Percekkel azután, hogy Semjén Zsolt teljesen váratlanul fölállt az Országgyűlés hétfői ülésén, és zavartnak tűnő gesztusokkal kísérve magára húzott néhány közösségi médiás pletykafészekben kiköltött kvázi-vádat vagy inkább csak sejtetést, a kormánypárt frontemberei azonnal ellentámadásba mentek át, bekészített narratívával, a tényeket valótlanságokkal összemosó „vizsgálati jelentéssel”, államellenes összeesküvésről, nemzetközi hálózatokról hadováló fenyegetőzéssel, és persze bosszút lihegő retorikával.

(Narratíva – politikai elemzői szakkifejezés, jelentése: hatalmi célú, gátlástalan hazudozás.)

Semjén Zsolt, a Belzebub-váddal illetett megtámadott még elkeseredettnek tűnő védekezését sem tudta nyilvánvaló, égbe kiáltó hazugság nélkül előadni: azt állította, hogy „ilyen aljasság a magyar politika történetében a rendszerváltás óta nem volt”. Erre a mellette ülő, eddig a pillanatig kicsit meglepettnek tűnő Orbán Viktor is óvatos mosolyra húzta a száját és ingatta a fejét.

Vajon melyik országban tölthette Semjén miniszterelnök-helyettes az elmúlt másfél évtizedet? Mert itt, Magyarországon éppenséggel egymást érték a pont ennyire súlyos, alaptalan vádaskodások: pedofilozás, buzizás, miegyebezés. Talán azért nem tűnt fel Semjén Belzebubinak ez a sok randa dolog, mert a célszemély mindannyiszor valami nem-orbánista figura, ellenzéki politikus, közszereplő, esetleg a kormánnyal kritikus civil, újságíró, médiaszemélyiség volt. Ezekben az esetekben a durva vádakat nem kósza Facebook-profilok terjesztették, hanem a kormány teljes médiagépezete harsogta reggeltől estig. Több tucat ilyen ügy volt, különböző súlyúak, különböző jellegűek, egyetlen közös jellemzőjük, hogy a vádak – bár legtöbbször konkrét bűncselekményt sejttettek, tehát rendőri, ügyészségi vizsgálatoknak kellett volna tisztázniuk – rendre hamisnak bizonyultak, valódi hatósági eljárások, ha indultak is néha, bírósági ítéletig, pláne elmarasztaló ítéletig szinte sosem jutottak. Viszont az sokszor előfordult, amennyiben a megtámadott kitartóan és türelmesen perelt, hogy éppenséggel a vádak terjesztőiről bizonyosodott be: egyszerűen hazudtak; bukott sajtóperek, helyreigazítások, kártérítések.

Lehet, hogy Semjén úr azért nem értesült a fentiekről, mert nem olvassa/nézi/hallgatja a kormánymédiát. Ezt megértjük, tényleg nem érdemes. De ha esetleg utólag tájékozódni akarna, volt egy jó filmünk a témáról, merjük ajánlani. Ugyan csak töredékét tudtuk földolgozni a megtörtént eseteknek, de így is elég tanulságos.

Az elmúlt napokban azt is többen szóvá tették már, hogy Semjén miniszterelnök-helyettes memóriája mintha vészesen meggyöngült volna az évek során. Arra sem emlékszik, hogy a múlt ködébe vesző 2005-ben ő maga vállalt úttörő szerepet a vérváddal színezett alaptalan pedofilozásban, amikor a tisztességes magyar családok gyermekeire szexuális céllal pályázó szakállas SZDSZ-esekről beszélt. A korabeli Magyar Fórum veretes zsidózásain edződött nemzeti-keresztény kultúrkörben a szakállaseszdéeszezés elég egyértelmű utalás bizonyos etnikai-vallási csoportra; nem mellesleg a történelemből ismert rettenetes vérvádak – gyermekek meggyilkolása a vérükért – épp ezt a csoportot vették célba, nem a katolikusokat, tehát annak idején Semjén éppen modernizált vérvádat dobott be. Változnak az idők: a miniszterelnök-helyettes ma már, származása és vallása ellenére vérvád áldozatának érzi magát, és tulajdonképpen ezzel a csoporttal (a „szakállas eszdéeszesekkel”) azonosul. Ez is szép fejlődési ív.

