• Szeptember 12-16. közt rendezik meg Fehéroroszország és Oroszország közös, Zapad-2025 nevű hadgyakorlatát. A legutóbbi ilyen hadgyakorlat után a Belaruszba küldött orosz csapatok egy része nem ment vissza Oroszországba, hanem 2022. február 24-én innen indultak meg Ukrajna ellen.
• A nyugati megfigyelők számára a Zapad bevett alkalom arra, hogy felmérjék az orosz hadsereg állapotát immár három évvel az ukrajnai invázió után, amely eddig több mint egymillió orosz áldozatot követelt, rengeteg felszerelést pusztított el, ugyanakkor felpörgette Oroszország hadiiparát.
• Az idei gyakorlat három kulcskérdést vet fel: vajon Oroszország ismét leplezett katonai előkészületekre használja-e a Zapadot, milyen katonai kapacitásokkal rendelkezik az ukrajnai háború közepette, és hogyan illeszkedik mindez a szélesebb geopolitikai helyzetbe.
• Oroszország számára a legfőbb prioritás továbbra is az ukrajnai háború. Mivel a fronton van szükség a katonákra és a felszerelésekre, Moszkva valószínűleg mindössze körülbelül 2000 katonát küld Fehéroroszországba, ami jóval elmarad a korábbiaktól.
• Lukasenka kettős játékot folytat: egyszerre akar Moszkva nélkülözhetetlen szövetségesének tűnni, ugyanakkor azt a látszatot is kelteni, hogy Fehéroroszország önálló döntéseket hoz.

Szeptember 12-én kezdődött Oroszország és Fehéroroszország szokásos közös, nagyszabású hadgyakorlata, a Zapad-2025 (Zapad=Nyugat). Oroszország 1999 óta négyévente rendezi meg a Zapad gyakorlatokat, de mára nemcsak maga a hadgyakorlat, hanem az e miatti nyugati feszültség is szinte hagyománnyá vált.

A frusztrációra vagy legalább a hadgyakorlat eseményeinek lehető legközelebbi monitorozására jó oka van a Belarusszal és Oroszországgal határos államoknak: a korábbi Zapad gyakorlatok során többször elmosódott a határ a puszta hadgyakorlat és a tényleges háborús előkészületek között: ilyenek előzték meg Oroszország háborúját Grúzia ellen 2008-ban, a Krím elfoglalását 2014-ben, valamint az Ukrajna elleni teljes körű inváziót is: a 2021-es Zapadra Belaruszba küldött orosz csapatok egy része nem ment vissza Oroszországba, hanem 2022. február 24-én innen indult meg Ukrajna ellen.

Látni és láttatni

A Zapaddal kapcsolatos aggodalmaknak nemcsak az ad táptalajt, hogy ilyen hadgyakorlatok előzték meg Oroszország grúziai és ukrajnai beavatkozásait, hanem az is, hogy ezeken rendszerint külföldi államoknak az orosz-belarusz úgynevezett Unióállam elleni támadását szimulálják, ahol a támadó külföldieket irreguláris erők támogatják az Unióállam destabilizálása és a rezsimváltás érdekében.

Az utolsó, 2021-es gyakorlaton azt játszották, hogy a „Nyaris”, a „Pomorie” és a „Poláris Köztársaság” nevű nyugati koalíció támadást indít az „Északi Koalíció”, vagyis Fehéroroszország és Oroszország ellen. A gyakorlatnak két szakasza volt: először egy védelmi művelettel visszaverték a támadást, majd egy négynapos ellentámadással visszaszerezték az elvesztett területeket. Bár a gyakorlat kitalált sztorija hivatalosan mindig védekező alapállásból indul ki, pár évvel korábban, 2009-ben akkorát védekeztek képzeletben az orosz-belarusz csapatok, hogy egy Varsó elleni nukleáris csapás szimulálása lett a vége.

Egy ilyen gyakorlat nem csupán a háborús felkészülésről szól, egyben olyan stratégiai kommunikációs eszköz is, amellyel az orosz (és belarusz) rezsim befolyásolni tudja a róluk alkotott nyugati percepciókat, azaz azt, hogy mit és hogyan észlelnek/értékelnek a nyugati országok. A fő kérdés tehát nemcsak az, hogy mi történik a terepen, hanem az is, hogyan értelmezik mindezt a NATO-tagállamok és Oroszország szomszédai.A Zapad–2025 az első ilyen hadgyakorlat a 2022-es invázió óta, ezért a katonai szakértők árgus szemmel figyelik, milyen következtetéseket lehet levonni Moszkva katonai gondolkodásáról. Oroszország továbbra is az erőinek nagy részét Ukrajnában koncentrálja, Fehéroroszország pedig igyekszik újradefiniálni a saját szerepét Moszkva és a Nyugat között. Eközben az európai országok épp felturbózzák a saját fegyverkezésüket az Oroszország jelentette fenyegetés miatt, szóval a nemzetközi kapcsolatok a korábbiaknál aktívabb mozgásban vannak.

Mit és hol?

