A fideszes univerzum valóságmagyarázó műsorainak zászlóshajójában, a Sajtóklubban – amiben Bencsik András megfejtette az SZFE-tüntetéseket: a diákok drogoznak! – a négy bölcs megint előszedte a Fidesz nagy slágerét, a forró őszt.
A kormánymédiában már nyár óta rettegnek a forró ősztől, ami nem a – Fideszen belül eléggé ambivalensen kezelt – klímaváltozásra utal, hanem kb. annyit jelent, hogy azok, akik tiltakoznak a Fidesz erőszakos, sokszor pont a nyárvégi szünetekre időzített átalakításai ellen, balhét akarnak, méghozzá általában évekkel a választások előtt.
A valóságban persze eddig annyira forró az idei ősz, hogy még a közmédia sem tud reggelente a nagykörúton egy tisztességes dugót bemutatni, hogy lejárassák Karácsony Gergelyt.
Rogán Antalék már 2017-ben azzal riogattak, hogy forró ősz lesz, káosz, „Soros-pénzelte szervezetek zavargásokat robbanthatnak ki”. Az erről szóló vizsgálatot aztán elsunnyogták, és mint emlékezhetünk, nem lett semmi.
De nem is csak ősszel fenyegetnek erőszakos tüntetőkkel meg puccskísérlettel: 2018 tavasza is forrónak ígérkezett, a fideszes média attól volt hangos, hogy „Gulyás Márton behívta a Soros-rohamosztagot: törni-zúzni akarnak Budapesten”. Mi történt? Semmi.
Amikor 2018 telén a túlóratörvény és a közigazgatási bíróságok ellen tüntettek az emberek, már az volt a kormánykommunikáció, hogy „bűnözői körök is részesei a bevándorláspárti Soros-hálózat által szervezett utcai zavargásoknak”, illetve hogy a tüntetők nem tisztelik „még a kis Jézust sem”. Miközben a nemzetgazdaság átalakítása és a független igazságszolgáltatás bedarálása volt a tét, a NER 22 szánkó miatt őrjöngött, amiket aztán oda sem adtak karácsonyra a gyerekeknek.
2018 végére odáig jutottunk, hogy a járdáról lelépő tüntetők nevét törvénytelenül kamerába mondatták, idén tavasszal pedig már több 100 ezres bírságokkal büntették azokat, akik akár csak autóban dudálva tüntettek a kormány ellen.
És néha még a rendőrségre sincsen szükség: miután tavaly ősszel a Kossuth téren maroknyi aktivista a kurdok elleni török agressziót elítélve vörös festékkel leöntötte magát, és éppen felmosták az ételszínezéket, több idős asszony is odament, hogy nem kellett volna elcsúfítani a nemzet főterét.
Az utóbbi néhány évben annyira elszoktunk a tüntetésektől, mint állampolgári eszköztől, hogy a hatalom és a hívei teljesen elutasítóak azzal szemben, hogy az emberek demonstrálnak egyes intézkedések ellen.
Nem kell a kínai diktatúra nyomulása ellen kiálló hongkongiakig elmenni ellenpéldáért: olyan, a miénknél gazdagabb és demokratikusabb országokban is, mint Németország, Franciaország vagy Spanyolország, sokkal messzebb szoktak elmenni a tüntetők, nem ritka a gyújtogatás és a rendőrökkel való összecsapás sem. Ott még sincs szó bűnözői körökről, rohamosztagosokról, puccskísérletről vagy hasonló hülyeségekről.
(Ahogy egyébként a Fideszt a 2010-es rendszerváltás előtt sem zavarta, ha a tüntetők akár a rendőröknek is nekifeszültek: az őszödi beszéd utáni, 2006-os tévészékház-ostromot például a Hír Tv tudósítója lelkesedéssel, pátosszal közvetítette, de érdemes megnézni ezt a videót, amin egy 2014-es, Fidesz-ellenes demonstrációhoz fűzött megjegyzéseket.)
Létezik arra egy kifejezés, hogy Magyarországon miért nincs sosem forró ősz. Alekszej Jurcsak, a Berkeley antropológusa írta azt, hogy a kései Szovjetunióban már mindenki látta, hogy a rendszer kudarcot vall, de mivel senki sem tudta volna elképzelni a status quo alternatíváját, a politikusok és az állampolgárok lemondtak a funkcionáló társadalom színlelésének fenntartásáról. Aztán ez a téveszme önbeteljesítő jóslattá vált, mert el is fogadták, hogy nincs alternatíva. Jurcsak ezt a folyamatot nevezte el hipernormalizációnak, amit pár éve egy érdekes BBC-s dokumentumfilm is bemutatott, de hasonló érzésről írt Sarkadi Zsolt is a 444-re Beszorultunk címmel.