Persze Orbán Viktorral szemben álló politikusok, kritikus közszereplők államilag finanszírozott vagy éppen állami segítséggel végrehajtott lejáratása, megrágalmazása esetén egyáltalán nem merülhetett föl államellenes cselekmények gyanúja. Most rögtön erre a vádra fordult rá a kormány ügyeletes Chuck Norrisa és Charles Bronsonja, a bosszú angyala üzemmódra programozott Kocsis Máté.

Oké. Nem ez az első, de nem is a második eset, hogy külföldi titkosszolgálati akciót, államellenes szervezkedést, az Orbán-rendszer megbuktatása érdekében konspiráló rejtélyes hálózatot, puccskísérletet kiált az Orbán-párt. (Mélyen demokratikus gondolkodásra vall, hogy szinte bármely, hatalmukat fenyegető közéleti fejleményt képesek puccskísérletként értékelni.)

Már egy hivatalt is létrehoztak direkt arra a célra, hogy ilyen elméleteket, „narratívákat” gyártson. Törvényeket hoztak és módosítottak annak érdekében, hogy ilyen vádakkal illethessenek gyakorlatilag bármikor bárkit.

Most pedig gyorsan megalkották „a kormány cselekvőképességének korlátozása” pszeudobüntetőjogi pszeudotényállást, mint mindenre alkalmazható, kellőképpen súlyosnak hangzó, megfelelően homályos és gyakorlatilag értelmetlen fogalmat, kábé ugyanazzal a módszerrel, amellyel a „szuverenitásvédelem” fogalomkészletét hozták létre. Elég nehéz volna belátni, hogy a kormány bármiféle „cselekvőképességét” korlátozhatná a miniszterelnök-helyettest érő vád. Mi történne, ha Semjén Zsolt összeroppanna az igaztalan vádak súlya alatt? Nem indulnának a vonatok? Nem lenne légkondicionálás a kórházakban? Föl kellene függeszteni az aktuálisan érvényben lévő hatféle vészhelyzetet? Vagy éppen hetediket kellene meghirdetni?

És mennyiben lenne más a helyzet, ha Semjén Zsoltot vagy bármely más kormánytagot bilincsben vezetnének el? Az mennyiben korlátozná a kormány (egyenlő: Orbán Viktor) cselekvésképességét? El tudunk-e képzelni bármit, így tizenöt év után, ami korlátozni tudná?

A Kocsis Máté hangján megszólaló Orbán célja elég nyilvánvalónak tűnik: összemosva közösségi médiában terjesztett, alátámasztatlan (és valószínűleg alátámaszthatatlan) vádakat, tisztázást követelő politikai nyilatkozatokat, a kormányt alappal és hangosan bíráló kritikákat, alapos és minden tényállításában helytálló cikkeket, valamilyen koncepciós eljárást kreálni, esetleg a félretett „átláthatósági” törvényt elővéve vagy valamilyen szuverenitásvédelmi komédiával nekimenni ellenzéki politikusoknak és a fontosabb független médiacégeknek.

Az eddigi nyilatkozatokból világos, hogy a 444 megint a célpontok között van. A kormány ebben az ügyben is legveszélyesebb ellenfelei közé sorolt bennünket. Nem az első eset, persze, és erre lehetnénk akár büszkék is, de nem tűnne túl okos dolognak azzal büszkélkedni, hogy ismét komoly, egzisztenciális fenyegetéssel kellhet szembenéznünk. Természetesen megint olyasmivel vádolnak, olyasmibe akarnak belerángatni, ami nyilvánvalóan, dokumentálhatóan nem igaz.

Igen, valóban a 444 tárta föl legmélyebben az elképesztő Szőlő utcai botrányt, a gyerekvédelmi intézményben prostitúciós hálózatot szervező igazgató ügyét. A 444 szólaltatta meg talán a legtöbb érintettet, tanút, szakértőt, informátort, közölte a legtöbb cikket az ügyről.

