Felelősségre vonás
- Megszüntetjük a propagandát! Aki áskálódott annak jár a felelősségre vonás, mert csak így tudunk végre új lapot nyitni.
- Azonnal két ciklusban maximalizálják a miniszterelnök mandátumát és más pozíciókra is kiterjesztik.
A Tisza Párt azt ígérte, az uniós forrás hazahozatalával, a bizalom helyreállításával, a féktelen korrupció visszaszorításával és az állami bevételek racionális felhasználásával újraindítják a gazdaságot. A Moszkvából irányított Szuverenitásvédelmi Hivatal romjain pedig létrehozza a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatalt. „Nem leszünk végre következmények nélküli ország, aki elvett a közösből, annak jár a büntetés” – mondta.
Az ígéretek jönnek:
Magyar szerint polgár többek között az, akinek jár az elérhető legjobb állami egészségügyi ellátás, hogy ne haljon meg idejekorán megelőzhető betegségekben, hogy ne kelljen éveket várni a legegyszerűbb vizsgálatokra. De a polgárnak jár a színvonalas oktatás is, és szabadon vállalkozhat és szabadon választhatja meg a hitét is. A polgár tiszteli a törvényt, és a választott vezetők tisztelik őt is, nem is lopják el a pénzét. Polgár az, akit senki nem mer hazaárulónak nevezni, ha mást gondol, mint a többség. A polgár nem hagyja, hogy a saját vezetői eltaposandó rovarnak nevezzék.
Orbán beszéde három körül ért véget a Kossuth téren, a Tisza ünnepsége cikkünk megjelenésekor még tart a Hősök terén. Anélkül, hogy számháborúba bocsátkoznánk, mutatjuk, mekkora embertömeget sikerült felsorakoztatnia a kormánypártnak és legnagyobb ellenzékének.
Mi jövőt építő magyar polgárok makacs nép vagyunk, folytatta. Újra és újra neki veselkedünk, mert tudjuk, hogy fényesebb a láncnál a kard...
Mi valljuk '48 üzenetét és a szabadságot választjuk a rabság helyett. Azt választjuk, hogy polgárok és nem alatvalók leszünk. Azt kívánjuk mindenki polgár legyen, ne csak a kiváltságosok. Szabad magyar polgárok legyünk! - mondta.
„Alattvaló vagy magyar polgár?” – ez volt a kérdés akkor és ma is. A múlt embere a szemünkbe hazudott, becsapott minket, amikor a szabadságra hivatkozott, pedig soha, de soha nem gondolta komolyan, minden szava csak egy politikai termék volt. Maguk között francia pezsgővel koccintva kinevették azokat, akik hittek nekik. Szerinte ők sosem akarták a nemzetet egyesíteni, alattvalókat akartak, akik nem beszélnek vissza, akiket rettegésben tarthatnak, akiket megmérgezhetnek a külföldi multik, akiket hergelhetnek. Pont, mint az osztrák vagy a kommunista elődeik – mondta Magyar Péter.
1848 arról szólt, hogy rabok legyünk vagy szabadok, jobbágyok vagy gazdálkodók. Hogy mások irányítsák a sorsunkat, vagy mi magunk? 1848 magyarjai egyetlen célért küzdöttek: szabadok akarta lenni - ismételte el háromszor Magyar a magyarok vágyát.
A szabadság megléte fel sem tűnik, de a hiánya megöl - hangoztatta.
Hogy ne legyen különbség magyar és magyar között, legyen közös teherviselés, valódi sajtószabadság, ne legyen cenzúra - a magyarok csak ennyit akartak.
„Őseink millióik adták az életüket és a vérüket, harcoltak és estek el a szabad európai Magyarországért. A múltban ragadt rettegő császár és a janicsárjai is hallják meg: hazánk az európai közösség része, hazánk az Európai Unió része, hazánk a NATO része!” – kiabálta Magyar.
A tömeg azt skandálta: Ruszkik haza!
A Tisza Párt elnöke azt mondta, „1848 minden magyaré volt, mert a szabadság minden magyar ősi joga”. Ezután arról a sok és sokféle emberről beszélt, akik részt vettek a forradalomban. A szabadságért újra és újra meg kell küzdeni, ahogy ma is. Magyar Péter szerint az elmúlt ezer évben sokan mondták, hogy adjuk fel a szabadságunkat és adjuk meg magunkat a túlerőnek, de „sehonnai bitang ember” az, „kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete”.
Magyar beszédét az 1848-as március események felidézésével kezdi. Legalábbis azzal, amit szerinte az emberek akkor gondoltak: Március 15. reggelén szakadt eső, sokan keltek pirkadatkor. Reggel mindenki tette a dolgát, azt csinálta, amit egyébként is szokott. Senki sem gondolta, hogy még azon a napon valami végérvényesen megváltozik. De egyszer csak a semmiből egy belső hangot hallottak: Édes hazám, hogy kerültél ekkora bajba? Hol van a szabadság?
Tudták, hogy nem tűrhetnek tovább, tudták, hogy a magyaroknak szükségük van rájuk. Talpra magyar, hí a haza! - szavalta.
Aznap délelőttre a csoda beterítette a Kárpát-medencét. A csoda, hogy nemzetnek egyszerre dobbant a szíve, egyszerre eszmélt - mondta. Együtt szavalták:
Rabok voltunk mostanáig...
Nem a nagy színpadon áll, hanem egy kisebb emelvényen a nagy színpad előtt.