A Szergej Lavrovval folytatott telefonbeszélgetések tanúsága szerint Szijjártó Péter magyar külügyminiszter rendszeresen informális csatornákon keresztül egyeztetett az orosz külügyminiszterrel és más tisztviselőkkel, és nemcsak politikai támogatást ígért, hanem konkrét lépéseket is tett az EU szankciós politikájának befolyásolására – derül ki a VSquare, a FRONTSTORY, a Delfi Estonia, az Insider és a Ján Kuciak Oknyomozó Központ közös oknyomozásából, ami a két miniszter közötti beszélgetések leiratait is tartalmazza.

Az egyik ilyen telefonbeszélgetés 2024. augusztus 30-án volt, egy órával azután, hogy Szijjártó hazaért Szentpétervárról. Lavrov elmondta, hogy Szijjártót az orosz médiában mindenhol idézik a látogatása után.

• „Mondtam valami rosszat?” – kérdezett vissza Szijjártó.
• „Nem, nem, nem. Csak azt mondták, hogy pragmatikusan harcolsz az országod érdekeiért.”

Lavrov hívásának oka azonban egy kérés volt: az orosz oligarcha, Aliser Uszmanov azt szerette volna, ha testvérét, Gulbahor Iszmailovát levennék az EU szankciós listájáról, és Szijjártó megígérte, hogy segít. Uszmanov egy orosz–üzbég üzletember, akit Putyin egyik kedvenceként tartanak számon, és akinek „különösen szoros kapcsolatai” vannak az orosz elnökkel.

• „Nézd, Aliser kérésére telefonálok, és csak emlékeztetni akart, hogy te foglalkozol a testvére ügyével” – mondta Lavrov.
• „Igen, abszolút” – válaszolta Szijjártó. „A helyzet a következő: a szlovákokkal együtt javaslatot nyújtunk be az Európai Uniónak, hogy vegyék le őt a listáról. Jövő héten benyújtjuk, és mivel új felülvizsgálati időszak kezdődik, napirendre kerül, és mindent megteszünk, hogy lekerüljön.”

Lavrov elégedett volt, és kifejezte háláját Szijjártó „támogatásáért és az egyenlőségért folytatott küzdelméért minden területen”. A beszélgetés nem állt meg a kérésnél: a két külügyminiszter az EU-t is bírálja, különösen az Ukrajnát támogató álláspont miatt. Lavrov Josep Borrellt „legnagyobb csalódásának” nevezi, Szijjártó pedig „európai Bidenként” írja le. A beszélgetés végén Szijjártó egy kifejezetten baráti, alárendelt hangnemet üt meg: „Mindig a rendelkezésedre állok.” A cikk szerint hét hónappal később Iszmailovát levették az EU szankciós listájáról. (A magyar és a szlovák kormány valóban sok követ megmozgatott Iszmailova érdekében.)

Ráadásul nem ez volt az egyetlen eset, amikor Magyarország a Kreml érdekeit képviselte Brüsszelben. Egy másik kiszivárgott beszélgetésben Szijjártó az orosz energiaügyi miniszterhelyettesnek, Pavel Szorokinnak számolt be arról, hogy igyekszik „visszavonni” az EU egyik kulcsfontosságú szankciós csomagját, ami az orosz árnyékflottát célozta. Egy beszélgetés során Szijjártó még azt is felajánlotta, hogy eltávolít bizonyos orosz bankokat a szankciós listáról, és megkérte az orosz felet, hogy adjanak érveket ehhez.

Ha tudnak segíteni… nagyon hálás lennék”

– mondta. Szijjártó azt is elmagyarázta Szorokinnak, hogy Magyarország és Szlovákia elhalasztotta az EU 18. szankciós csomagjáról szóló szavazást addig, amíg az EU nem tesz kivételt számukra, és nem engedi továbbra is az orosz gáz és olaj vásárlását. „Mindent megteszek, hogy visszavonják” – mondta Szijjártó. „Már 72 [entitást] eltávolítottam a listáról… próbálom folytatni.” Hozzátette:

„Ha meg tudják mutatni a Magyarországra gyakorolt közvetlen negatív hatásokat… az teljesen más lehetőséget adna nekem.”