De ezekben a cikkekben szó sem volt kisfiúkra vagy kislányokra utazó miniszterekről. Csak olyan állításokat tettünk, amelyeket ellenőrizni tudtunk, amelyek bizonyíthatók. A cikksorozatot nem is kifogásolta senki. Nemhogy sajtóperünk nem volt, de még reklamáció sem érkezett.

Ezért például még csak nem is szemléztük a VálaszOnline-ban megjelent Kuslits Gábor volt gyermekvédelmi szakember interjúját, amelyben arról beszélt, hogy két magas pozícióban lévő politikus fedezte a prostitúciós hálózatot szervező intézményvezetőt, és így tudott tíz éven át áldozatokat szedni. Nem voltak a birtokunkban olyan adatok, amelyek ezt a vádat, tehát magas rangú politikusok érintettségét igazolták vagy akár megerősítették volna, ezért nem is írtunk róla. Erről szóló információ csak akkor jelent meg a 444-en, amikor Jámbor András parlamenti képviselő bejelentette, hogy vizsgálóbizottság fölállítását kezdeményezi Kuslits állításainak kivizsgálására.

Arról sem számoltunk be, okkal, amikor Barabás Richárd fővárosi politikus minden bizonyíték nélkül bedobta Semjén Zsolt és Rogán Antal nevét.

Viszont mi voltunk azok, akik végigkérdezték a vádak terjesztőit, hogy mire alapozzák állításaikat vagy sejtetéseiket.

A 444 alapos cikksorozata addig a megállapításig jutott, ezt tudta igazolni, hogy a tíz év után, emberkereskedelem és kényszermunka gyanújával letartóztatott intézményvezető az Orbán-rendszerben komoly kapcsolatokkal rendelkező, állami és önkormányzati cégeknél, alapítványi kuratóriumokban kulcspozíciókat betöltő figurákkal állt üzleti kapcsolatban.

Orbánék most is hazudnak. Összemosnak, fabrikálnak, ködösítenek. Már az igazságügyminiszter által, szinte a felkérés pillanatában prezentált „vizsgálati jelentés” sem hagy kétséget afelől, hogy itt politikai megrendelésre gyártatnak hatóságinak álcázott kamu szövegeket valódi vizsgálati elemekből, manifeszt hazugságokból, zagyva elméletekből, homályos célzásokból és ideológiai blablából. Miközben a kormánypárt frakcióvezetője már azelőtt idéz a rendőrség kihallgatási jegyzőkönyveiből, hogy a szöveget nyilvánosságra hozták volna. Sőt, meglebegteti azt is, hogy „sokat fogunk még hallani” a vallomásban szereplő egyik állításról, miszerint egy „befolyásos ellenzéki politikuscsalád” sugallta a lejárató posztok közlését. Megjegyzem, ha valami államellenes, ez az. Még az orbáni, ezerszer módosított, alaptörvénynek átkeresztelt alkotmánnyal is ellentétes, nettó pártállami működés. De itt mintha már imitálni sem próbálnák a jogállami kereteket. Ahogy ebben a kampányban már az állami pénzből finanszírozott „nemzeti konzultációkról” is beismerte Orbán, hogy a Fidesz mozgosításának része. Tehát: alkotmányellenes.

A 444-et sokszor támadta már a hatalom. Bármilyen vádak értek is bennünket, minden esetben bebizonyosodott, hogy soha semmi törvénybe ütközőt nem követtünk el, most is teljes nyugalommal várhatunk bármilyen újabb vizsgálódást vagy annak álcázott kellemetlenkedést. Illetve, épp ez az, hogy nyugalomra semmi ok. Az ilyen vizsgálódásoknak, fenyegetéseknek, nem az a céljuk, hogy bármi is kiderüljön. Az a cél, hogy lefoglaljanak, hogy lejárassanak, ha lehet, tönkretegyenek. Ahogy a kormány cselekvőképességét ebben az országban nem korlátozhatja senki (sajnos, mert ilyen korlátra nagyon is szükség volna liberális demokráciában vagy mondjuk inkább úgy, normálisan működő országban; tetszenek tudni: „checks and balances!”), addig a kormány és mögötte a nyilvánvalóan pártpolitikai érdekek által mozgatható államhatalom bárki cselekvőképességét képes radikálisan korlátozni, sőt megszüntetni.