Ilyen jellegű és ennyire kockázatos kötéltáncra ősidők óta nem kényszerült a magyar miniszterelnök, aki ezt elsősorban magának köszönheti. De hogy lezuhan-e, az egyesült ellenzék teljesítményén is múlik.
Egyáltalán nem mindegy, hogy az előttünk álló gazdasági válságnak egy morálisan hiteltelen, a nemzetközi szintéren páriává vált állam polgáraiként futunk neki, vagy egy háborús agresszor ellen összefogó szövetség tagjaként.
Kristálytisztán látszik, hogy ezek az emberek nem a véleményüket mondják el, hanem masszív dezinformációs kampány szereplői.
A hazai választásoknak is különös tétet ad, hogy a posztmodern populizmus abban a formában, ahogy eddig ismertük, nem lehetséges többé.
Újabb 20 mondat, amivel minden eddiginél pontosabban magyarázzuk el, mit jelent az, hogy Magyarország előre megy, nem hátra.
Ez minden idők legfurcsább fideszes kampánya: miközben a kormányoldal folyton azt sulykolja, hogy az ellenzék háborút akar, a másik fő üzenet olyasmi, hogy Ukrajnának kellene minél hamarabb véget vetnie a megszálló oroszokkal vívott honvédő háborúnak.
Immár végérvényesen befellegzett annak a világnak, amelyben 1989 óta éltünk. Az ukránok ma nem csupán önmagukért harcolnak, hanem a közös szabadságunkért is. A lengyel Gazeta Wyborcza főszerkesztőjének írása a 444-en.
A kormánypártok sokszor a „keresztény szabadság” jelszavával igyekeznek átformálni a társadalmat. Csakhogy ez az ideológia nem keresztény, és nem is szabad. A Kovász Közösség cikksorozata arra tesz kísérletet, hogy a politikailag kisajátított fogalmakat újra használatba vegye a kereszténységről szóló párbeszédben.
A Számoljunk Együtt! elmagyarázza, mekkora jelentősége lehet néhány ellenőrizetlen szavazatnak.
Mostantól macskások tömegei fogják végre úgy érezni, hogy nincs probléma a macskájukkal.
A lejáratás nemcsak a politikai játszmák része, megjelenik munkahelyeken, edzőtermi közösségekben, iskolákban, ahogy mondani szokták: még a legjobb családokban is. Bőhm Kornél „Karaktergyilkosság. Lejáratás a gúnynévtől az álhírig” című könyvéről.
Alternatív valóságokban és konstrukciókban élünk, a kormányzati kommunikáció fontos fegyvere a hallgatás és a sunnyogás, ami meglepő módon még hatékony is.
Megérdemlik az állami szervek a pihenést. A Kórházi Főigazgatóság például sok energiát tett abba, hogy eltitkolja a nyilvánosság előtt, miért kötöttek hárommilliárdos szerződést a Fidesz egykori kerületi frakcióvezetőjével, aki aztán a cégét rögtön eladta egy borsodi falu szegénysorán élő fiúnak.
Eltűnt. Nem látta valaki? De az igazságügyi miniszternek még a hangját is alig hallani, mióta korrupciós ügybe bukott bele a helyettese.
Felesen alkotmányozni nem jogi, hanem politikai kérdés, győztes választás után forradalomra készülni két egyforma méretű és egyformán radikális szavazótábor országában sarlatánság. A polémia azonban teoretikus, az ellenzéki üzenet pedig inkább kontraproduktív, mint hasznos.