Nem túlzás azt állítani, hogy Orbán Viktor legpocsékabb kormányzati ciklusát zárja. Úgy képzelem, 2022 legelején lélekben már kezdett örülni és fellélegezni, hogy véget ér a koronavírus-járvány, újraindul a gazdaság és ismét minden szép és jó lesz. De jött február vége, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát és hirtelen számos kihívás zúdult Orbánékra: energiaválság, elszálló infláció (amit a családokat érintő szja-visszatérítés is fűtött), gazdasági problémák, és valahogyan el kellett még lavíroznia az EU és Putyin, mint az agresszor között is.

A helyzet pedig mára sem lett sokkal jobb. A gazdaság növekedése nem létezik, az iráni háború okozta inflációs félelmek, az energiaválság, az Ukrajnával elmérgesedett viszony, a Barátság kőolajvezeték leállása mind fenyegető tényező és óriási kockázatot jelent.

Annyira nincs gazdasági növekedés, hogy 2022 óta teljesen elveszítette a kapcsolatot a valósággal az Orbán-kormány. A túlzott és irreális mértékű optimizmusukból fakadóan rendre rosszul mérik fel a környezetet, így a valósággal köszönőviszonyban sem lévő adatokkal tervezik meg a költségvetést. Amellett, hogy ez jócskán erodálja a kormány hitelességét, a költségvetésre nézve is komoly problémákat generál, hiszen növekedés nélkül nem marad más, mint a túlélőmód és fájdalmas intézkedések.

Már csak emiatt is mondhatom azt, hogy gazdasági szempontból a legpocsékabb ciklusát zárja Orbán, amire a GDP-adatok is szépen rávilágítanak. Jól látható, az ötödik kormányzati ciklus gazdasági teljesítménye a legrosszabb volt 2010 óta, igaz, ebben óriási szerepe van annak is, hogy nem érkeznek uniós pénzek az országba, ami önmagában 1-1,5 százalékot tenne hozzá a növekedésünkhöz.

Hiába stagnált azonban a gazdaság, Orbánéknak gyakorlatilag 2010 óta a munka alapú gazdaság ideológiája mentén szinte kőbe vésett célja volt, hogy a fizetések, illetve a nyugdíjak minden évben emelkedjenek, a reálszintű jövedelem ne csökkenjen. Ugyan erre 2023-ban mégis volt példa a 2022-es inflációs sokkok és a gazdasági teljesítménycsökkenés miatt, erre a szavazó 2026-ban már talán kevésbé emlékszik. Ebből a szempontból Orbánék számára pont jókor csökkent a reálkereset Magyarországon. Örök bölcsesség ugyanis, hogy a választók a pénztárcájuk alapján szavaznak, nem véletlen, és nem is ördögtől való gondolat tehát Orbánéktól, hogy idén és 2022-ben is rengeteg pénzt szórtak a lakosságra. Hogy kinek a szavazata mennyit ért a Fidesz számára, azt ebben a cikkben fejtegettem.

A nagy kérdés azonban a következő: jobban élünk-e most, mint a 2022-es választás előtt? A válasz meglepő is lehet: igen. Ez a válasz akkor, ha csak a felszínt kapargatom és a legnyilvánvalóbb adatokat nézem. Ha egyet hátrébb lépek, és megpróbálok egyfajta nagyobb összképet nézni, a válasz nemre változik. Ez pedig egyáltalán nem meglepetés, hiszen a kormány ad hoc jellegű intézkedéseivel, a rendeleti kormányzással, és a költségvetési költekezéseivel is egy célt tart szem előtt: a gyors politikai, ideológiai haszonszerzést, a szavazótábor egyben tartását, elkötelezettségének erősítését.Közben pedig voluntarista politikájával a rövid távú nyereségek és pillanatnyi, felszínes jólét érdekében a gazdasági törvényeket félredobva rombolja a gazdaságot, a jövőt megalapozó ágazatokat.

Arról egyébként, hogy mennyivel jobban élünk most, a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda tett közzé egy összeállítást „Tények és érvek” címmel. Miközben azonban Orbán és a kormánya büszkén mosolyogva fényezi magát, a valóság az, hogy sok szempontból sokkal rosszabb a helyzet, mint volt korábban.