A kb. 2014-es MIÉP szintjére beállt Huth Gergely és társai, Bayer Zsolt, Néző László és Gajdics Ottó – apokaliptikus vízióktól gyötörve – ismét megfejtették az országot a Hír TV Sajtóklub című műsorában.

Gajdics Ottó azzal kezdte, hogy a Tisza-kormány nem fogja tudni egyszerre megtartani az Orbán-kormány vívmányait és kiszolgálni Brüsszelt meg a bankárvilágot, úgyhogy biztos benne, hogy itt őszre tragédia lesz, amikor a társadalom egy része ráeszmél, hogy mit csinált. Néző László sem ad két évet annak, hogy megérezzék az emberek, hogy itt más lesz a helyzet, mint volt.

Gajdics Ottó szerint azért akarják elküldeni a kelet-ázsiai vendégmunkásokat, mert azokat az ipari létesítményeket, amik itt létrejöttek, el akarják csábítani Németországba, így nemhogy alacsony bér nem lesz, hanem semmilyen, csak segély. Huth Gergely szerint nem is összeszerelő üzemekről van szó, hanem olyan gyárakról és robotsorokról, amiket tudni kell kezelni, magas képzettség kell hozzá (nyilván ezért hoztak oda kelet-ázsiai vendégmunkásokat dolgozni). Bayer arról beszélt, hogy a vendégmunkások elzavarása a budapestieknek fog legjobban fájni, mert nem lesz, aki kivigye „a pizzát a kiscsávóknak”.

Huth Gergely ezután Magyar Péter személyiségét elemezte, így:

„Baszki, hát ezt a fejet, ha megnézitek, ha belezoomolunk. Ez a torz arc, hogy ott valami más dolgozik agy helyett hátul neki, nem? Tehát az biztos, hogy érzelmei nincsenek ennek a figurának. Jár a szeme és gondolkodik, és, ugye, mivel nem a választói előtt van egy hordó tetején, hanem a parlamentben ül, és vele szemben olyan emberek ülnek – igaz, csak kevesen –, akik azért letettek nagyon-nagyon sok mindent az asztalra az elmúlt 30 évben, ő valójában fél és irtózatosan zavarban van. (…) Szerintem Gyurcsánynak azért volt egy kis szíve, csak ő annyira túlmozgásos módon volt lelki beteg, hogy egy színház volt az élete, de a lelke mélyén, amikor a Gyurcsány ott a kötcsei kocsmában beül a helyi emberekkel, szerintem neki még van egy kis emberei vonása – ennek a figurának nincsen.”

A monológja oda futott ki, hogy:

„Ugye mindig röhögtünk a libernyákokon, hogy 16 évet lehúztak valóságtagadásban. Most én vagyok így. Tehát én egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni azt, ami van. Nem! Tehát ilyen nincsen, baszki, ébresszetek már föl!”

Bayer Zsolt felhozta, hogy Szentkirályi Alexandra arról számolt be, hogy amikor kijött a parlamentből, leköpték és lekurvázták, ezzel szemben a rendszerváltáskor senki nem akarta megtámadni Péter Gábort. A vérszomjas blogposztjairól ismert Bayer Zsolt arra jutott:

„Ezek simán fölakasztanának, de simán. Ez tényleg 1919. Ezt minden túlzás nélkül mondom.”

Huth Gergely szerint ez nagyon sokáig fog tartani, de ha azok az emberek, akik Magyar Pétert odaültették, „úgy érzik, hogy fogy körülötte a levegő, és ez az állandó lincshangulat például az ország nagyobb részének már nem tetszik, úgy lekavarják, mintha ott se lett volna”.

Huth szerint az alapkonfliktus (mármint, hogy 3,4 millió magyar szavazó sosem látott többséggel, rendszerváltó erővel mondott nemet a NER-re):

„nem az, hogy hibázott a Fidesz, hanem az, hogy a történelem viharaiban Magyarország lakossága úgy alakult át, hogy van itt egy társaság, akiknek mi útban vagyunk, akiknek az a bajuk, hogy itt van ez a hely, mi a francot keresnek itt a magyarok, húzzunk már el innen a francba, majd ők megszervezik maguknak úgy, ahogy akarják, konzumidiótákkal, és felépítenek egy új nem-Magyarországot. Ez a konfliktus zajlik a rendszerváltás óta folyamatosan, de ugyanez történt 18–19-ben, és ugyanez zajlik gyakorlatilag minden ügyünkben. Amikor azt nézzük, hogy hogy lehet, hogy az 1956 dicsőséges napjai után 57 május 1-jén százezer számra mentek ki az emberek Kádárnak tapsolni, hát így lehet. Most Magyar Péternek tapsolnak azok az emberek.”

„A béke, a szeretet országa hogyan fog eljönni akkor, ha a csőcselék arra vágy, hogy bennünket eltakarítson?” – tette fel a kérdést Gajdics, miután zavaros előadást tartott arról, hogy egyes pletykák szerint szoros választási eredmény esetére szerbiai diákok és ukrán alvóügynökök polgárháborús hangulatot gerjesztettek, és függetlenül attól, hogy ez igaz-e, az emberekben ez benne maradt, a váratlanul nagy győzelem után pedig Magyar Péter ezt nemhogy csitítaná, hanem gerjeszti.

Bayer Zsoltnak arra a kérdésére, hogy meddig fogják bénultan nyalogatni a sebeiket, és ki adja meg a jelet az ellenállásra, Huth Gergely hitet tett – a választás óta bujkáló, Vadhajtások-rajongóvá vált – Orbán Viktor mellett:

„És az is nagyon szimpatikus, hogy Orbán Viktor azt mondta, hogy: »Ti csináljátok, majd meglátjuk, ebből a népi mozgalomból mi kerekedik ki, én mellettetek állok, és értetek dolgozom!« És ő most egy ilyen szervezőemberként minden reggel felkel, bemegy a Lendvay utcába, és egész nap dolgozik, de nem akarja megmondani másoknak, mit gondoljanak, ő segít és szervez. Ez így egyelőre nagyon szimpatikus.”

Gajdics Ottó arról beszélt, hogy „a nemzeti oldal” minden nappal erősebb lesz, mert „ez a nép nem fogja hagyni”, hogy „ez az összes posztkommunista, levitézlett figura” harmadjára is tönkretegye az országot.

Néző László a végén váratlanul bevallotta, hogy 16 évig kézi vezérléssel működött a fideszes média:

„Én nem bánom, őszintén szólva, nem mondják meg most felülről – akár Orbán Viktor, akár bárki más –, hogy akkor mit csináljanak. Ezt most tényleg nekünk kell kitalálni. Önszerveződés, a szabadság kis körei (…), újra meg kell ezt teremtenünk, de ezt újra meg kell tanulnunk, mert elfelejtettük azért az elmúlt 16 évben, hogy ezt hogy kell csinálni, mert nagyon kényelmes helyzetben voltunk. Ebből a szempontból szerintem – bocsássatok meg, hogy ezt mondom – tök jó ez a választási vereség. Elkényelmesedtünk, túl sokszor hallgattunk arról, hogy mit kellett volna csinálnunk ahelyett, hogy tettük volna a saját fejünk meg ízlésünk alapján a dolgokat.”