15 (+4) éves miniszterelnöksége alatt Orbán Viktornak számtalan külpolitikai ballépése volt, ahogy az jól látszik a saját politikai-gazdasági-katonai szövetségi rendszerén belül is páriaként kezelt Magyarország mai helyzetéből. Az ehhez a státuszhoz vezető utat azonban viszonylag kis lépésekkel járta be Orbán és az ország, a haladást apróbb, vagy legalábbis a közvélemény jelentős része által ignorált döntések/hibák segítették.

Amit viszont a miniszterelnök a 2025-ös román elnökválasztás kapcsán bemutatott, arra egyrészt sokan figyeltek, másrészt nagyon is prompt károkat okozott. Magának Orbánnak is, de ő a legkevésbé fontos ebben a történetben.

Miután a román választás első fordulója után Orbán Tihanyban sorsközösségről, összefogásról, és együttműködésről beszélve gyakorlatilag a politikai karrierjét ocsmány magyarellenes akciókkal indító George Simion mellé állt, érthető módon felbolydult mind a magyarországi, mind az erdélyi közvélemény. Az RMDSZ szinte tiltakozott, Orbán és a monopolhelyzetben lévő romániai magyar pártot vezető Kelemen Hunor egyeztetni voltak kénytelenek a kedélyek lehűtéséért, a legokosabbat pedig Markó Béla mondta. Markó, aki maga is sokáig vezette az RMDSZ-t úgy fogalmazott, hogy Orbánnak

„jobb lett volna csendben maradnia.”