• Október 3-án és 4-én választanak a csehek, szombat estére már lesz eredmény.
• Andrej Babiš pártja, az ANO vezet a közvélemény-kutatásokban, de nem lesz képes egyedül kormányt alakítani.
• A cseh politikában régóta vannak szélsőséges pártok, de kormányra még sose jutottak, most Babiš beengedheti őket.
• Az előrejelzések a kormánypártok és a Nyugat-barát erők vereségét jósolják, miben bízhatnak mégis?

A hét végén a hagyományoknak megfelelően két napon, pénteken és szombaton rendezik a cseh parlamenti választásokat. A polarizált, két külön blokkra szakadt cseh közéletről, a megosztottság és a szélsőségesek előretörésének okairól, a Fiala-kormány népszerűtlenségéről, valamint a cseh társadalom hagyományos elitellenességéről már ebben a múlt heti cikkünkben írtunk, most a választások konkrét kérdései kerülnek sorra.

A legfontosabb: tényleg visszatér Andrej Babiš?

Két és fél éve készült az utolsó olyan közvélemény-kutatás, ahol nem Babiš pártja, az ANO vezetett, aztán a kormánykoalíció vezető ereje, a Spolu pártszövetség támogatottsága az infláció növekedése, a mindennapi élet drágulása közepette összeomlott. Idén tavasszal valamelyest mégis zárulni látszott az olló: az ANO népszerűsége észrevehetően csökkent, a Spolué emelkedett, de a folyamatot gyorsan megállította a nyár elején kirobbant bitcoinbotrány. Azóta nem történt nagy változás, az ANO előnye biztos, és közvetlenül a választások előtt nem utal arra semmi, hogy radikális változásra lehetne számítani. Akkor sem, ha a legfrissebb kutatások között volt olyan, amely hosszabb idő után 30 százalék alá mérte Babiš pártját.

Petr Fiala miniszterelnök ugyan nem győzi emlékeztetni a híveit, hogy négy éve is az ANO egyértelmű győzelmét jelezték előre a felmérések, a Spolu a végén mégis fordítani tudott, ilyen meglepetés a szakértők szerint most kevéssé valószínű. A polarizáció ugyanis annyira megosztotta a szavazókat, hogy a két különálló (leegyszerűsítve a Nyugat-barát és a populista) blokk között nem várható átjárás.

Babiš talpra tudott állni két nagy pofonból is: az egyik az említett választási vereség volt négy éve, amikor megbukott a kormánya, a másik az, amikor 2023 elején elindult a köztársasági elnöki posztért, de sima vereséget szenvedett Petr Paveltől. Azóta felszántotta az országot, személyesen kampányolt, igazi populistaként mindenkinek megígért mindent: adócsökkentést, a szociális kiadások növelését, az egészségügyi várólisták rövidítését, az infláció letörését, olcsóbb energiaárakat, szigorúbb bevándorláspolitikával és nacionalista lózungokkal nyakon öntve.

Míg a 2010-es évek elején technokrata, ideológiamentes üzletemberként szállt be a politikába, és az EP-ben is a liberális ALDE frakcióhoz csatlakozott, Babiš előbb vett egy baloldali-populista fordulatot, hogy elszipkázza a szocdemek választóit, majd már miniszterelnökként 2018-tól fokozatosan jobbra tolódott. Ma az a ANO a Fidesszel együtt tagja a Patrióták Európáért frakciónak, míg a párt korábbi, liberális arcai, mint az európai biztosként Orbán Viktor egyik fő kritikusának számító Věra Jourová, már sehol nincsenek. Mégis, a szélsőséges pártok felfutásának köszönhetően Babiš amolyan nyugodt erőként pozicionálhatja magát középre, és az elsősorban középosztálybeli, vidéki és idősebb szavazókból álló bázisa is stabilnak tűnik.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az ANO népszerűsége relatív, elsöprő győzelemre nem számíthat, és messze van attól is, hogy egyedül kormányt alakíthasson: a választásokhoz közeledve 30 százalék körüli eredmény tűnik valószínűnek számára. A kérdés tehát az, hogy kivel kormányozhatna Babiš.

