Közérdekű adatigénylést nyújtott be a Transparency International Magyarország még július elején a Magyar Nemzeti Banknak, amiben a jegybank által 2025. január 1-je után megkötött visszterhes és ingyenes szerződéseinek adatait kérték ki. A Ligeti Miklós jogi vezető által benyújtott kérelem azokra az adatokra vonatkozott, amiket az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011-es törvény 33. paragrafusa alapján a TI szerint az MNB-nek egyébként is kötelessége közzétenni, és amik az törvény 1 melléklet III/4. pontjában szerepelnek.

Ez a bizonyos 1. melléklet az úgynevezett általános közzétételi lista, aminek a III/4. pontjában többek között az áll, hogy a törvény hatálya kiterjed az alábbiakra: „az államháztartás pénzeszközei felhasználásával, az államháztartáshoz tartozó vagyonnal történő gazdálkodással összefüggő, ötmillió forintot elérő vagy azt meghaladó értékű árubeszerzésre, építési beruházásra, szolgáltatás megrendelésre, vagyonértékesítésre, vagyonhasznosításra, vagyon vagy vagyoni értékű jog átadására, valamint koncesszióba adásra vonatkozó szerződések megnevezése (típusa), tárgya, a szerződést kötő felek neve, a szerződés értéke, határozott időre kötött szerződés esetében annak időtartama, valamint az említett adatok változásai”.

Az MNB azt egyébként rendszeresen közzéteszi, hogy kiknek, milyen szervezeteknek nyújt legalább 5 milliós támogatást; az idei első negyedévben például a Will Alapítvány a Női Vezetőkért, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) kulturális, kiállítási és fejlesztési programjait és tevékenységét támogató Corvina Alapítvány, valamint az MNB saját, 1993-ban, még a Matolcsy-féle alapítványosdi előtt létrehozott Alapítvány a Közjóért alapítványát támogatta, aminek a mostani 400 millió előtti a tavalyi harmadik negyedévben is adott 200 milliót, míg az idei második negyedévben két Máltai szervezet kapott pénzt.

Az egyéb szerződéseiket viszont nem hozzák nyilvánosságra, miközben a TI szerint kötelesek lennének „internetes honlapon, digitális formában, bárki számára, személyazonosítás nélkül, korlátozástól mentesen, kinyomtatható és részleteiben is adatvesztés és -torzulás nélkül kimásolható módon, a betekintés, a letöltés, a nyomtatás, a kimásolás és a hálózati adatátvitel szempontjából is díjmentesen” közzétenni (erről szól a korábban említett 33. paragrafus). Az adatigénylésben a Transparency azt is kérte, hogy ha a két adatoknak vagy azok egy részének nem az MNB az adatkezelője, akkor nevezze meg az adatkezelőt.

A nemzeti bank július 24-én a válaszadásra rendelkezésre álló 15 nap meghosszabbítását kérte egyszer 15 nappal – erre törvény adta lehetősége van –, majd annak letelte után bő egy héttel, augusztus 13-án csak annyit válaszolt, hogy a törvény szerinti közzétételi kötelezettség „nem vonatkozik a Magyar Nemzeti Bankra (a továbbiakban: MNB), tekintettel arra, hogy az MNB nem költségvetési szerv. Ebből következően az MNB az Infotv. jelzett mellékletében foglaltaknak megfelelő tartalmú adatbázist nem képez”. Magyarán a Varga Mihály vezette jegybank azzal védekezik, hogy mivel ők nem tartoznak államháztartási körbe, nem kötelesek az Infotörvény szerinti adatszolgáltatásra. Lényegében tehát azzal, hogy az MNB által kezelt pénz nem közpénz – vagy ha így ismerősebb a 2010-es évek közepére: elvesztett közpénzjellegét.

Ezt az érvet ugyanis nem először veszi elő a nemzeti bank, illetve az MNB működését szabályozó korábbi politikai elit. Miután ugyanis 2014-ben Matolcsy György jegybankelnöksége idején létrehozták a Pallas Athéné alapítványokat – eredetileg hat alapítvány jött létre, ezek olvadtak egybe 2019-ben –, a parlament 2016. március 1-jén elfogadta a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítását. Ez volt az a bizonyos „elvesztett közpénzjellegét”-törvény, amit a legfantasztikusabban Kósa Lajos magyarázott el (a törvényben egyébként szó szerint az állt, hogy „elveszíti közvagyon jellegét”). A törvény, amit még fideszes képviselőként megszavazott Varga Mihály mostani MNB-elnök, az Orbán-kormányok 2013-2024 közötti tagja is, drasztikusan korlátozta az MNB által létrehozott és tulajdonolt gazdasági társaságok és alapítványok által kezelt, addig közérdekűnek számító adatok megismerését, ráadásul bizonyos esetekben visszaható hatállyal, a folyamatban lévő ügyekben is.

A törvénymódosítással így annak kihirdetése előtt az Alkotmánybírósághoz fordult Áder János akkori köztársasági elnök. Az AB április 6-án hozott 8/2016. számú határozatában megállapította, hogy az információszabadság korlátozásának szükségessége alkotmányosan nem igazolt, ezért a módosítás alaptörvény-ellenes. Bár az a döntés konkrétan csak az MNB-alapítványoknak és MNB által alapított cégeknek átadott vagyonról mondta ki, hogy az azoknak az MNB által nyújtott vagyoni hozzájárulás nem veszíti el közpénz jellegét, a határozatnak voltak általánosabb érvényű megállapításai is. A határozatban ugyanis az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a Magyar Nemzeti Bank közfeladatot lát el, és kizárólag közpénzzel gazdálkodik, ezért az átláthatóság és a közélet tisztasága érdekében a nyilvánosság előtt elszámolással tartozik.

Az AB-határozat [16] pontja szó szerint így szólt: „Az MNB – az ország pénzügyi rendszerét irányító és ellenőrző, kizárólagos állami tulajdonban álló, részvénytársasági formában működő szervezetként – vitathatatlanul közfeladatot lát el, és közpénzzel gazdálkodik.” Magyarán: a nemzeti bank által kezelt vagyon közvagyon, a pénz, amivel a nemzeti bank gazdálkodik, közpénz (és az marad, amikor azt továbbadja saját alapítványának, cégének).

A Transparency International a nemzeti bank elutasító válasza után a napokban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordult jogorvoslatért. A TI szerint ugyanis az MNB eljárása ebben az adatigénylési ügyben több ponton is törvénysértő volt. Egyrészt azért, mert miután meghosszabbította az adatigény teljesítésére szabott 15 napos határidőt, az adatigény megtagadására már nem volt törvényes módja. Másrészt azért, mert az Infotörvény szerint „az államháztartási pénzeszközök felhasználását érintő szerződésekre vonatkozó egyes adatok közzétételének kötelezettsége az ilyen szerződésben részes fél jogállásától függetlenül érvényesülésre számot tartó kötelezettség”, és a TI szerint – párhuzamban a 2016-os AB-határozattal – a kötelezettség teljesítése szempontjából nem releváns, hogy az MNB nem költségvetési szerv.

Beadványában a Transparency azt kéri, hogy a NAIH vizsgálja ki az adatigénylés megtagadását, mondja ki, hogy az törvénysértően történt, valamint intézkedjen, hogy az MNB adja ki a törvény szerint közérdekből nyilvános adatokat.