Egészen mostanáig azon volt, hogy a hátország ne érezze úgy, mintha háborúznának. Ráadásul az orosz hadsereg sem tűnik képesnek ilyen nagyszabású mozgosítás lebonyolítására, az újoncok megfelelő kiképzésére. És akkor arról még szó sem volt, hogy a kényszersorozottakból milyen harcértékű katonák lesznek.
Átkeltek az Oszkil folyón, aminek a túlpartján csak szétvert orosz alakulatok vannak. Közben Oroszország menekíti a Krímből a tengeralattjáróit.
Ott támadnak, ahol minek, ahelyett, hogy védekeznének, ahol muszáj volna. Rosszul kiképzett, motiválatlan katonák, alkalmatlan vezetés. Valószínűleg az általános mozgósítás sem javítana a helyzetükön.
A Kreml beismerte, hogy vereséget szenvedtek Harkiv alatt. Ilyen se volt még ebben a háborúban. Persze ez is csak kommunikációs trükk, amivel a felelősséget a mindenható elnök helyett a hadvezetésre lehet tolni.
Az ukrán hadsereg harkivi áttörésének az egész frontra komoly hatása lehet. Ráadásul a nyílt forrásból hozzáférhető adatok alapján még jelentős tartalékaik is lehetnek, amiket bevetve tartósan magukhoz ragadhatják a kezdeményezést.
A herszoni front az ukrán parancsnokság hallgatásának ködjébe burkolózik, közben az oroszok Donyeck városánál vonnak össze csapatokat annak reményében, hogy így teljesítsék Vlagyimir Putyin irreális célkitűzését.
Az ukrán hadsereg műveleti biztonságot szolgáló hallgatagságát próbálják kihasználni. Az ukrán ellenoffenzíva azonban minden jel szerint a várakozásoknak megfelelően halad.
Sok a talán, mert az ukrán hadsereg a háború során mindig is nagyon ügyelt a műveleti biztonságra, vagyis csak elenyésző mennyiségű információt oszt meg a folyamatban lévő műveleteiről. Az biztos, hogy a herszoni front teljes hosszában támadást indítottak.
A herszoni ellentámadás előkészítésével rákényszerítették az oroszokat, hogy erőket csoportosítsanak át északról, ahol Szlovjanszk térségében sikeres ukrán akciók indultak. Közben az oroszok próbálják iszlamista terroristákra fogni a krími robbanásokat.
Hivatalosan még nem vállalták magukra a mélyen a front mögött, évek óta oroszok uralta területen végrehajtott támadást. Új rakéta? Légicsapás? Partizánok? Egyelőre azt sem sejti senki, mivel és hogyan csinálták.
Az eddigiek alapján nagyon kevés esély van arra, hogy egy ekkora várost bevegyenek.
Nehéz úgy pergőtüzet okádni, ha fogytán a lőszer, és folyton mozgásban kell maradni. A tucatnyi amerikai rakéta-sorozatvető átformálta a háborút, de ahhoz talán még kevés, hogy az ukránok nagy területeket hódítsanak vissza.
Szergej Sojgu védelmi miniszter csupán kilenc nap pihenőidőt hagyott a szeverodoneck-liszicsanszki csatában megtépázott csapatok újjászervezésére. Ez aligha lehetett elég. Megkezdődött a háború harmadik szakasza, a kezdeményezés megszerzéséért vívott harc.
Az egy dolog, hogy immár folyamatosan bombázzák az orosz utánpótlásraktárakat, de Herszon megye lakóit is felszólították, hogy hagyják el otthonaikat, akár annak az árán is, ha a Krímbe tudnak csak elmenekülni.
A HIMARS rakétavetőkkel mélyen a front mögött támadják a lőszerraktárakat, parancsnoki állásokat, csapatösszevonásokat.