A mai nappal, tisztelettel, beingyenedesedett a szokásos Borízű hang helyett szombat hajnalban publikált podcastunk, amelyben szigorúan adalékmentesen, nagy műgonddal beszélgetünk Miklós Mihállyal, a Marmorstein pékség tulajdonosával, vezetőjével, aki a kézműves kenyérkészítés szépségeiről, nehézségeiről, elöl- és hátulütőiről (nem kenyerem a szpoilerezés, de: nehéz kenyér...).
Az előtörténetről annyit érdemes tudni, hogy a főhős majd húsz éve londoni segédoperatőrködés alkalmával ismerkedett meg a hagyományos eljárással, kézműves gondossággal készített péksüteményekkel, amitől annyira belelkesedett, hogy némi kísérletezgetés után 2009-ben itt elindította saját sütőipari vállalkozását, amely a dédpapa (akinek egyébként a háború előtt péksége volt Esztergomban) nevét viseli.
01.45 Kézműves vagy adalékanyagmentes? Esetleg kisüzemi?
04.30 Amerika élen jár. A tömegtermékek elsilányításában is. Ahol a legfejlettebb a civilizáció, ott a legrosszabb a kenyér.
08.00 Amerikában a liszt is más. Kanada a gabonaparadicsom.
09.50 Mi voltunk az első kézműves pékség. 2010. Kenyér lelke augusztus 20-án.
14.00 A covid javította az emberek kenyérízlését.
15.25 Szily Laci is rájött, hogy nem süthet minden nap kenyeret.
19.00 És jöttek az adalékanyagok. Tej helyett tejpor, tojás helyett tojáspor, vaj helyett margarin. TÉRFOGATNÖVELLŐ! JOKER!