Atomtitkot nem őriznek annyira, mint a Külügyminisztérium azt az információt, hogy kiket hívnak meg Szijjártó Péter sajtótájékoztatóira. Előbb próbáltuk meghívatni magunkat, miután Gulyás Gergely ezt a tanácsot adta, de ez nem jött be. Aztán megkérdeztük, hogy kik mehetnek Szijjártó sajtóeseményeire egyáltalán, nem kaptunk választ. Majd közadatigényléssel kikértük a sajtótájékoztatókra meghívottak és az azon résztvevők listáját. Nem adták ki. Ezután a közérdekű adatigénylés visszautasítása miatt indított pert is megnyertük jogerősen, és vártuk a listát. De még mindig nem jött. Ezért végrehajtást kellett kérnünk a Külügyminisztérium ellen. Itt tartunk most.

Mindez azért is érdekes, mert Szijjártó Péter külföldön szeret elbüszkélkedni azzal, hogy Magyarországon a média sokkal szabadabb, mint több nyugat-európai országban, az Orbán-kormány pedig biztosítja a sajtó szabadságát.

Egy kormányinfós kérdéssel indult

A konkrét ügyünk Szijjártó minisztériumával még 2023. július 6-án kezdődött. Kormányinfót tartottak aznap, ez maradt az egyetlen fórum, ahol kormánytagot kérdezhet független szerkesztőség munkatársa, bár itt is korlátozzák a meghívottak körét. Éppenhogy túl voltunk a rövid ideig nagy izgalmakat okozó, Moszkvát célzó Prigozsin-felkelésen. Érdekes fejlemény volt az ügyben, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter azzal büszkélkedett, hogy a felkelés alatt folyamatosan kapcsolatban volt a barátjának tartott orosz kollégájával és a háborúban csendestárs Fehéroroszország külügyminiszterével.

A kérdésünk így hangzott:

„Szijjártó Péter megosztotta-e az orosz és fehérorosz minisztertől kapott információkat a szövetséges kollégáival is?”

Az, hogy egyáltalán előjöhet ez a kérdés, jól mutatja, hogy milyen a feltételezett vagy valós kapcsolatunk a saját szövetségeseinkkel. És Gulyás válasza sem azt sugallta, hogy a látszat ellenére a szövetségeinkkel való kapcsolattartással az égvilágon semmi gond nincs.

„A külügyminisztert javaslom megkérdezni. (…) Rendszeresen tart sajtótájékoztatókat, ahol – ha jól követem a sajtót – rendszeresen kérdeznek is a jelenlévők. Tehát Szijjártó Pétert sok mindennel meg lehet vádolni, de azzal, hogy elmenekülne a sajtó elől, ezzel nem.”

Megpróbálunk eljutni a sajtó elől nem menekülő miniszter sajtótájékoztatóira

Gulyásra hallgatva még aznap írtam a Külügyminisztériumnak, hogy ugyan jó ideje nem hívnak minket Szijjártó sajtóeseményeire, de akkor jelzem, hogy mennénk. Semmi választ nem kaptunk. Közben a sajtótájékoztatók mentek a megszokott módon. Nem a külügy, hanem Szijjártó Péter Facebook-oldalán elindítottak egy élőt, a kamera mutatta Szijjártót és a vendégét, és ha volt egyáltalán kérdező, az nem mutatott nagyon színes médiajelenlétet: közmédia, Hír TV, Magyar Nemzet, ATV (Csuhaj Ildikó).

Szijjártó Facebook-élőin csak a miniszter és a vendége látszódott, a kérdezők soha, ezért azt nem lehet tudni, hogy egyáltalán kik vesznek részt ezeken a sajtótájékoztatóknak nevezett eseményeken. A minisztériummal folytatott féléves, teljesen egyoldalú kommunikációt megunva 2023. december 3-án fordultam közérdekű adatigényléssel a tárcához, arról érdeklődve, hogy mely szerkesztőségeknek küldenek ki meghívókat, és kik vesznek részt Szijjártó budapesti és brüsszeli sajtótájékoztatóin.

Ezek a válaszok közelebb vinnének ahhoz, hogy mekkora szabadságot biztosít a kormány a kérdezésre. Miközben Szijjártóék az előszűrt újságírókkal megtartott „sajtótájékoztatókon” sem kockáztatnak, az események lebonyolítása is garancia arra, hogy megkerülhetőek legyenek az érdemi válaszok. A Szijjártó és a vendége által elmondott udvariassági körök után hangzik el, hogy „a sajtó munkatársainak most lehetősége nyílik kérdezni a miniszterektől". A kérdéseket - ha vannak - egybegyűjtik, aztán Szijjártó úgy válaszol ezekre, ahogy neki tetszik, visszakérdezésre nincs lehetőség.

A közérdekű adatigénylésre nem a meghívott és megjelenő szerkesztőségek listáját küldték el Szijjártóék, hanem ezt:

„Minden sajtótájékoztató esetén – itthon és külföldön – gondoskodunk arról, hogy minden újságíró élőben követhesse az eseményeket, s utána is korlátlanul, teljes egészében hozzáférhessenek a vonatkozó tartalmakhoz.”

Vagyis - ahogy ebben a cikkben összegeztük - megnézhetjük a Facebook live-ot, nem is csak egyszer, hanem ahányszor a kedvünk tartja, ami tényleg a szabadság tetejének tűnik.

A nagy terelés

Miután „az újságírók kedvükre nézhetik Szijjártó sajtótájékoztatóit a miniszter Facebook-oldalán” magyarázat nem volt igazán kielégítő válasz, pert indítottunk. Őszintén ajánlom a per fordulatairól szóló cikkünket, amiből kiderül, hogy a külügy hogyan próbált bevetni tényleg mindent annak érdekében, hogy azt a nagyon egyszerű tényt, hogy kiket hívnak meg a sajtótájékoztatóikra, ne kelljen elárulni, és hogyan verte vissza ezeket a magyarázkodásokat a 444-et képviselő jogász, Palatics Edit.

A külügy megette a kutya a leckémet magyarázatai, nagyjából időrendben:

• Nem is közérdekű adat
• Nincsenek is meg, mert nem kell megőrizni azokat
• Lehet, hogy őrizni kellett volna, de hát töröltük
• Személyes adat
• Nincs nyilvántartás a sajtótájékoztatókra meghívottakról és a résztvevőkről

A változatos próbálkozásokat félresöpörve a Fővárosi Törvényszék 2024. februárban, a Fővárosi Ítélőtábla 2024. szeptemberben döntött úgy, hogy a minisztériumnak ki kell adni az általunk kért adatokat. Itt még nem volt vége, a külügy ugyanis a Kúriához is fordult, de 2025 januárjában a Kúria sem a titkolózó minisztériumnak adott igazat.

Ezek után vártunk, ügyvédünk február 13-án és május 16-án is küldött felszólítást a minisztériumnak az ítéletben foglaltak teljesítésére. De hiába. Így nem maradt más, végrehajtást kellett kérném a Külügyminisztériummal szemben, hogy kiderüljön végre: mely szerkesztőségek kaptak lehetőséget Szijjártó kérdezésére. Még 2023-ban.