Az Orbán-rendszerben példátlan hatalomkoncentráció zajlott, az állam maga vált fogvatartóvá, a Fidesz azonban túlfeszítette a propagandáját, melynek maga is foglya lett: már csak a saját tábor egybentartásával törődött, és nem vette észre, hogy a többség mennyire elfordult tőle - mondja interjúnkban Zgut-Przybylska Edit.

A Varsóban élő és kutató magyar politológusnak márciusban jelent meg a Fidesz és a lengyel PiS informális hatalomgyakorlásáról szóló könyve. Szerinte a lengyel összehasonlítás nemcsak a NER rendszerének és bukásának a megértésében segíthet, de talán azt is jobban láthatjuk a segítségével, hogy mi jöhet most Magyarországon, milyen a gyakorlatban a redemokratizáció, és hogy van-e még visszatérés innen a Fidesznek.

Az interjúban beszélünk arról, hogy

• nem lesz utólag demokratikusabb a NER 16 éve attól, hogy végül választáson le lehetett váltani.
• A fideszes korrupció olyan mértékű lett, hogy a lengyellel össze sem lehet hasonlítani. Az Orbán-család gazdagodása példa nélküli a régióban.
• A magyar oligarchák teljesen más szerepben voltak, mint a környező országokban a gazdasági-politikai elit, és a központosítás is extrém mértékű.
• A sokáig pragmatikusan játszó Orbán Viktor irracionális fordulatot hajtott végre, populizmusa önsorsrontó lett, vagyis nagy részben maga idézte elő a bukását.
• Orbánnak most sincs jobb ötlete, mint tovább haladni a radikalizáció útján, amivel még egészen extrém tartományokba is eltolhatja a Fideszt.

Az Orbán-rendszer mégsem volt autoriter, ha végül le lehetett választásokon váltani? Mit szokott válaszolni a hasonló felvetésekre?

A hibrid rezsimek lényege nem az, hogy nincs választás, hanem az, hogy az nem egyenlő feltételek mellett zajlik, és a pálya annyira lejt, hogy a regnáló hatalom előnye rendszerszintűvé válik. Emiatt az ellenzéki győzelem nem lehetetlen, de rendkívül ritka és kivételes körülményekhez kötött. Önmagában az, hogy egy ilyen rendszerben végül bekövetkezik egy választási vereség, nem jelenti sem a demokrácia automatikus helyreállását, sem azt, hogy a korábbi rendszer visszamenőleg demokráciaként lenne értelmezhető.

Úgy tűnik, mégsem volt annyira stabil ez a rendszer, mint hittük. Mit mond el ez a fejlemény a hasonló rendszerekről?

Az informális hatalmi rendszerek kívülről sokáig rendkívül stabilnak tűnhetnek, valójában azonban sérülékenyebbek, mint amilyennek látszanak. A NER sem pusztán intézményi fölényre épült, hanem arra a hallgatólagos alkura, hogy a társadalom elfogadja a demokratikus normák fokozatos leépítését és a rendszerszintű korrupciót, cserébe kiszámíthatóságot és fokozatos anyagi gyarapodást kap. Magyarországon ez a „társadalmi szerződés” több mint egy évtizedig működött.

Hogy érthető meg az Orbán-rendszer bukása a lengyel sztoriból? Sokáig a legnagyobb politikai közhely volt a varsói gyors, megint befutott volna?

A túlzottan kiélezett migráció-, EU- és genderdiskurzus egy ponton túl nem újabb mobilizációt, hanem koalíciós elszigetelődést eredményezett a PiS számára is. Ez az egyik stratégiai túlfeszítés, ami a Fidesz számára visszaütött:

a saját tábor egybentartása mellett a közép és a fiatalabb generációk végleges elvesztését kockáztatták az embereket foglalkoztató problémák valós kezelése helyett.

Könyvében azt mutatja be, hogy az informális hatalom milyen mechanizmusokon keresztül tud leuralni egy országot. Hogy nézett ez ki a NER Magyarországán?

Az informális hatalom a szervezeti klientelizmuson és a választási klientelizmuson alapul. Az előbbibe tartozik a korrupció, az állami kinevezések, állami és önkormányzati pozíciók ki- és újraelosztása politikai lojalitási alapon. Közbeszerzések, közmunkaprogramok, a média és gazdasági erőforrások újraosztása, a nepotizmus. A választási klientelizmus pedig ezeknek az erőforrásoknak a célzott politikai felhasználása. Ez a két forma 16 éven keresztül ciklikusan erősítette egymást a NER-ben.

Hogyan?

A cukor és korbács módszere kulcsszerepet játszott a lojalitás fenntartásában, és másfél évtized alatt ebből egy félelemre építő uralmi struktúra alakult ki. A szervezeti klientelizmus megteremtette az erőforrásokat a politikailag lojális elit számára, a választási klientelizmus pedig a társadalom szélesebb rétegeibe hatolt. A rendszer közben tovább gazdagította a NER-t és Orbán Viktor közvetlen környezetét. Így alakult az egész egy önfenntartó politikai-gazdasági körforgássá.

Most azonban egy aránytalan rendszerben, lejtős pályán felfelé is sikerült leváltani a kormányt. Hogy látja, mi vezetett ehhez?

A fordulat fokozatosan, négy lépésben következett be. Az első, amikor ez az alku felbomlott. A 2022 utáni infláció, a stagnálás, a romló közszolgáltatások és az életszínvonal érzékelhető visszaesése miatt egyre többen jutottak arra a következtetésre, hogy a rendszer már nem biztosítja számukra azokat az előnyöket, amelyek korábban legitimálták az informális hatalomgyakorlást. Egy hibrid rezsim stabilitása ugyanis végső soron nem a represszión vagy csak intézményi torzításokon múlik, hanem azon is, hogy képes-e folyamatosan újratermelni a társadalmi beleegyezést. Amikor ez megbomlik, a rendszer legitimációja gyorsan erodálódhat.