Kubatov Gábor a bajnoki serleggel alszik.

Kubatov szomorúan labdázgat a Fradi-játékosok között a BL-kiesés utáni edzésen.

Kubatov azt jósolja, jól elverik a Plzeňt, ehelyett a Plzeň veri el jól a Fradit.

Kubatov szerint nem lehet a magyar futball része csapata riválisának edzője, mert elkaszinózta egykori csapata pénzét.

Kubatov a kupadöntős vereséget az antifocit játszó ellenfélre fogja.

Kubatov szerint jó lenne, ha az MLSZ elnöke elgondolkodna azon, miért szidják a szurkolók.

Kubatov minden kapcsolatot megszakít az amúgy fideszes pártújságként működő Nemzeti Sporttal.

Kubatov saját bevallása szerint a jobboldal radikális részéhez tartozik.

Kubatov Fradi Digitális Polgári Kört alapít.

A Fradi elnökének megnyilvánulásai egyre inkább hasonlítanak egy másik Fradi-elnökére, aki szintén politikusi teljesítményének köszönhette pozícióját.

Nem Gschwindt Ernőre vagy Usetty Bélára gondolunk, akik az Egységes Párt parlamenti képviselőjeként lettek a Fradi elnökei 1923-ban, illetve 1937-ben. Gschwindt amúgy likőrgyáros volt, éppen abban az időszakban volt szeretett klubja elnöke, amikor az első osztályú magyar klubfutball áttért a profizmusra. Vagyonából jelentős összegeket utalt át a Ferencvárosnak. 1931-ben az FTC dél-amerikai túrára utazott, ami jelentős veszteséget hozott. A hiányt Gschwindt saját zsebből állta, majd lemondott, mert minden szenvedélynek van egy határa.

Nem is Jaross Andorra, Horthy egykor belügyminiszterére gondolunk, aki a nyilas időkben volt a klub dicstelen, 1946-ban háborús bűnök miatt kivégzett elnöke. És nem is a tőről metszett kommunista Münnich Ferencre, akinek dicstelen szerepe volt abban, hogy a legsötétebb rákosista években a Ferencvárost Édoszra nevezték át, zöld színét pirosra kellett cserélnie.

Kubatov megnyilvánulásai a Ferencvárost 1998 és 2001 között vezető Torgyán József magánszámait idézik. Akkoriban sajnos még nem volt közösségi média, pedig Torgyán biztos imádta volna.

Torgyán magával példálózott az öltözőben

A kilencvenes évek végén költöztem Pestre. Szegedi vagyok, Budapesten csapatom nincs, így mindig máshová mentem meccset nézni, de egy idő után már csak a Fradira. Nem azért, mert annyira jók voltak, ellenkezőleg. A nézők szidták Torgyánt, aki hófehér zakóban időnként feltűnt a klubház ablakában. Amikor 1999 decemberében a Szeged ellen játszottak, ezerötszázan voltak csupán a lelátón. Most még a legérdektelenebb bajnokikon is legalább hatezren vannak.

Torgyán pedig a maga módján minden tőle telhetőt megtett, hogy jöjjenek az eredmények. Ez nem feltétlen a háttér biztosítását jelentette. Az elnöki poszt átvételekor azt mondta: „Nem tudom elképzelni, hogy ha megjelennék a meccs előtt az öltözőben, és beszélnék a játékosokkal, akkor ne győztesen hagynák el a pályát.”

Az 1999-2000-es bajnokság nyitófordulójában a Vasas-meccs előtt be is ment az öltözőbe, és ezekkel a szavakkal buzdította a csapatot a Nemzeti Sport tudósítása szerint:

„Köszöntöm önöket, uraim, a bajnoki nyitányon, és bízom benne, hogy nagy, szép sikersorozat első állomásán lesznek túl ma este. A csapat tele van fiatal játékosokkal, a szakmai stáb kitűnő, és mindez garancia lehet arra, hogy a Ferencváros teljesítménye hétről hétre, hónapról hónapra jobb legyen. Sokan azt mondják, hogy az MTK a legerősebb a mezőnyben, és utána következik a Fradi. Én ezt nem így látom. Az MTK-nak van a legnevesebb játékoskerete, és ez nem ugyanaz. Mindezt az én példám is bizonyítja. Ki gondolta volna politikai pályafutásom elején, hogy a miniszteri székig jutok? Rám mindig számíthatnak, a tőlem telhető segítséget mindig megadom ennek a klubnak, a csapatnak.”

A Vasas a buzdító szavak után 2-1-re nyert az Üllői úton. (Mellesleg a bajnokság végén az MTK 16 pont hátránnyal lett második a Dunaújváros mögött.)

Torgyán a csapat előtt dorongolta le az edző Mucha Józsefet. A meccs előtt két nappal a klub centenáriumi ünnepségén díjazták azokat, akik a letöbbet tettek a klubért: Albert Flóriánt, a máig egyetlen aranylabdás futballistát, Nagy Bélát, a Ferencváros tényleg legendás krónikását, Torgyán Józsefet, aki egy éve se volt a klub élén és államtitkárát, Szabadi Bélát.

A Ferencváros centenáriumi mérkőzése is méltó volt Torgyán elnökségéhez. Valójában a 101. évfordulón rendezték meg a meccset a beharangozott Milan vagy Barcelona helyett az akkor Croatia néven futó Dinamo Zágráb ellen, alig 800 néző előtt.

Mondom, szórakoztató időszak volt ez.

Kubatov, nem kell a szkenner