték, hogy bárkit, aki letért a kijelölt útvonalról az izraeli állások felé – akár azért, mert rövidebb utat akart találni, akár mert eltévedt –, fenyegetésnek tekintettek, és tüzet nyitottak rá. Elmondásuk szerint ez néha azt eredményezte, hogy a mögöttük lévő tömegek is a tűzvonalba kerültek.

„Amikor körülbelül ezerötszáz-kétezer ember próbál átjutni egy nagyon szűk bejáraton, és mindenki ideges és lökdösődik, akkor figyelmeztető lövések következnek. Vagy amikor átlépnek egy bizonyos határt, akkor is jönnek a figyelmeztető lövések” – mondta az egyik katona. – „Ez egy kényelmetlen helyzet.”

Az izraeli hadsereg azt közölte, hogy igyekszik elkerülni a fegyverhasználatot, és minden esetet áttekint, hogy tanuljon belőlük és csökkentse a károkat. A GHF is felszólította a hadsereget, hogy tegyék biztonságosabbá a központokhoz vezető útvonalakat.

Júniusban a hadsereg azt közölte, hogy változtatni fog a módszerein, és táblákat, valamint kerítéseket fog kihelyezni annak érdekében, hogy „minimálisra csökkentse a katonák érintkezését a lakossággal.” Csakhogy a WSJ újságírója a hán júniszi helyszíni látogatása során – amelyet egyébként maga az izraeli hadsereg szervezett – ennek semmi nyoma nem látta, és a katonák nem tettek semmilyen erőfeszítést a tömeg irányítására.

Pedig a WSJ nyomozása szerint már korábban is figyelmeztették a segélyezési program ötletgazdáit, hogy a négy helyszínes élelmiszerosztás hova vezethet. A lapnak nyilatkozó magas rangú katonatiszt, aki részt vett a program kidolgozásában, azt mondta, hogy már 2023 decemberében elkezdtek találkozni izraeli tartalékosok és üzletemberek azzal a céllal, hogy kidolgozzák, hogyan szorítsák ki az ENSZ-t Gázából. A terv akkor kapott zöld utat, amikor Izraelben kinevezték az új védelmi minisztert, Israel Katzot, és az Egyesült Államokban Donald Trumpot választották meg elnöknek.

A terv bevezetése előtt viszont többen is figyelmeztették a magas rangú tisztviselőket, hogy a programterv nem tartalmaz elegendő helyszínt, és azok nincsenek megfelelően elhelyezve, ami veszélyes zsúfoltságot és erőszakot idézhet elő, derül ki a WSJ által átnézett dokumentumokból és a rálátó forrás elmondásából.

A segélyezési program súlyos válságot váltott ki azoknál a nemzetközi cégeknél, akik tanácsadóként részt vettek a program kidolgozásában, például a Boston Consulting Groupnál, amely elbocsátotta az összes munkatársát, akik dolgoztak a projekten. A GHF korábbi ügyvezető igazgatója, Jake Wood, az amerikai hadsereg veteránja, közvetlenül a projekt elindítása előtt mondott le.

Benjamin Netanjahu miniszterelnököt és Yoav Gallant volt védelmi minisztert a Nemzetközi Büntetőbíróságon most azzal (is) vádolják, hogy fegyverként használják az éhínséget.

Az éhínség

Az ENSZ Segélyezési és Munkaközvetítő Ügynöksége (UNRWA) szerint az általuk vizsgált gázai gyerekek 10 százaléka alultáplált volt, míg a Világélelmezési Program (WFP) szerint több tízezer ember szorul alultápláltsággal kapcsolatos kezelésre.

A GHF azt állítja, hogy az általuk kiosztott élelmiszercsomagokban van liszt, tészta, cukor, étolaj, bab, tonhal, tea, keksz és burgonya. A palesztinok viszont az állították a WSJ-nek, hogy az élelmiszercsomagok tartalma valójában naponta változik, és jellemzően nem tartalmaz olyan tápanyagokat, mint például az állati fehérje.

Egy 21 éves rafahi fiatal, Jameel al-Nahhal azt nyilatkozta a WSJ-nek, hogy ha szerencséje van, akkor lisztet, lencsét és étolajat kap, de a mennyiség szerinte csekély. „Én felelek az apámért, az anyámért és a nővéreimért. Amit hazaviszek, az legfeljebb egy-két napig elég” - mondta.

Ráadásul az élelmiszerosztó pontok kiszámíthatatlanul vannak nyitva, a palesztinoknak óriási távolságokat kell gyalogolniuk egy-egy központig, amikor pedig odaérnek, óriási tömeg fogadja őket.

A Guardian infografikája szerint az ételosztó központok mindössze 8-11 percig vannak nyitva átlagosan. Ugyanis ennyi idő alatt fogy el az étel. A kiosztópontokon kerítésekkel és kapukkal próbálják koordinálni a tömeget, de mivel gyorsan elfogynak a segélycsomagok, az ételosztás hamar káoszba fordul.

Az első napon például több tízezer gázai árasztotta el a hán júniszi helyszínt, akik áttörték a kaput, a biztonsági alkalmazottak pedig nem tudták kordában tartani a tömeget. Ennek az lett a következménye, hogy a helyszínt teljesen kifosztották, még a kerítést, a villanykörtéket és a generátort is elvitték. Ezután az izraeli hadsereg úgy döntött, hogy mintegy egy mérföldre a hán júniszi központtól kijelöl egy „vörös vonalat”, hogy megakadályozzák a torlódást a bejáratnál, mielőtt a teherautók le tudnának rakodni.

Izrael közölte, hogy tervezi a kiosztópontok számának bővítését, de nem mondta meg, mikor vagy hol.

A GHF többször is a Hamászt okolta bizonyos erőszakos eseményekért, sőt volt, amikor azt állították, hogy a halálos áldozatokat követelő tolongást a Hamász váltotta ki. A Hamász többször is megfenyegette azokat a palesztinokat, akik együttműködnek a programmal. A múlt hónapban a GHF közölte, hogy a Hamász katonái megtámadták a palesztin dolgozóikat szállító egyik buszt, és legalább nyolc embert megöltek.

A tűzszünetről szóló folyamatban lévő tárgyalásokon a Hamász egyik fő követelése az, hogy a GHF-program szűnjön meg, és az élelmiszerosztás térjen vissza az ENSZ és humanitárius szervezetek irányítása alá.

De feszültség alakult ki a GHF és az izraeli hadsereg között is, ugyanis mindkét fél a másikat okolja a kialakult káoszért. A múlt héten a hadsereg közölte, hogy leállította a Hán Júnisz közelében lévő segélyelosztó központ körüli biztonsági zóna ellenőrzését, mostantól annak felügyeletéért a GHF biztonsági szolgálata vállalja a felelősséget. Az egyelőre nem világos, hogy más helyszíneken is ez-e a felállás.

Az biztos, hogy a nemzetközi segélyszervezetek is azon az állásponton vannak, hogy ez így nem mehet tovább. Július elejére már 170 nonprofit segélyszervezet követelte a GHF bezárását és a nemzetközi segélyek beengedését Gázába. A kérdés, hogy amíg ez megtörténik (ha megtörténik), még hány ember fog meghalni, miközben ételért áll sorba.