Takács Péter államtitkár volt a díszvendég a Harcosok órája című fideszes kampányműsor csütörtök hajnali adásában, és rólam is beszélt. Az adást Herczeg Márk kollégám cikkének elemzésével kezdték, így került szóba a 444 és én. Április 28-án ugyanis helyszíni riportot írtam arról a kórházbejárásról, amit az államtitkár tartott.

Takács most így idézte fel az eseményt:

„Komoly színvonalú lap egyébként. Három és fél órán át vittem a teljes ellenzéki sajtót a János Kórházban, a Kútvölgyiben, megmutattam nekik, hogy néz ki egy kórházi klíma satöbbi. És a 444 kiváló újságírója, Szily László, lehetséges, hogy alaposan bemindenezve vett részt ezen a kis túrán, mert a három és fél órás túrából annyit írt le, hogy szerinte Magyar Péter az Dobrev Klára és Kádár János szerelemgyermeke. Ezt szűrte le.

A valóságot csak azért írom le, mert Takács tök értelmes fickó, nem valami megafonos nyomorult, akiknek a stílusában kommunikál, így kifejezetten tanulságos, hogy ez a rendszer milyen formában roppantja meg és zülleszti le az ilyen alakokat is, odáig, hogy orvos létükre másokat drogosozzanak és teljesen értelmetlen, kretén hazugságokat terjesszenek róluk. Előtte egy vallomás: tényleg be voltam tépve, de kizárólag az államtitkár szavaitól, hiszen ez volt az első élő Takács-élményem.

Takács tehát azt mondta, hogy a három és fél órás eseményből annyit írtam, hogy Magyar Péter kinek a szerelemgyereke. A bárki által egyetlen kattintással megtekinthető valóság az, hogy az eseményről 201 (!) soros, 1634 szóból és 11398 leütésből álló riportot írtam, amiben rengeteget idéztem Takácstól, és a bejárás minden történése szóba került.

Egyébként persze semmi olyat nem írtam, hogy Magyar Dobrev és Kádár szerelemgyereke, a cikk első 3 sora cserében így hangzott:

„Magyar Péter 13 éves korában Horn Gyula néven Magyarország miniszterelnöke volt. Nem sokkal később viszont már Dobrev Klára néven házasodott össze Gyurcsány Ferenccel.”

Szóval Takács annyira beszakított az első 3 soromtól, hogy észre sem vette az azt követő 198-at. Írással foglalkozó embert nagyobb öröm nem érhet.

Takácson élőben nem látszott, hogy alávaló ellenzéki drogosnak tartana, mivel szívélyesen, a nevemen szólítva köszöntött annak ellenére, hogy azelőtt sosem találkoztunk, jelezte, hogy szereti olvasni az írásaimat, és lelkesen kezdeményezett beszélgetést közös szenvedélyünkről, a horgászatról. Ezért is nevezem a cikkben többször is „horgásztársamnak”.

Külön vicces – szomorú –, hogy Takács egy olyan cikkről hazudozik teljesen értelem nélkül, amelyikben még csak nem is különösebben csesztettem, hanem:

– „pöpecül felújított” Kútvölgyiről írtam, „amit annyira patent módon csináltak meg, hogy még a főbejárat feletti arany mozaikot is eredeti pompájában állították helyre. A mozaik egyébként azt a jelenetet ábrázolja, hogy Orbán Viktor unokáinak gyerekbulit rendeznek Hatvanpusztán, ahol a kezében kígyót tartó Vitályos Eszter éppen sminktanácsot ad a kicsinyeknek”.

– Megírtam, hogy Takács ritkaságszámba menő módon nem csak szlogeneket pufogtat: „Érdekes volt hallgatni, hogy az államtitkár hogyan keveri a teljesen elrugaszkodott kampányszlogeneket olyan valós, fideszestől nem gyakran hallható információkkal, amik látványos logikai ellentmondásban voltak magukkal a kampányszlogenekkel. Ő maga cáfolta például azt, hogy a Tisza le tudná bénítani a kórházak felújítását azzal, hogy elmesélte, hogy a tényleg jól kinéző Kútvölgyit magyar költségvetési pénzből újították fel, 37 milliárdot ráköltve a covid óta, az egész Szent Jánosra pedig 57,5 milliárdot költöttek összesen. Vagyis amire akarták, hogy legyen pénz, azt megcsinálták.”

– A szívének kedves klímaberendezésről is megírtam, hogy milyen: „Nagy és szögletes”. Sőt egy valós történetet is megosztottam Takács kedvenc berendezéséről: „Steiner államtitkár rápillantott a klíma egyik kijelzőjére, fejszámolásra utaló arckifejezést vágott, majd 1 másodperc múlva közölte, hogy az eddigi fogyasztás alapján a 2 éve üzemelő klíma ennyi idő alatt 400 családi ház egyéves fogyasztásának megfelelő áramot fogyasztott. Nem tűnt ellenszenves embernek, ezért az ő érdekében remélem, hogy ezt előre begyakorolta.”

– A cikkben a János korábban hírhedt ambulanciájáról is megírtam, hogy „a helyre ma már rá sem lehet ismerni, pöpec lett, mint egy újépítésű reptéri hotel”. Talán az lehet Takács baja, hogy a valóságnak megfelelően azt is hozzátettem, hogy „itt most már végképp távolinak tűnt az a kezdeti üzenet, hogy Magyar miatt nincs itt semmi. Annyira távolinak, hogy az államtitkár valakinek azt felelte, hogy ha nem jön az uniós pénz »ugyanúgy felújítunk mindent, csak kicsit lassabban«”.