A Tisza Párt miniszterelnök-jelöltje azt mondta, „csak együtt győzhetünk”, nincs se jobb, se bal, nem számít, hogy valaki vidéki vagy városi, mindenki tehet a hazájáért. Azt mondta, bármivel is próbálkozik a hatvanpusztai császár, többé nem fog sikerrel járni, nem fogja tudni megosztani a tábort.
A Tisza Párt azt ígérte, az uniós forrás hazahozatalával, a bizalom helyreállításával, a féktelen korrupció visszaszorításával és az állami bevételek racionális felhasználásával újraindítják a gazdaságot. A Moszkvából irányított Szuverenitásvédelmi Hivatal romjain pedig létrehozza a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatalt. „Nem leszünk végre következmények nélküli ország, aki elvett a közösből, annak jár a büntetés” – mondta.
Az ígéretek jönnek:
Magyar szerint polgár többek között az, akinek jár az elérhető legjobb állami egészségügyi ellátás, hogy ne haljon meg idejekorán megelőzhető betegségekben, hogy ne kelljen éveket várni a legegyszerűbb vizsgálatokra. De a polgárnak jár a színvonalas oktatás is, és szabadon vállalkozhat és szabadon választhatja meg a hitét is. A polgár tiszteli a törvényt, és a választott vezetők tisztelik őt is, nem is lopják el a pénzét. Polgár az, akit senki nem mer hazaárulónak nevezni, ha mást gondol, mint a többség. A polgár nem hagyja, hogy a saját vezetői eltaposandó rovarnak nevezzék.
Orbán beszéde három körül ért véget a Kossuth téren, a Tisza ünnepsége cikkünk megjelenésekor még tart a Hősök terén. Anélkül, hogy számháborúba bocsátkoznánk, mutatjuk, mekkora embertömeget sikerült felsorakoztatnia a kormánypártnak és legnagyobb ellenzékének.
Mi jövőt építő magyar polgárok makacs nép vagyunk, folytatta. Újra és újra neki veselkedünk, mert tudjuk, hogy fényesebb a láncnál a kard...
Mi valljuk '48 üzenetét és a szabadságot választjuk a rabság helyett. Azt választjuk, hogy polgárok és nem alatvalók leszünk. Azt kívánjuk mindenki polgár legyen, ne csak a kiváltságosok. Szabad magyar polgárok legyünk! - mondta.
„Alattvaló vagy magyar polgár?” – ez volt a kérdés akkor és ma is. A múlt embere a szemünkbe hazudott, becsapott minket, amikor a szabadságra hivatkozott, pedig soha, de soha nem gondolta komolyan, minden szava csak egy politikai termék volt. Maguk között francia pezsgővel koccintva kinevették azokat, akik hittek nekik. Szerinte ők sosem akarták a nemzetet egyesíteni, alattvalókat akartak, akik nem beszélnek vissza, akiket rettegésben tarthatnak, akiket megmérgezhetnek a külföldi multik, akiket hergelhetnek. Pont, mint az osztrák vagy a kommunista elődeik – mondta Magyar Péter.
Akik nem jutottak el a Hősök terére, azoknak a közvetítéssel kellett beérniük. Helyszíni tudósítóink szerint a vásznaknál besűrűsödik, köztük kényelmesen sétálgatós a tömeg.
1848 arról szólt, hogy rabok legyünk vagy szabadok, jobbágyok vagy gazdálkodók. Hogy mások irányítsák a sorsunkat, vagy mi magunk? 1848 magyarjai egyetlen célért küzdöttek: szabadok akarta lenni - ismételte el háromszor Magyar a magyarok vágyát.
A szabadság megléte fel sem tűnik, de a hiánya megöl - hangoztatta.
Hogy ne legyen különbség magyar és magyar között, legyen közös teherviselés, valódi sajtószabadság, ne legyen cenzúra - a magyarok csak ennyit akartak.
Nagy taps és „Ruszkik haza!”-skandálás után Magyar azt mondta, a sorsunkba van írva, az őseink hagyták nekünk örökül, hogy hova tartozunk. „Magyarok vagyunk Európában.” Azt mondta, „nem félünk”, megtanultuk az őseinktől, hogy semmi sem tart örökké.
„Őseink millióik adták az életüket és a vérüket, harcoltak és estek el a szabad európai Magyarországért. A múltban ragadt rettegő császár és a janicsárjai is hallják meg: hazánk az európai közösség része, hazánk az Európai Unió része, hazánk a NATO része!” – kiabálta Magyar.
A tömeg azt skandálta: Ruszkik haza!
A Tisza Párt elnöke azt mondta, „1848 minden magyaré volt, mert a szabadság minden magyar ősi joga”. Ezután arról a sok és sokféle emberről beszélt, akik részt vettek a forradalomban. A szabadságért újra és újra meg kell küzdeni, ahogy ma is. Magyar Péter szerint az elmúlt ezer évben sokan mondták, hogy adjuk fel a szabadságunkat és adjuk meg magunkat a túlerőnek, de „sehonnai bitang ember” az, „kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete”.
Magyar beszédét az 1848-as március események felidézésével kezdi. Legalábbis azzal, amit szerinte az emberek akkor gondoltak: Március 15. reggelén szakadt eső, sokan keltek pirkadatkor. Reggel mindenki tette a dolgát, azt csinálta, amit egyébként is szokott. Senki sem gondolta, hogy még azon a napon valami végérvényesen megváltozik. De egyszer csak a semmiből egy belső hangot hallottak: Édes hazám, hogy kerültél ekkora bajba? Hol van a szabadság?
Tudták, hogy nem tűrhetnek tovább, tudták, hogy a magyaroknak szükségük van rájuk. Talpra magyar, hí a haza! - szavalta.
Aznap délelőttre a csoda beterítette a Kárpát-medencét. A csoda, hogy nemzetnek egyszerre dobbant a szíve, egyszerre eszmélt - mondta. Együtt szavalták:
Rabok voltunk mostanáig...
