A Tisza kétharmados felhatalmazása mellett nem volt kérdés, hogy az alaptörvény 17. módosítása át fog menni, 139 igen és 6 nem szavazattal. A Fidesz és a KDNP nem vett részt a szavazáson.

Ez egyebek mellett praktikusan a következőket jelenti:

• Sulyok Tamásnak mennie kell,
• a képviselők legfeljebb három választáson, legfeljebb 12 évre lesznek megválaszthatók (vagyis ha valaki lemond ciklus közben, akkor annak a 12 éve sem lehet meg),
• 70 évnél húzták meg az Alkotmánybíróság bíráinak kötelező nyugdíjkorhatárát, ami azt is jelenti, hogy Polt Péternek és három másik bírónak mennie kell,
• szűkítik a sarkalatos törvények körét,
• a vármegyéket visszanevezik megyékre,
• az Alkotmánybíróság tagjait 12 helyett ezentúl 9 évre lehet megválasztani, újraválasztási lehetőség nélkül,
• és beleírják az alaptörvénybe a Vagyonvisszaszerzési Hivatal létrehozását is.

Foglalkozzunk Sulyok Tamással

Magyar Péter már a választási kampányban hangsúlyozta, hogy a köztársasági elnöknek és más közjogi méltóságoknak (ő „Orbán-báboknak” nevezi őket) sem lesz maradásuk, amennyiben a Tisza kormányra kerül. Ezt a választás éjszakáján is megismételte, majd április 20-án már arról beszélt, hogy május 31-ig ad időt a közjogi méltóságoknak, hogy maguktól távozzanak.

Spoiler: egyikük sem távozott.

Magyar ugyan május 9-én, az új parlament alakuló ülésén nyomatékosította is a határidőt, Sulyok viszont inkább az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testületéhez, a Velencei Bizottsághoz fordult az ügyben.

A határidő lejárta után Magyar elment Sulyokhoz erőt demonstrálni, és kapásból be is jelentette, hogy az alaptörvény módosításával fogják elmozdítani, bár hozzátette azt is, hogy nem személyre szabott jogalkotással teszik ezt meg.

Ehhez képest az módosítás Sulyokra vonatkozó része Sulyokra lett kihegyezve:

A „ZÁRÓ ÉS VEGYES RENDELKEZÉSEK” rész a következő 34-36. ponttal egészül ki „34. Az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik. A hivatalban levő köztársasági elnök megbízatásának megszűnését követően az Országgyűlés az új Alkotmány hatálybalépéséig, de legfeljebb öt évig tartó időtartamra köztársasági elnököt választ a 11. cikk rendelkezései szerint.”

Sulyok még a tervezet megjelenése előtt kért állásfoglalást az Alkotmánybíróságtól, de ott lepattant.

Az alaptörvény módosításának véleményezésére a kormány a szokott 8 helyett csupán 5 napot adott, ennek ellenére több civil szervezet is bírálta a szöveget.

Az Amnesty International Magyarország például azt írta:

„Az Alaptörvény-módosítás ugyanis figyelmen kívül hagyja, hogy Sulyok Tamásnak is joga van a tisztességes eljáráshoz, és az elmozdítása csak megfelelő törvényi garanciák mellett lehetséges. Erre a mostani szabályok alapján az ún. „megfosztási eljárás” szolgálna. És Sulyok Tamás adott is rá okot. Nemcsak Sulyok Tamás jogairól van szó. Csak a tisztességes eljárás jelent mindannyiunk számára garanciát arra, hogy soha nem vagyunk kiszolgáltatva a hatalom önkényének. Ha ez nem érvényes mindannyiunkra, akkor mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk.”

A Helsinki Bizottság több ponton is bírálta a tervezetet, Sulyok Tamás és a többi közjogi méltóság elmozdításával kapcsolatban például azt írták:

„az mindegyik esetben elmondható, hogy a tervezet nem indokolja meg kellőképpen az elmozdítások mögött húzódó érveket és a választott megoldásokat. Az államélet szempontjából kulcsfontosságú módosítások esetében elkerülhetetlen megmagyarázni, hogy miért kell elmozdítani egyes közjogi vezetőket a mandátumuk lejárta előtt, és hogy a lehetséges változatok közül miért éppen a javasolt megoldást választotta a kormány. A részletes érveket majd mindenképpen ismertetnie kell a kormánynak az Országgyűlésnek benyújtott javaslatában. ”

A TASZ elsősorban a cikluskorlátozást kritizálta, mondván:

„Az országgyűlési képviselők választhatóságának korlátozása közvetlenül érinti a passzív választójogot, valamint korlátozza a választópolgárok szabadságát abban, hogy kit kívánnak képviselőjükké választani. Egy ilyen horderejű változtatás csak alapos szakmai előkészítést, részletes indokolást és érdemi társadalmi vitát követően hozható meg.”

A Human Rights Watch viszont egyenesen azt közölte:

„A köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság elnökének eltávolítására irányuló tervek nem biztosítják a megfelelő eljárási garanciákat.”

Mások is bírálták a köztársasági elnök eltávolításának módját, Hack Péter alkotmányjogász például a 24.hu-nak azt nyilatkozta:

„Ez egy olyan jogon kívüli politikai megoldás, amellyel az 1990 óta létező államfői intézmény az eddigi formájában megszűnik Magyarországon. Ezzel a törvényhozó – úgy vélem – több kárt okoz majd, mint aminek az elhárítására törekszik.”

Talán mondani sem kell, de a Fidesz sem volt elragadtatva a köztársasági elnök elmozdításának lehetőségétől, múlt hét kedden az általános vitán ennek hangot is adtak, viszonylag hosszan, és bőszen sorolták a párhuzamokat Botswanától Nigerig, az ÁVH-tól az MDP-ig, Rákositól Mussoliniig, a jakobinus diktatúrától a weimarizálódásig. Majd bejelentették, hogy a részletes vitát és a szavazást bojkottálják. Csütörtökön pedig már a Sándor-palota előtt demonstráltak az önkény ellen.

Magyar Péter egyébként még a módosítás megszavazása előtt ismét arra szólította fel Sulyokot, hogy mondjon le magától, és belengette, hogy ha 5 napon belül nem írja alá, akkor megindítható ellene a megfosztási eljárás. Magyar még ugyanezen a napon (szombaton, amikor egyébként a gyerekeivel nyaralt) több Facebook-posztban is nekiment a köztársasági elnöknek, majd végül hétfőn, a szavazás napján azzal állt elő, hogy a Fidesz nem engedi Sulyoknak, hogy lemondjon – amit Gulyás Gergely (immár ex)frakcióvezető cáfolt.

Így fordultak rá a képviselők a hétfői ülésnapra. És ahogy mondani szokás: a többi már történelem.

Címlapkép: Kisbenedek Attila/AFP