Nem betiltani akarták a kritikus hangokat, hanem magukévá tenni, amit lehet
Rényi Pál Dániel Harminc év paranoia című cikkében lépésről lépésre mutatta meg, hogyan tekint Orbán Viktor évtizedek óta legyőzendő ellenségként az autonóm önszerveződésekre, és hogyan számolja fel a tőle független műhelyeket és közösségeket.
„Orbán Viktor legalább harminc éve kételkedik a szabad nyilvánosság és a civil társadalom étoszában; vagyis legalább azóta politikai kockázatként vagy akadályként tekint a független és autonóm önszerveződésekre. (1996-ban készült az emlékezetes interjú vele Friderikusz Sándornál például, ahol a médiát simán a legveszélyesebb dologként emlegette a világon.) Pedig sokat tud róluk – még szakdolgozatát is a szocialista társadalmak önszerveződési próbálkozásairól, közelebbről a lengyel Szolidaritásról írta.
De a zárt közösségként működő korai Fidesz politikai szocializációja más irányba terelte Orbánt párttársaival, elsősorban Kövér Lászlóval és Simicska Lajossal együtt – annak dacára, hogy a korai Fidesz sokat köszönhetett a kibontakozó szabad nyilvánosságnak. (Orbán Viktort úgy ismerte meg az ország, hogy az állami tévé közvetítette a Nagy Imre temetésén elmondott beszédét.)”