A beszélgetések másik fontos eleme, hogy Szijjártó állítólag bizalmas uniós információkat is megosztott az orosz féllel. A Washington Post írt a múlt héten arról, hogy Szijjártó rendszeresen telefonált az EU-ülések szüneteiben – Panyi Szabolcs pedig egy leiratot is közzétett egy beszélgetésről –, hogy élő jelentéseket adjon Lavrovnak a megbeszélésekről és a lehetséges megoldásokról.

Egy konkrét példában az EU külügyminiszteri tanács ülésének vitáiról számol be Lavrovnak, többek között azt mondva: „És az őrület volt, tudod, amikor Landsbergis azt mondta, hogy a rakéták és lövedékek 12 százalékát mi finanszírozzuk” – mondta Szijjártó Lavrovnak, Litvánia akkori külügyminiszterére, Gabrielius Landsbergisre utalva, aki azt állította, hogy Oroszország részben az európai vásárlók – például Magyarország és Szlovákia – által fizetett gáz- és olajbevételekből finanszírozza a háborút. Landsbergis megerősítette a találkozó részleteit.

Egy, a tárgyalásokban részt vevő európai diplomata szerint régóta gyanították, hogy Magyarország és Szlovákia információkat szivárogtat Moszkvának, de most először volt erre kézzelfogható bizonyíték. „Magyarország egyértelműen Oroszország politikai utasításait hajtja végre” – mondta, hozzátéve, hogy Magyarország és Szlovákia gyakran hosszabb listával kezdi a tárgyalásokat, majd azt két-három névre szűkíti. „Nem jogi érveket használnak, hanem egyszerűen azt mondják, politikai okokból nem akarják ezeket az embereket a listán látni.” Egy magas rangú európai hírszerző így értékelte a kiszivárgott felvételeket:

„Ha eltávolítod a neveket, és megmutatod ezeket a beszélgetéseket bármelyik hírszerző tisztnek, megesküszik, hogy egy tartótiszt az ügynökével beszél”.

Szijjártó a múlt héten először kemény hangon tagadott – Donald Tusk lengyel miniszterelnököt például egy tweetje miatt hazugságok terjesztésével vádolta meg az ügyben, a Trump-támogató Jeff Bezos tulajdonában lévő, patinás amerikai Washington Postot pedig ukrán propagandakiadványként aposztrofálta. Aztán hétfőn, amikor a Telex rákérdezett a beszélgetés és az abból készült leirat valódiságára, Szijjártó 180 fokos kanyarral váratlanul elismerte nemcsak azt, hogy rendszeresen beszámol Lavrovnak a folyó tárgyalásokról. Sőt nemhogy elismerte, hanem azzal a lendülettel megpróbálta úgy beállítani, hogy eleve nincs itt semmi látnivaló, nem is érti, mi annyira különleges ebben a beszélgetésben, illetve a Lavrovhoz címzett kérésében, a riporter meglepődne, ha megtudná, hogy az elmúlt években hány ehhez hasonló kérést továbbított, sőt úgy fogalmazott, hogy „ez a diplomácia egyik lényege”.

A keddi cikkre a Facebookon a külügyminiszter úgy reagált: „Azt egy ideje tudni lehetett, hogy külföldi titkosszolgálatok – aktív magyar újságírói közreműködéssel – lehallgatták/lehallgatják a telefonbeszélgetéseimet. Ma a lehallgatók újabb hatalmas „felfedezéseket” tettek: bebizonyították, hogy ugyanazt mondom nyilvánosan, mint telefonon… Szép munka! (...) Egyebekben pedig a lehallgatási lista nem teljes: szankciós intézkedések kapcsán rendszeresen egyeztetek, egyeztettem számos más, nem EU-s ország külügyminiszterével is.”