Mit lehet ilyenkor mondani? Rengeteg mindent!

Elképesztő, de ez a hétfő is úgy kezdődik, hogy képtelenek voltak megszerelni a legendás Moszkva téri óra utódját. Az új lakossági viccóra viszont a közösségi beállítás módszerével pompásan működik.

A Népszabadság híres karikaturistája tényleg azzal indította a bemutatkozó interjúját, hogy "munkamániás vagyok".

Nem kellett az otthon forgatott hangjátéka sem a rádiónak.

Nem lepődnénk meg, ha ennek párcserés buli lenne a vége. Puszi-puszi, óriási volt a hangulat a Beiktatás előtt.

Nem eszik macskát, mégis nyávogni fogsz, ha megnézed. Szigorúan hanggal!

Ha már szülőkopasztó, akkor szívem szerint gyerekkel mentem volna letesztelni, de az időpont miatt be kellett érnem Szabó Zoltánnal, az Index tartalomipari vezetőjével, az ismert exújságíróval. Ő játszotta az apát, én a gyerekét.

Az év leghihetetlenebb híre, de az egykori tévés, úgy tűnik ott lesz Donald Trump beiktatásán.

Ökocsiganyálból van, ez fontos, nem valami szar, sorozatgyártott ipari csigából.

Elkezdték leaszfaltozni az óriási lyukat, ahová a múlt héten beleesett egy egész busz, erre egy ismeretlen Sas József óriási poént sütött el.

Rózsahegy mellett, Sztankován történt az eset, a házaspár temetésről ment hazafelé.

Ő is csak ember, sőt nem is akármilyen ember, hanem kisgyerek.

Az Új Tisza Istvánnak sürgősen kellett a hely, ezért vannak olyan tudósok, akik hónapokig nem kapnak asztalt az új irodájukban. A Tudományos Akadémia vadonatúj, hatalmas ferencvárosi kutatóközpontjában jártunk.

Ez az állampolgári öntevékenység diadala! Az új Óra egyből összehozza az embereket, morc arc helyett mosolyogva mászkálnak a téren.

Pedig az oknyomozásunk alapján sokkal valószínűbb, hogy inkább az olvasó a robot. Különben hogyan szúrta volna ki, hogy Borbély Lénárd "nanométeres pontossággal" ugyanott írja alá a testületi ülések jegyzőkönyveit?