A Pesti Srácok nevű Fidesz-közeli blog készített alákérdezős interjút Schmidt Máriával, a Terror Háza Múzeum igazgatójával, az 1956-os emlékévért felelős kormánybiztossal, a németek nagy barátjával.
Az interjú egyik kérdése, vagyis állítása a Pruck Pált ábrázoló fotóról szól. Ez az a kép, aminek a vizsgálatát Schmidt Mária kérte, mondván, ha kiderül, hogy a fotón tényleg Pruck Pál van, és nem a megkérdőjelezhető hitelességű Dózsa László, akkor bocsánatot kér. A vizsgálat megállapította, hogy egyértelműen Pruck van a fotón, Schmidt Mária mégsem ismerte be a tévedését. Ez az újabb megnyilvánulása az ügyben:
„A másik nagy hiteltelenítő kísérlet, a Dózsa-Pruck vita is pikáns véget ért. Miután Eörsi László neomarxista áltörténész leporolta a Kádár-rezsim egyik aljas propagandainterjúját az ominózus »bűnbánó forradalmár« Pruck Pállal, elindult egy »vizsgálat« Eörsi munkahelyén, az 1956-os Intézetben, hogy ki is van az ominózus fotón. Láss csodát, megállapították, hogy nem Dózsa László szabadságharcos- színművész volt az óriásposzteren!
Semmiféle vizsgálatot nem folytattak. Összecsaptak egy botrányos pamfletet, tele mondatszerkesztési és helyesírási hibákkal. Maga Rainer M. János, és az intézet munkatársai is sokszor azonosítottak be tévesen 56-os hősöket, vagy helyszíneket. Persze mindez nem számít, csak hogy ügyeket kreáljanak. Dózsa egész életében kiállt a forradalom mellett, Pruck megtagadta azt és a kádári propaganda szolgálatába állt. Azon a kamaszkori fényképen egy forradalmár van. Dózsa László családja szerint Dózsa, Pruck Pál családja szerint Pruck. Az a ballonkabátos, vállán puskát hordó srác akkor a szabadságot védte, akárhogy is hívták őt. Ennek a szabadságszeretetnek az emlékét akarták megtámadni, és hát a fotó egy jó ürügy volt a támadásra. Rainer M. János legújabb kötetében, amit az Emlékbizottság támogatott, egyetlen képen sincsenek beazonosítva a szabadságharcosok. Az megfelel a tudományosságnak, hogy ő nem azonosít be senkit? Amikor megcsináltuk a Hősök falát, az 1956-ért kivégzett szabadságharcosok tiszteletére készített arcképcsarnokot, nekünk kellett felkutatni a kivégzettek fényképeit!”
Úgy tűnik, ez a tökéletesen jellemző történet sosem fog véget érni.
Orbán házi történésze, aki Dózsa Lászlóból Pruck Pált csinált, legalább másfél éve szapulja a németeket, de a Budapesti Német Gazdasági Klubot ez nem zavarja.
Még a Szigetre tette ki az 1956-os Emlékbizottság, de még mindig nem vették le, ahogy azt sem ismerték el, hogy Pruck Pál látható a képen. (Bónusz: megtaláltuk Dózsa László elfeledett, harmadik halálát is!)
Az 1956-os Intézet történészei elvégezték a munkát, amire Schmidt Mária egy rádióinterjúban utalt, hogy el kell végezniük. Nincs kétség, a kormánybiztos, ahogy ígérte, bocsánatot kérhet a Pruck családtól, Dózsa László pedig hivatalosan is egy bohóc.
Az 1956-os Intézet is megírta, hogy nyilvánvalóan Pruck Pál van a fotón, aminek értelmében Schmidtnek, ahogy ígérte, bocsánatot kellene kérnie, de nem hajlandó. Ebben a sztoriban most már szinte minden benne van, gyönyörűen jellemzi a kormányt.
Elfelejtettük volna? – kérdezik 1956-ról. Ha az ország nem is, öt érvünk van arra, hogy a kormány igen.