A Terror Házát 2002-ben a Fidesz végül elbukott választási kampányában adták át, és eddigi formájában 2026-ban, a Fidesz kétharmados veresége után ér véget a története. Schmidt Mária idővel egyre nagyobbra növesztett birodalmának látványpéksége turisták millióit vonzotta ez alatt a 24 év alatt, Budapest egyik legnépszerűbb idegenforgalmi pontja lett, miközben az intézmény a NER ideológiai nagyüzemeként funkcionált.

Miközben egyre-másra jöttek létre a NER közpénzből működtetett párhuzamos emlékezetpolitikai intézményei és ideológiai kifizetőhelyei, nem kis részben éppen Schmidt Mária fennhatósága alatt, ahol a múlt eldózsalászlósításán dolgoztak, ez azzal is járt, hogy a XX. századi magyar történelemmel szakmai szempontból foglalkozó országos múzeumnak nem maradt hely, ilyenre a Terror Háza árnyékában esély sem volt.

Schmidt Mária főigazgató kirúgása és a Terror Háza ideiglenes bezárása után most talán lehet, akár a Terror Háza épületében is. Arról, hogy pontosan mi, a jelek szerint még nincs végleges politikai döntés, ahogy arról sem, hogy hova tartozzon a jövőben az intézmény, vagy hogy pontosan mit mutasson be.

Bár vannak, akik legszívesebben az egészet beszántanák az ideológiai terheltsége miatt, ennél talán lehetnek jobb ötletek is.

A Terror Háza a külföldiek által leglátogatottabb közgyűjtemény Magyarországon, és egy jól működő, a diktatúráknak szentelt emlékezeti múzeumnak nagyon is lenne helye. Ilyenekre máshol – a közelben például a gdański Európai Szolidaritás Központ – jó példák is vannak, nálunk ennek idáig épp a Terror Háza volt az akadálya. Az intézménynek van egy óriási előnye is, a helyszín. Bár az épület múzeumnak nem túl nagy, kevés nálunk az ilyen kiállítóhely, ami valóban ott működik, ahol igazán történtek a dolgok, márpedig az Andrássy út 60.-ban történtek. Akkor is fontos emlékezeti helynek kellene maradnia, ha most lekaparhatatlannak tűnik róla a ráragasztott emlékezetpolitikai szenny.

„Itt, a jövőben a gyűlöletnek nincs többé helye” – mondta Orbán Viktor a Terror Háza 2002-es megnyitóján, arról szónokolva az egykori nyilas Hűség Háza és ÁVH-s központ előtt, hogy a múltat immár múzeumba, a félelmet pedig rácsok mögé zárják. A Terror Háza a történelmet azonban nem vitrinbe dugni, hanem az aktuális politikai célok mentén felhasználni akarta, és a NER-t sem úgy élte meg mindenki, hogy a rendszerről 16 év után a gyűlölet és félelem hiányára asszociálna elsőként.