• Orbán amerikai embere védte a rendszert és a trumpizmust Európa legfontosabb biztonságpolitikai eseményén Münchenben, a magyar állami fizetésből élő Gladden Pappin Hillary Clintonnal és a lengyel külügyminiszter Sikorskival szemben próbálta tartani a frontot - mi is ott voltunk.
• Számít-e még a nemzetközi jog, vagy mindent letarol a nyers erőpolitika?
• Trump jóvoltából megszűnt a Nyugat, végletes a szakadás Amerika és Európa között?
• Tényleg ideológiai háború zajlik a MAGA-féle altright és az európai nagypolitika között, vagy másról szólnak a fenyegetések?
• Kinek van Putyin-kép a falán, ki találta fel a globalizációt, és mitől jobb az USA Kínánál, ha csak az számít, ki az erősebb?
• Tudósítás a müncheni biztonsági konferenciáról, ahol próbáljuk megérteni: azért kell-e lenyomni Ukrajnát, mert túl sok a gender a világban.

A nemzetközi jog másodlagos az erő helyreállítása mögött, Trump csak korrigál, miután a jobb- és balközép összeesküvése kiárusította az országot, és Európában ezt csak egy valaki képviselte már tíz éve következetesen: természetesen Orbán Viktor – állította Hillary Clintonnak a müncheni biztonsági konferencián Gladden Pappin, aki magyar igazolásként történetesen Orbán Viktortól kapja a fizetését.

A Missouriban született, indián felmenőire szívesen hivatkozó amerikai MAGA-jobboldali ugyan nem tud magyarul, de ő a Miniszterelnökség alá vont Magyar Külügyi Intézet vezetője, a JD Vance hátországával való fideszes kapcsolatépítés figurája, amibe olyan sokat fektettek Orbánék. Ő most egy magasabb ligában kapott Münchenben megszólalási lehetőséget, hogy Babis cseh külügyminiszterével szólamban a trumpista európai jobboldal hangja lehessen a legnagyobb biztonságpolitikai konferencián.

Pappinéknek Hillary Clintonnal, a korábbi first ladyvel, demokrata elnökjelölttel és külügyminiszterrel, valamint Radek Sikorskival, a brit arisztokrata fellépésű, ideológiai ellenfelekkel szemben sziporkázóan cinikus lengyel külügyminiszterrel, illetve az egyik legérdekesebbnek tartott kelet-európai elemzővel, a bolgár Ivan Krasztevvel kellett vitatkozniuk arról, hogy van-e még olyan, hogy Nyugat, vagy ezt az illúziót Trump és elvbarátaik második eljövetelével el lehet most már felejteni.

Kimondatlanul is ez volt a legaktuálisabb kérdés Münchenben, és nem sokaknak tűnik a kincstári optimizmusa túl őszintének, ha az amerikai-európai kapcsolatok állásáról van szó. Egy éve ilyenkor éppen JD Vance alelnök itteni fellépése jelezte brutálisan, hogy az eddigi rendnek vége. Amerika új urai a tárgyalásokon alapuló, az általuk már csak szitokszóként emlegetett multilaterális kapcsolatokkal, a hagyományos diplomáciával és nem utolsó sorban Európával szemben határozzák meg magukat – ha más nem, Hegseth hadügyminiszter úr rossz helyre küldött csetjei tanúskodnak arról, hogy milyen őszinte undorral.