A Zapad-2025 orosz és fehérorosz források szerint a szokásokhoz híven védelmi forgatókönyvekre összpontosít majd, többek között „ellenséges légi csapások elhárítására, védelmi harcokra”, valamint „illegális fegyveres csoportok és ellenséges diverzáns-felderítő egységek elleni küzdelemre”. Ebben nincs nagy eltérés a korábbi gyakorlatoktól, viszont valószínűleg a résztvevők száma a megszokottnál alacsonyabb lesz, a litván hírszerzés például legfeljebb 30 ezer fő részvételére számít. Közülük mindössze nyolcezer lesz Fehéroroszországban, ebből hatezer fehérorosz katona. A teljes létszám így kevesebb mint fele a 2021-esnek. A szakértők szerint a csökkentett létszám Oroszország Ukrajnában lekötött erőforrásait tükrözi, de így is lehetőséget ad a szimbolikus erődemonstrációra.A hivatalos közlés szerint a gyakorlaton körülbelül 13 ezer katona vesz részt, de volt már olyan a történelemben, hogy a hivatalos és a valós számok közt jelentős eltéréseket lehetett tapasztalni: 2021-ben Moszkva 12 800 fő részvételét jelentette be Fehéroroszország területén, a valóságban azonban mintegy 200 ezer katona tartózkodott a régióban.

A Zapad Oroszország moszkvai és leningrádi katonai körzeteit, a kalinyingrádi exklávét, az Északi-sarkvidéket, a Balti- és a Barents-tengert, valamint Fehéroroszországot fogja lefedni. Néhány gyakorlat – a belorusz Gozha falu közelében és Kalinyingrád Dobrovolszk városában – kifejezetten közel lesz Lengyelországhoz és Litvániához. Az Európa védelmi szempontból egyik legsebezhetőbb pontjának tartott Suwałki-folyosó környékén is orosz-belarusz katonák fognak gyakorlatozni.

Emellett Oroszország három külön hadgyakorlatot is tart a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagországaival, így összességében jóval több katonát gyakorlatoztat egyszerre, mint a Zapad-2025-ben. (A KBSZSZ tagjai: Oroszország, Fehéroroszország, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán.)

Nukleáris gyakorlatozás

2025 májusában Fehéroroszország azt állította, hogy a Zapad eredetileg tervezett létszámát majdnem a felére csökkentik. Ezzel egyidejűleg azt is jelezték, hogy a gyakorlatokat az ország belseje felé, a NATO-határoktól távolabbra helyezik át, ezt a jó szándék jelének és a gyakorlat védekező jellegének bizonyítékaként állították be. Ugyanakkor a hivatalos kommunikációban tudatosan előtérbe tolták a nukleáris fegyverek kérdését, ami a Lukasenka-féle jófejkedés átütő erejét némileg csökkenti. Az orosz és fehérorosz erők az Oresnyik közepes hatótávolságú, nukleáris kapacitású rakétarendszer bevetésének megtervezését is gyakorolhatják a szakértői várakozások szerint. Augusztus közepén Viktor Hrenyin fehérorosz védelmi miniszter bejelentette, hogy Minszk „orosz kollégáival együtt dolgozza majd ki a nukleáris fegyverek alkalmazásának tervezését”, amelyet a „stratégiai elrettentés fontos elemének” nevezett. Bár nem mondta ki egyértelműen, hogy az oroszok tavaly droppolt közepes hatótávú ballisztikus rakétáját, az Oresnyiket fogják használni, korábbi nyilatkozatokból erre lehet következtetni, ugyanis a közelmúltban orosz nukleáris robbanófejeket telepítettek Fehéroroszországba, és a tervek szerint az Oresnyiket év végéig ott állomásoztatják.

Mindez összhangban áll Oroszország 2024 novemberében módosított nukleáris doktrínájával, amelyben az szerepel, hogy ha Fehéroroszország ellen olyan konvencionális támadás történik, amely „kritikus veszélyt jelent szuverenitására és területi integritására”, az orosz elnök engedélyezheti nukleáris fegyverek bevetését. Ezt egy 2025-ös amerikai hírszerzési jelentés más szavakkal úgy fogalmazta meg, hogy Oroszország kiterjeszti nukleáris jelenlétét Fehéroroszországra.

Ellenhadgyakorlatok sora

Egy nagyszabású hadgyakorlat egyben mindig az elrettentésről is szól, nem véletlen, hogy az orosz-belarusz eseményt a nyugati szövetségi rendszer keleti határán fekvő országok sem csak popcornt eszegetve nézik, hanem párhuzamosan saját hadgyakorlatokat tartanak. A Tarassis–25 tíz észak-európai NATO-ország részvételével zajlik, Litvánia a Thunder Strike nevű nemzeti védelmi gyakorlatát szervezi rá, Lengyelország pedig az Iron Defender–25 keretében harmincezer katonát vonultat fel, a lengyel védelmi miniszter helyettese szerint kifejezetten a Zapad-2025-re válaszként: „Lengyelország a Zapad–2025 gyakorlatokra… a lengyel oldalon megfelelő módon fog reagálni”.

