„A Washingtonban dolgozó fiatal republikánusok 30-40 százaléka Nick Fuentes-rajongó” – írta november elején Rod Dreher. Dreher, aki J.D. Vance alelnök jóbarátja, hosszú ideje élvezi Budapesten a magyar adófizetők vendégszeretetét, és így az egyik legfontosabb kapocs Orbán Viktor és Donald Trump között. „Ezt láttam és hallottam Washingtonban” című írását éppen az után közölte, hogy a magyar miniszterelnök által vezetett delegációval utazva felkereste az amerikai fővárost.

Dreher hosszú szövege arról a belháborúról szól, ami most már több mint két hónapja dúl az amerikai jobboldalon. Nick Fuentes pedig egy 27 éves, részben mexikói származású fiatalember, akinek a politikai krédója nagyjából annyi, hogy „Hitler király arc volt, a holokauszt kamu, a nők fogják be a kibaszott pofájukat, a feketéket pedig többnyire börtönbe kéne zárni”. És ezek konkrét idézetek tőle.

A nácik visszatérnek 2. – Republikánus drift

Nácik és neonácik mindig is legyeskedtek a világ összes jobboldali és szélsőjobboldali pártja körül. Amerikában, ahol az intézményesített rasszizmusnak, a rabszolgatartástól az elit egyetemektől távol tartott zsidó hallgatókig nagyon komoly hagyományai vannak, ez különösen komoly problémát jelentett a Republikánus Párt és a konzervatív oldal számára.

Az 1960-as években indult, alapvetően a feketék teljes emancipációjáért küzdő polgárjogi mozgalmakkal nagyjából egyszerre születő, modern amerikai konzervativizmus igyekezett – legalábbis a látszat szintjén – szakítani a nyílt rasszizmussal, azon belül is elsősorban az antiszemitizmussal. A következő évtizedekben a republikánusoknak nagyjából sikerült is lemosni magukról ezt a bélyeget, Donald Trump felbukkanásával azonban visszafordultak ezen az úton. Azóta a republikánusoknál – vagy ha nagyon jóindulatúak akarunk maradni, a republikánusok trumpiánius szárnyánál – teljesen elfogadott lett testi fogyatékosságokból gúnyt űzni, a nőket malackának, a latinókat pedig szemétnek nevezni.

2025-ben a kisebbségek elleni hergelés, azok alázása teljesen rendben lett az amerikai kormányban és a Republikánus Pártban. Zsidózni, legalábbis nyíltan, viszont még ott sem illett. Bár magának Trumpnak is bőven voltak korábban ordenáré antiszemita kijelentései, a második Trump-kormány az antiszemitizmus elleni küzdelmet egyfajta bunkósbotként kezdte használni, leginkább vélt és valós politikai ellenfeleinek elhallgattatására.

A 2023. október 7-i Hamász-terrortámadásra válaszul indított izraeli háborút a világon sokan kritizálták, elsősorban a politikai spektrum baloldaláról. Így volt ez Amerikában is. Ezeket a tiltakozásokat, amik helyenként kétségtelenül átcsaptak Izrael kritizálásából a klasszikus antiszemitizmusba, a Trump-kormányzat arra használta, hogy a teljes „baloldalt”, a Demokrata Pártot, az elit egyetemeket és minden egyéb szembejövőt antiszemitaként bélyegezzen meg. Aztán jött 2025. szeptember 10-e, ami után a szélesebb külvilág számára is nyilvánvalóvá vált, hogy bár a globális baloldalon is akadnak antiszemiták, a virtigli, a holokausztot egyszerre tagadó és kívánatosnak tartó zsidógyűlölő neonácikat továbbra is a jobboldalon érdemes keresni.