Ha tartják a hagyományokat, márpedig azokat tartani szokták a Vatikánban, akkor csütörtöktől kezdve minden második eredménytelen szavazásról kapunk csak tájékoztatást. Már ha a füstjelzést annak lehet nevezni.

Vagyis a most, a finom csütörtöki ebéd előtt felszálló fekete füst szinte biztosan azt jelzi, hogy a tegnap esti után lement két újabb szavazási kör a Sixtus-kápolnában, de a kétharmadot egyik jelölt sem érte el. Ha a ma délutáni és az esti szavazási forduló sem jár eredménnyel, akkor azt este 7 után fogjuk megtudni hasonló úton.

A legutóbbi konklávé, amely 2013-ban választotta meg Ferencet, két napig tartott, és öt szavazást foglalt magában. 2005-ben XVI. Benedek pápát szintén két nap alatt, de már a negyedik nekifutásra megválasztották. II. János Pál kiválasztásához 1978-ban három nap és nyolc szavazás kellett.

A következő pápa arcéle

Addig is, míg mindenki próbál értelmes tartalmat gyártani a várakozás gyakorlatilag hírmentes napjaiban, hadd emlékeztessek a Szentszéki Sajtóiroda igazgatójának tegnapi összefoglalójára, mert a sok találgatáshoz képest ennek azért van információértéke.

Matteo Bruni azt közölte a konklávéról tudósító 4000 újságíróval, hogy Ferenc pápa halála és a konklávé előestéje között 12 plenáris ülést (úgynevezett általános kongregációt) tartottak a bíborosok, és

ezen találkozókon megrajzolták a következő pápa profilját.

A szóvivő összefoglalása szerint a következő pápának „jelen kell lennie, közel kell lennie”, olyan vezetőnek, aki „képes híd és útmutató lenni”, és aki „az emberek valós életéhez közeli pásztor”. Szent Péter utódának „olyan vezetőnek kell lennie, aki tudja, hogyan lépjen túl a katolikus egyház határain”, aki képes „előmozdítani a párbeszédet és kapcsolatokat építeni más vallási és kulturális világokkal”.

A bíborosok, legalábbis a hivatalos szóvivői tájékoztatás szerint, azt kérték, hogy a következő pápa

„prófétai lélekkel rendelkezzen, aki képes egy olyan egyházat vezetni, amely nem zárkózik be önmagába, hanem képes kimenni és fényt vinni a kétségbeesett világba”.

Sok felszólaló beszélt arról, hogy folytatni kell a Ferenc pápa által megkezdett folyamatot a szinodális egyház kiépítésére, ami nagyjából a hívek és a papság fokozottabb bevonását jelenti az egyház döntéseibe.

És a nagy kérdés, amire ugye nincs válasz

Az egyik legjobban értesült vatikáni tudósító, az elmúlt napokban bíborosok egész sorát kikérdező Gerard O’Connell a konklávé kezdetekor azt írta az America című jezsuita lapba, hogy ezúttal nincs olyan jelölt, aki kimagaslana a mezőnyből. De van két bíboros, akiket mindenki ismer, és akiket sokan látnának szívesen a pápai székben. Közülük is

Pietro Parolin, a Vatikánt vezető államtitkár az egyértelmű esélyes.

Ellene és mellette egyaránt intenzív - és nem mindig méltóságteljes - kampány folyik. Az előzetes várakozás az volt, hogy ő kapja a legtöbb szavazatot az első körben, de nehéz dolga lesz a további támogatók bevonzásában. A másik esélyes Luis Antonio Tagle Fülöp-szigeteki bíboros, akit az „ázsiai Ferencként” emlegetnek.

Mindenki más meglepetés lenne, írja O’Connell, de megemlít még 6 nevet: az amerikai Robert Prevost, a francia Jean Marc Aveline, a máltai Mario Grech, az olasz Matteo Zuppi és Pierbattista Pizzaballa mellett

esélyes maradt még Erdő Péter is.

Az egyszerre vallási, politikai és médiaeseménynek számító konklávé kapcsán előzetesen azt írtuk, nemcsak a Szentlélek, hanem belső lobbik és külső politikai nyomások is alakítják majd az eredményt. A különböző törésvonalak pedig kirajzolják az egyház problématérképét, aminek egyik legfontosabb eleme a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélések kezelése.