Moszkva kihasználhatja a gyakorlatokat arra, hogy tesztelje a NATO reakcióját provokációkra, például légterének megsértésére, kibertámadásokra vagy akár polgári infrastruktúra elleni szabotázsakciókra – mérve, milyen gyorsan reagálnak a szövetségesek, és Moszkvát teszik-e felelőssé.

Kiderül, Lukasenka mekkora játékos?

A felvonultatott katonai eszközök és létszám mellett a Zapad-gyakorlatok sokat elárulnak Fehéroroszország és Oroszország kapcsolatáról is, ami szélesebb kontextusba helyezi az eseményt. A 2017-es Zapad például rávilágított a két fél közti repedésekre: Moszkva a Krím annektálása miatt már nyíltan szemben állt a Nyugattal, míg Minszk nem ismerte el a Krímet, sőt, javítani próbálta kapcsolatait az EU-val. Annyira másban volt Putyin és Lukasenka, hogy még a gyakorlótéren sem találkoztak egy fotó erejéig.

2021-re azonban a helyzet megváltozott: Lukasenka nem kis részben 2020-as választások utáni tüntetések véres elfojtása miatt elszigetelődött, és annak rendje és módja szerint átvette Moszkva Ukrajna- és Nyugatellenes retorikáját. Ez vezetett a Union Resolve gyakorlathoz, ami az Ukrajna elleni invázió perverz előjátéka lett. 2025-ben a körülmények ismét mások: bár Lukasenka és Putyin kapcsolata harmonikus, az érdekeik eltérnek, így minden bizonnyal különböző üzeneteket kívánnak majd közvetíteni a Nyugat felé.

Bár a résztvevő katonák száma nem az egyetlen stratégiai jelentőségű mutató, mégis befolyásolja a közvéleményt, ami így a Kreml számára mindenképp érdekes. Az, hogy a nyugati államok a gyakorlatokat potenciális fenyegetésként kezelik, Moszkvának kedvez, mert addig is eltereli a figyelmet Ukrajnáról. Ha a gyakorlaton Oroszország azt akarja jelezni a nyugati szakértő szemek számára, hogy készen áll egy szélesebb körű, hosszabb háborúra, akkor valószínűleg hangsúlyozni fogják a nukleáris képességeiket és a már említett Oresnyik rakétákat.

Azzal, hogy a fehérorosz hatóságok a nukleáris képességek fejlesztésének fontosságát hangsúlyozzák, miközben saját közléseik szerint lépéseket tesznek a gyakorlat védelmi jellegének biztosítására, Lukasenka kettős játékot folytat: egyszerre akar Moszkva nélkülözhetetlen szövetségesének tűnni, ugyanakkor azt a látszatot is kelteni, hogy Fehéroroszország önálló döntéseket hoz. A belarusz diktátor Nyugat felé tanúsított álláspontja és jelzései is megváltoztak mostanában, annak ellenére, hogy nem is próbálja tagadni, szuverenitása korlátozott: a feszültség csökkentése mellett érvel, nyilvánosan megígéri, hogy megpróbálja befolyásolni Putyin lépéseit, politikai foglyokat enged szabadon, értesíti a lengyeleket a feléjük szálló drónokról. Több jel utal arra is, hogy Lukasenka próbál regionális biztonsági szereplőként feltűnni: hozzájárul az orosz–ukrán fogolycserék megvalósulásához, ajánlgatja, hogy Fehéroroszország adjon otthont az orosz–ukrán tárgyalásoknak. (Bár valószínűleg az ukránok nehezen feledik, hogy 2022. február 24-én Belaruszból is Ukrajna ellen indultak orosz csapatok.)

Sőt, még Donald Trumppal is telefonált egy jó kedélyűt az alaszkai csúcstalálkozó előtt, ami után Trump a Truth Socialon közzétett üzenetében Lukasenkót „a nagy tiszteletnek örvendő belarusz elnöknek” nevezte, és arról írt, hogy 1300 belarusz politikai fogoly szabadon bocsátásáról tárgyalnak. Válaszul Lukasenko sajtószolgálata kijelentette, hogy Trumpot Belaruszban várják. A tárgyalások napirendjén természetesen az amerikai szankciók feloldásának kérdése is szerepel. Elemzők szerint mindezzel azt próbálhatja elérni, hogy a Nyugat segítse őt Oroszországtól való függőségének lazításában.

A Nyugat és Belarusz közti kölcsönös engedmények azért még nincsenek a láthatáron, ezeket számos megválaszolatlan morális és gyakorlati kérdés előzi meg. Például hogyan lehetne feloldani a szankciókat, tekintettel Fehéroroszország szerepére Oroszország Ukrajna elleni háborújában? Lehet-e pozitívnak értékelni a Lukasenko-rezsimnek a Zapad hadgyakorlatok idején tett feszültségcsökkentő erőfeszítéseit, ha mozgásterét és szuverenitását jelentősen korlátozza Oroszország? Mennyire kell erősíteni Fehéroroszország szuverenitását, ha az egyben Európa legelnyomóbb rezsimjét is erősíti?