Eljött a szélsőségesek ideje?

A legegyértelműbb koalíciós jelöltek a többi populista pártból kerülnek ki: ezek régóta jelen vannak, de kormányközelbe eddig nem jutottak. Most könnyen lehet, hogy ez megváltozik.

A legerősebb közülük a Tomio Okamura vezette szélsőjobboldali SPD, amely már a két előző parlamentnek is tagja volt, egyaránt tíz százalék körüli eredménnyel, idén viszont stabilan 12-13 százalék környékére mérik. Az apai ágon japán-koreai származású Okamura a politikai vállalkozók mintapéldánya, nem véletlenül került már szóba az egyszemélyes pártokról szóló cikkünkben is: Babišhoz hasonlóan ő is üzletemberként kezdte, és az ő politikai pályája is középről indult, mielőtt a menekültválság idején felfedezte volna a piaci rést a szélsőjobboldalon. Idegenellenes-euroszkeptikus pártjának választási eredményeit a cseh pártfinanszírozási törvény bőkezűen jutalmazza, és Okamura nagyszerűen megél ebből a vállalkozásból, noha a személyes politikai meggyőződése nem feltétlenül vág egybe a pártjáéval.

Éppen emiatt vannak olyan vélemények, hogy Okamurának nem érdeke a kormányzás: a biznisz enélkül is virágzik, miközben a populista pártok kormányra kerülve általában gyorsan kipukkadnak, ráadásul Babišnak van gyakorlata benne, hogy hogyan kell ledarálni a koalíciós partnereit. A SPD (amely összeállt néhány szélsőjobbos törpepárttal az idén) azonban hivatalosan kormányzásra készül, és minden piszkos trükköt bevet, amit külföldi elvbarátaitól láthatott: legutóbb azzal kavart kisebb botrányt, hogy plakátjain a kormánypártokat egy burka mögé rejtett muszlim nővel ábrázolta (Csehországban természetesen elhanyagolható az illegális bevándorlás), Okamura pedig Elon Muskot utánozva fűkaszával bohóckodott a kampányában. A programjában szerepel a kilépés a NATO-ból és az EU-ból, Ukrajna támogatásának leállítása és persze a Green Deal elleni elszánt küzdelem.

Még bizarrabb jelenség a szélsőbalos-populista Stačilo!, amelyet a kommunista párt romjain alakított Kateřina Konečná, és amely maga az életre kelt patkóelmélet, miután magába szippantott szélsőjobbos formációkat és konteóterjesztő influenszereket is. Ennek megfelelően EU- és NATO-ellenesség, no meg határozott oroszbarátság jellemzi a pártot, valamint a nem is titkolt nosztalgia a kommunista múlt iránt. Hiába volt a Gustáv Husák vezette Csehszlovákia pocsékabb hely a kádári Magyarországnál is, van egy nyugdíjas réteg, amely mégis visszasírja azt a fajta stabilitást. A Stačilo! továbbá összebútorozott a szebb napokat megélt szocdemekkel, ami ellen az utóbbiak számos ismert személyisége tiltakozott, a szocdem pártelnök Jana Maláčovának viszont így gyakorlatilag garantált a képviselői hely és a fizetés. A Stačilo!-t sokáig biztos bejutónak mérték, az utóbbi hetekben viszont össztűz alá kerültek az orosz és kommunista veszéllyel kampányoló kormánypártok részéről, és kicsit izgulhatnak szombat este, hogy tényleg meglesz-e a bejutás.

Végül itt vannak az Autósok (Motoristé sobě), őket is politikai vállalkozó vezeti, az autóversenyzőből politikussá lett Filip Turek, és nem árulnak zsákbamacskát, az autósok érdekeit képviselik a Green Deallel, a biciklis lobbival és a többi ellenséggel szemben. A párt ideológiai kontúrjai azonban ezentúl némiképp kiforratlanok, ezért vannak, akik szerint még ők lennének a legkevésbé kártékony partnerek az ANO mellett. Ezeket a véleményeket gyengíti, hogy a párt bejutása nem biztos, főleg, hogy több botrány is megtépázta az Autósok renoméját.