Új világ van hálistennek, amiben a legjobb az, hogy Rogán Antalnak kampányokokból napok óta kisföldalattin kell utazgatnia, hátha szájba vágja valaki, hogy az 5 perc alatt eldékásodott Fidesz erre áldozatkampányt tudjon építeni, de juszt sem vágja szájba senki, ezért még hetekig izzadhat hiába a félmilliós farmerjeiben. A második legjobb meg az, hogy újra vannak színek, és már nem minden fekete-fehér. A 444-ben mondjuk hálistennek sose volt minden fekete-fehér, sőt egészen fontos dolgokról is gyakran gondoltunk mást a szerkesztőségen belül. Amit ennek megfelelően meg is írtunk. Én például most azért írom ezt a villámpublicisztikát, hogy a 444 mai vezető cikkét olvasóknak jelezzem: szerintem például nemhogy rendben volt a sükösdi gyerekek tamburazenekarának felléptetése az új Parlament alakuló ülésén, hanem kifejezetten progresszív és szívderítő eseményről van szó. Olyanról, ami nemhogy nem használta ki a gyerekeket, hanem már a megtörténtével igen sokat tett személyesen értük is és minden hátrányos helyzetű és többre vágyó magyar kisgyerekért.

Az esetet persze lehet politikai haszonszerzési kísérletként értelmezni, már ha az ember szerint Magyarországon olyan nyilvánvalóan sokat hoz bárkinek a konyhára népszerűségben, ha cigányokkal és mélyszegényekkel játszatja el a nemhivatalos cigány himnuszt meg a Tavaszi szelet. Én ebben maximum a kockázatot és a tökös kiállást látom, mind a zenészek, mint a koncert megrendelője oldaláról.

Gyerekek szerepeltetése politikai eseményeken/fotózásokon/forgatásokon tényleg nagyon érzékeny terület, és nem is kérdés, hogy az ilyen esetek 99 százaléka biodíszletezésbe oltott politikai pedofília, ami ellen minden adandó alkalommal érdemes felszólalni. De itt nem arról volt szó, hogy aranyos gyerekeket tereltek vagy állítottak volna be valahová a képbe, ahogy szalagátvágásokon, műanyagmotor-osztásokon és hasonló eseményeken annyira szokásos. Hanem arról, hogy egy fellépő gyerekzenekart, egy felnőtt közönség előtti előadásokhoz is szokott előadóművész-csapatot hívtak meg fellépni a Parlamentbe. Amivel elképesztően nagy lehetőséget adtak néhány lelkes, hátrányos helyzetű gyereknek, cigánynak és nem cigánynak, hogy a létező legnagyobb közönség előtt mutassa meg magát. Abban, amit szeret, amit gyakorol és amiben jó, nem pedig általános cukigyerekeskedésben. Nyilvánvalóan reményt adva nem tudom hány ezer, hasonló helyzetben lévő társuknak.

Ha pedig a megrendelő Magyar Péter oldaláról nézzük a dolgot, egyáltalán nem volt evidens, hogy centrista jobbos/konzervatívként olyan tutira jól fog kijönni abból, ha a magyar és a székely mellett a cigány himnuszt is eljátszatja az ülésteremben. A gyerekek nemcsak figyelmet és lehetőséget kaptak, hanem a meghívójuknak politikai kockázatot is jelentő személyes megbecsülést is. A politikai kockázat részét nem biztos, hogy átlátták, azt a tényt viszont egészen biztosan, hogy melyik dalt adhatták elő a Parlamentben a Tavaszi szél mellett.

De ez persze nem jelenti azt, hogy Magyar vagy a Tisza ne tudna mellényúlni, sőt akár durva hibákat is elkövetni gyerekfronton. Ahogy a másik cikkünkben nyilatkozó Stáhly Kata pszichológust, gyerekjogi szakértő is szépen levezeti, Magyar és Bódis Kriszta interjúja a 11 éves, gyermekvédelemből megszökött gyerekkel például igencsak gázos volt, ahogy az is tény, hogy a 444 cikke után maga Bódis vonta vissza az eléggé át nem gondolt szemétszedős videóját.