Egy olyan országban, ahol az állam minden részét megszállták az uralkodó emberei, és 10 év alatt semmilyen tüntetés nem állította meg az önkényt – a váratlanul nagyra nőtt, de amúgy teljesen súlytalan témában rendezett, netadós tüntetést kivéve –, semmilyen következménye sincs annak, ha a külügyminiszter egy szót sem hajlandó mondani a korrupciógyanús jachtozásáról, vagy hogy az ország leggazdagabb embere szénné kereste magát az államon egy szénerőműbiznisszel. (Mostanában az egyik legismertebb értelmiségi is csupa ilyesmit ír: „Folyamatos az államcsíny, és szüntelen a csönd.”; „Felháborodni sem érdemes.”; „Mit javasolok? Semmit se javasolok.”; „Tűrje, aki bírja.”; „Érdemes ezt megírnom? Nem nagyon.”)
Paprikaszprét és könnygázt is bevetettek a bevásárlónegyedben gyülekező tiltakozók ellen.
Bonyolultnak látszó manőverekkel, nagyon sok pénzre húzta le Magyarországot Mészáros Lőrinc a Mátrai Erőmű körüli kavarásával. Megvette az állam elől olcsón, kivette belőle az összes pénzt, eladósította, és utána eladta az államnak drágán.
„Tehát kiváló alanyai annak, hogy a mindenkori igazságtalanság – bármi is legyen az –, az nekik ellenség legyen.”
Bár Orbán is azt mondta, hogy az egész bolygót fenyegető veszély csak globális szinten kezelhető, a kormánypárti véleményvezérek a balliberális erők erőlködésének látják a „klímahisztit”.
Gulyás Márton, Vágó Gábor, Schilling Árpád – azaz a három felforgató, aki Németh Szilárd szerint veszélyt jelent az országra – reagált a nemzetbiztonsági bizottság ülésére.
A szolgálatok nem tudnak tervezett zavargásról, a bizottság meghallgatná, miről beszélt a miniszter.
Már ha hihetünk a kormánymédia egybehangzó értesüléseinek. De miért ne hinnénk?
Ezt arra alapozva állítják, hogy a rendőrség részletesen leírta, milyen priusza van egyes őrizetbe vett tüntetőknek.
Azok, akik az elmúlt napok agresszív cselekményeinek résztvevői voltak, nem tisztelnek senkit és semmit – mondta az Országgyűlés KDNP-s alelnöke.
2019-ben is folytatódik a parlamenti dráma.
Ilyesmire nem ad lehetőséget a rendőrségi törvény, még ha ez jelentősen meg is könnyíti a rendőrök dolgát. A tüntetőknek attól sem kell félni, ha az úttesten sétálnak, ilyesmiért a TASZ szerint jogszerűtlen bírságolni.
Azt írja, a rendőrség rommá bírságol felelősen, a kormány ellen a véleményüket békésen kifejező állampolgárokat, miközben a veszélyhelyzetet semmibe vevő, gyűlöletet keltő és félelmet ébresztő gyűlésekről elfordítja a fejét.
Ahogy az várható volt: szálltak a kövek, locsolt a vízágyú.
Voltak, akik autókat és kukákat gyújtogattak, de sokan kiálltak az erőszak ellen.
Barcelonában és több más városban tüntettek, miután a bíróság katalán politikusokat ítélt börtönre.
Mivel úgyis ronda, szürke hétvége jön, itt van két friss és erős dokumentumfilm, ami segíthet feldobni ezt egy kicsit.
Érezted már, hogy minden nap, minden pillanat ugyanolyan? Hogy nem történik semmi? Hogy nincs jövő, és rendszer, amiben élünk, bezárt bennünket egyetlen pillanatba? Hát, én is ezt érzem.
Ha ez egy felelős társadalom lenne, ami kicsit is komolyan veszi a saját szabályait, ezek külön-külön sem történhetnének meg, nemhogy egyszerre. Bábszínház lett az ország.
Alig van olyan ország a világon, aminek nyilvánossága szó nélkül hagyná azt, amit Szijjártó Péter művel. A miniszter mai nyilatkozatával viszont éppen azt mutatta be: Magyarországon a lebukott politikusnak már nem is kell úgy tennie, mintha válaszolna.
Ezekre hallgassak? Ezeket kövessem? Őket tiszteljem?Nekik engedelmeskedjem? Nekik higgyek? Tamás Gáspár Miklós hitetlenkedik.