Július elején költöztette át Orbán Viktor a WhatsAppról a Facebookra a Harcosok klubját. Nem tűnt ez butaságnak, figyelembe véve, hogy a Facebookot hányan használják, a WhatsAppot pedig hányan nem a Fidesz fogyatkozó törzsszavazói közül. Az átállásnál is, majd július 15-én, amikor a HK tagtoborzót hirdetett, emlékeztetett a saját harcosokklubja-szabályrendszerükre, arra a 7 pontra, amiből háromban benne volt az: „harcolunk”.

Majd most, nem egészen két héttel később Tusványoson viszont ugyanő beröffentette a Digitális Polgári Köröket, amik ugyancsak a Facebookon alakulnak majd szakmányban. Az úgynevezett DPK-kkal, amik láthatóan Magyar Péter szintén facebookos Tisza-szigeteinek lennének a vetélytársai – már ez önmagában figyelemreméltó: lényegében beismerik, hogy megint csak követő üzemmódban vannak Magyarékhoz képest – Orbán tulajdonképpen saját nem sokkal korábbi facebookos kezdeményezésének csinált konkurenciát. Ha másért nem, azért, mert az egyszeri fideszes szavazó könnyen azt érezheti, hogy ő ideológiailag nem elég képzett, nem tudja követni a vonalat, előbb HK ott, aztán HK itt, most DPK itt.

Ráadásul Orbán kommunikációja, hogy finomak legyünk, nem tűnik koherensnek sem. Mindössze 12 nappal azután, hogy a harcolunk volt a fókuszban – illetve a hét pont egyikében volt egy „küzd” is – most, egy nappal a tusványosi beszéd után már ott tart, hogy „az online rombolás kultúrájának ezennel vége” (meg a gyűlölet kultúrájának is, RIP Bayer Zsolt-szösszenetek). Algoritmus- és agytekervény-összezavaró gondolatok, szevasztok!

Lehet, hogy csak azért kapcsoltak most elképzelhetetlen nagy sebességre a Facebookon, mert ősztől vége a politikai hirdetéseknek a Facebookon. Szóval a Megafonnak és csatolt társainak, a véleményvezéreknek már csak két-három jó hónapjuk maradt, hogy mindent a gyanútlan facebookozó arcába toljanak, utána hiába építgették a Híradó fb-oldalát, NEM-et, Patriótát, jóval kisebb lehet a befolyásuk. De azért van némi kockázat abban a gyönyörű népi bölcsességben, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad, és nem csak amiatt a másik gyönyörű népi bölcsesség miatt, hogy aki siet, elkésik.

Pláne, hogy a facebookos kezdeményezések, ha ennyire központi utasításra és felülről jönnek, ritkán tudnak őrülten sikeresek lenni, közhangulatot teremteni vagy formálni, új szavazókat bevonzani. Persze a mostani aktivitás szólhat annak is, hogy egyrészt próbálják még valahogy aktivizálni-megszervezni a meglévő híveket, összetartani a tábort, esetleg a még visszafordítható elbizonytalanodókat valahogy visszacsalogatni. Hiszen elég nyomasztó lehet nekik azt látni, hogy egyes kormánytagok, vezető fideszes politikusok, de akár már Orbán Viktor egy-egy posztját is szétkommentelik, szétnevetőfejezik tiszás vagy más kormánykritikus facebookozók (az elmúlt tizenöt évben ehhez nem voltunk hozzászokva, illetve ehhez sem). És persze ha tényleg eltűnnek a Facebookról a hirdetések, akkor a csoportokba szervezett szavazók könnyebben – és eddig meghiúsulni látszó reményeik szerint titkosabban – elérhetők és aktivizálhatóbbak lesznek, mint azok, akik csak oldalakat követtek.