• Az angolul personal vagy personalist partynak nevezett párt lényege, hogy egyetlen karizmatikus vezető köré szerveződik.
• Magyarországon eddig az ilyen, kívülről érkező pártok választási győzelemről nem is álmodozhattak.
• Magyar Péter feltűnése mindenkit váratlanul ért, noha a jelenség külföldön már egy ideje jól ismert.
• És mit árul el a társadalmainkról, hogy egyre jobban az egyénre koncentrálnak a kollektíva helyett?

A rendszerváltás utáni magyar politikai életben páratlan, hogy egy külső szereplő hónapok alatt váljon meghatározóvá, pláne, hogy még egy teljesen új párt élén is teszi ezt. A Tisza Párt ugyan az elmúlt egy évben felépített még egy-két ismertebb arcot, ám ez egyelőre még mindig Magyar Péter pártja, olyannyira, hogy nyolc hónappal a választások előtt még a jelöltek neve sem ismert. Mindez azonban egyáltalán nem példa nélküli, ha a nemzetközi politikát nézzük.

Sőt, nem is korlátozódik ez a jelenség a politikára, hiszen több szempontból is leáldozóban van a kollektívák ideje, az egyén került a középpontba az életünk számos területén.

Az egyének lázadása