Amióta létezik a labdarúgó világbajnokságok intézménye, nagyjából azóta felmerül a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) pártatlanságának kérdése. Több olyan torna volt, ahol a mai napig tartják magukat az összeesküvés-elméletek arról, hogy a FIFA belenyúlt a meccsekbe, és leginkább a játékvezetés révén befolyásolta azokat.

Amire a legtöbben emlékezhetnek, az a japán-koreai vb volt 2002-ben: akkor a társrendező koreai csapat úgy menetelt az elődöntőig, hogy sorra búcsúztatott nála sokkal erősebb válogatottakat. Ez önmagában még nem gyanús, sőt, a szimpatikus kiscsapat a focivébék egyik legősibb toposza, ám Koreát mégis elkerülte az ilyenkor szokásos lelkesedés, hiszen a bírói döntések olyan nyilvánvaló következetességgel billentek sorozatban a hazaiak javára, hogy joggal lehetett az a nézők érzése, itt csak egy csapat nyerhet.

De számos egyéb hasonló sztorit lehetne emlegetni a múltból, ám ezekben eddig közös volt, hogy érdemi bizonyíték hiányában megmaradtak konteónak. Ezen a világbajnokságon is akadtak vitatott, következetlen vagy éppen nehezen magyarázható döntések, de ezek eddig megmaradtak a szokásos mederben: rengeteget lehet vitatkozni rajtuk, végezetül pedig iktathatjuk őket a botrányos FIFA-döntések/játékvezetői ítéletek soha le nem záruló aktái közé. Aztán jött Folarin Balogun piros lapja.

Már nem konteó többé

A házigazda amerikai válogatott legeredményesebb támadóját a Bosznia elleni meccsen kiállították, miután a videobíró lassított felvételeken vizsgálta meg, ahogy rálép Tarik Muharemovics bokájára. A piros automatikus egymeccses eltiltással jár, fellebbezés nélkül, ahogy több mint hatvan éve mindig is. Most azonban Donald Trump felhívta régi barátját, a FIFA elnökét, Gianni Infantinót, ezzel párhuzamosan a Fehér Házból többen is – Andrew Giuliani, Howard Lutnick és mások – nyomulni kezdtek a FIFA-nál, hogy vonják vissza a döntést. Soha nem történt még ilyen, pedig jó pár vitatható piros lapot kiosztottak már a vb-k történetében. Most viszont a FIFA három nappal a Belgium elleni meccs előtt felfüggesztette az eltiltást, Balogun játszhatott.

Trump utólag maga büszkélkedett el vele, hogy közbenjárt az amerikai válogatott érdekében, Infantino pedig hosszú közleményben bizonygatta, hogy a fegyelmi bizottság független, hogy ő csak meghallgatja az államfőket, üzletembereket, mindenkit, ez a dolga. Miután azonban tele van az internet a FIFA-elnök és Trump közös fotóival, no meg a tavaly decemberben a FIFA által Trumpnak adott „békedíjjal”, senki sem hisz neki. Infantino tíz éve vezeti a szövetséget, és mostanra sikerült elérnie azt a bravúrt, hogy hozzá képest még elődje, Sepp Blatter is grállovagnak tűnik, noha mindkettejük alatt számos botrány rázta meg a FIFA-t, mindketten előszeretettel barátkoztak diktátorokkal és embertelen diktatúrákkal, és mindkettejüket a legkorruptabb sportvezetők között szokás számon tartani. Blatter azonban legalább a látszatra ügyelt, és nem süllyedt addig, hogy politikai nyomásra, egy államfő kérésére eddig nem látott előnyben részesítsen egy csapatot.

Vagyis a Balogun-ügy sokkal súlyosabb egy meg nem ítélt tizenegyesnél, egy jogtalan kiállításnál vagy egy tévesen visszavont gólnál: itt a FIFA elnöke szívességet tett a világ legerősebb hatalma vezetőjének, aki nem mellesleg országos cimborája. És ha ez lehetséges volt, akkor visszamenőleg minden korábbi gyanú jogossá válik.