Orbán rettegtetett, Magyar esküt tett – ilyen volt a március 15-i fideszes Békemenet és tiszás Nemzeti menet

„Alattvaló vagy magyar polgár?” – ez volt a kérdés akkor és ma is. A múlt embere a szemünkbe hazudott, becsapott minket, amikor a szabadságra hivatkozott, pedig soha, de soha nem gondolta komolyan, minden szava csak egy politikai termék volt. Maguk között francia pezsgővel koccintva kinevették azokat, akik hittek nekik. Szerinte ők sosem akarták a nemzetet egyesíteni, alattvalókat akartak, akik nem beszélnek vissza, akiket rettegésben tarthatnak, akiket megmérgezhetnek a külföldi multik, akiket hergelhetnek. Pont, mint az osztrák vagy a kommunista elődeik – mondta Magyar Péter.

Akik nem jutottak el a Hősök terére, azoknak a közvetítéssel kellett beérniük. Helyszíni tudósítóink szerint a vásznaknál besűrűsödik, köztük kényelmesen sétálgatós a tömeg.

1848 arról szólt, hogy rabok legyünk vagy szabadok, jobbágyok vagy gazdálkodók. Hogy mások irányítsák a sorsunkat, vagy mi magunk? 1848 magyarjai egyetlen célért küzdöttek: szabadok akarta lenni - ismételte el háromszor Magyar a magyarok vágyát.

A szabadság megléte fel sem tűnik, de a hiánya megöl - hangoztatta.

Hogy ne legyen különbség magyar és magyar között, legyen közös teherviselés, valódi sajtószabadság, ne legyen cenzúra - a magyarok csak ennyit akartak.

Nagy taps és „Ruszkik haza!”-skandálás után Magyar azt mondta, a sorsunkba van írva, az őseink hagyták nekünk örökül, hogy hova tartozunk. „Magyarok vagyunk Európában.” Azt mondta, „nem félünk”, megtanultuk az őseinktől, hogy semmi sem tart örökké.

„Őseink millióik adták az életüket és a vérüket, harcoltak és estek el a szabad európai Magyarországért. A múltban ragadt rettegő császár és a janicsárjai is hallják meg: hazánk az európai közösség része, hazánk az Európai Unió része, hazánk a NATO része!” – kiabálta Magyar.

A tömeg azt skandálta: Ruszkik haza!

A Tisza Párt elnöke azt mondta, „1848 minden magyaré volt, mert a szabadság minden magyar ősi joga”. Ezután arról a sok és sokféle emberről beszélt, akik részt vettek a forradalomban. A szabadságért újra és újra meg kell küzdeni, ahogy ma is. Magyar Péter szerint az elmúlt ezer évben sokan mondták, hogy adjuk fel a szabadságunkat és adjuk meg magunkat a túlerőnek, de „sehonnai bitang ember” az, „kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete”.

Magyar beszédét az 1848-as március események felidézésével kezdi. Legalábbis azzal, amit szerinte az emberek akkor gondoltak: Március 15. reggelén szakadt eső, sokan keltek pirkadatkor. Reggel mindenki tette a dolgát, azt csinálta, amit egyébként is szokott. Senki sem gondolta, hogy még azon a napon valami végérvényesen megváltozik. De egyszer csak a semmiből egy belső hangot hallottak: Édes hazám, hogy kerültél ekkora bajba? Hol van a szabadság?

Tudták, hogy nem tűrhetnek tovább, tudták, hogy a magyaroknak szükségük van rájuk. Talpra magyar, hí a haza! - szavalta.

Aznap délelőttre a csoda beterítette a Kárpát-medencét. A csoda, hogy nemzetnek egyszerre dobbant a szíve, egyszerre eszmélt - mondta. Együtt szavalták:

Rabok voltunk mostanáig...

Nem a nagy színpadon áll, hanem egy kisebb emelvényen a nagy színpad előtt.

A Leander Kills énekese, Köteles Leander és Szekeres Adrienn énekli A csitári hegyek alatt dallamaiból építkező dalt.

Toroczkai László a zsidózást azzal maszatolta el, hogy szerinte a magyar kormány feladta a bevándorlásellenes politikáját.

A cikk folytatódik.

A Kossuth téren azt még Pataky Attila, Radics Gigi és Pápai Joci énekelte el.

Csoki nem vicces felvezetőt mondott, főként arról beszélt, hogy a Parlamentnek is szüksége van lelkiismeretre, és azt szeretnék, ha nem a megosztottság uralná az országot.

A cikk folytatódik.

Csézy énekli. A dal lírikus és a hazáról, hazaszeretetről szól.

A Békemenet alapján vagy tényleg rosszul áll a Fidesz, vagy az egyik békemenetelőnek volt igaza, amikor azt mondta, hogy „a tiszások pofáznak, a jobboldaliak csendben vannak”. Riport a vonulásról.

A cikk folytatódik